Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 50. szám

198 földet 800 írtért elidegenített, s az örökölt vagyont 2500 frt kölcsönnel terhelte, mi alperes beismeréseként is leginkább a békési 4017. sz. »/4 telek vételárának törlesztésére forditatott, — ekkép az öröklött vagyon nemhogy nem gyarapodott, sőt állagára nézve fogyott, — ha mindjárt figyelembe vétetik is, hogy V. István az Örökséget 960 frtért vette át, melyet az eladott ingatlan ára majdnem pótolja. Ily körülmények közt az öröklött vagyon értékén felül, mi szerzemény sem mutatkozik, s igy a kérdéses viszon követelés nem érvényesíthető'. „Az özvegyi haszonélvezetet az orsz. értek. 16. §. .szerint megállapítani kellett minden megszorítás nélkül — miután azt csak a leszármazó örökösök követelhetnék." A kir. tábla 1879. jan 21. — 56157. sz. Ítéletével az első bíróságit indokaiból hhagyta; „tekintve, hogy alperes saját előadása szerint, az örökhagyó apai hagyatékot terhelő 960 frt az ő hozományából fizettetett ki, mely neki visszaitéltetvén, e teher törlesztése czimén, szerzeményi érték felszámításának helye nem lehet. Ezek szerint azon különbség lenne a szerzemény értékének megállapításánál továbbra figyelembe veendő, mely az örökhagyó által az öröklött vagyonba tett beruházások s az általa eladott föld értéke között jelentkezik; s e szerint a póitárgyal ásnál kifejtettek s bizonyítottak alapján a szerzeményi, illetve közszerzeményi vagyon 500 írttal kevesbednék, mi alperes terhére lenne számítandó. Felperesek azonban az első bírósági ítélet ezen részét nem felebbezték — miért stb. stb." (Vége kör.) Jogeset. A fogadás, midőn a kikötött jutalom letéve nem volt, keresetre érvényes jogczimel nem nyújt, — tehát a fogadási öszszeg birói úton nem követelhető. Borbély Lajos — Sarkadi Nagy Ferencz e. 100 frt fogadási dij megfizetésére a szentesi j bíróság előtt 1878. júliusban pert indított. A j bíróság 1878. okt. 4. — 4440. sz. a. ítélettel alperest a keresetben, perinditástóli kamataiban s 18 frt perköltségben elmarasztalta következő' indokokból: ,,Nem tagadta alperes, hogy felperessel a Szentesen megtartott tisztujitás alkalmával fogadást tett a tekintetből, hogy azon esetre, ha Kvistó Nagy István többséget nyer, akkor ő lesz felperesen nyertes, — azon esetben pedig, ha Balogh János nyerne többséget s lenne polgármesterré, akkor alperes lesz köteles felperesnek 100 frtot fizetni. — Ezen beismerése mellett felhozott azon kifogása, miütha ezen beismert fogadás csak tréfa lett volna közöttük s nem komoly dolog, megczáfoltatik Kunus András és öreg Berényi János hit alatt kínálgatott tanuk vallomása által, mib.il világos, hogy a peres fe!ek közti fogadás komoly megfontolt és szóbeli szerződés erejével bíró kötelezettséggé vált; mihez-képest alperest mint a fogadásnál veszteset a fogadási összegben stb. stb. marasztalni kellett. A kir. tábla 1879. jan. 29. — 5S304. sz. a. az ügyérdemére nézve a jüróság ítéletét megváltoztatta s felperest keresésével elutasította; „Mert a kereset alapját képező fogadás, miután a kikötött jutalom letéve nem lett, a felperesi keresetre érvényes jogc/imet nem nyu't; m^rt ennek hiányában a keresetbe vett fogadási Összeg birói úton nem követelhető. — A perköltségek az ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntettek." Alegf. ítélőszék a kir, táblaitéletét indokaiból bhagyta." (187). apr. 22. — 4052. sz. a.) Váltójogi döntvények. A felebbüiteli jogorvoslat használata nem szorítkozván egyedül a peres felekre, hanem megilletvén mindenkit, ki magái birói intézkedés által jogaiban sértve érzi: a közalapítványi haszonbérlő e. folytatott perben, annak óvadéka a hitelező részére kiutalványoztatván, a közalap, ügyigazgatóság jogosult ily végzés e. semm, panaszt használni. Addig, míg a bérbeadó s haszonbérlő közötti bérleti viszony le nem bony oldatott, az előbbi biztosítékául szolgáló óvadékpéniböl, harmadik személyek kiélégitésére mi sem fordítható. J urintsek Al fréd jogtudor—gr.Csáky Gry ul a e. 4600 frt iránt folytatott váltó perében a kielégítési végrehajtás folyamatba tétetett, melyben a budapesti váltó tszék 17484. sz. a. felperes részére a közalapítványi pénztárban létező óvadéki összeg kiutalványozását elrendelte. Alperes a közalap, kincstár haszonbérlője s mint ilyennek óvadékot kellett letenni. Ez ellen a közalap, ügyigazgatóság 6emm. panaszt adott be. A bpesti váltó tszék f. év april 28. — 30491. sz. végzésével ezen mint a perben nem álló fél által benyújtott panaszt hivatalból visszautasította — m?gjegyeávén, mikép a panaszolt intézkedés a közalap, pénztárra sérelmes nem lehet, mert a letiltott óvadék kiutalványozása csakis mások jogainak sérelme nélkül, s a/, óvadéki kötelék megszűnte után történhetik ; ós a váltó elj. 65. §. szerint a perben álló feleken kivül a panaszolt végzés csakis a pénztárnak s felettes hatóságnak volt kézbesítendő (Elnök: Janitsek; ref. Simon Gry.) A Semmitőszék mindkét neheztelt végzést (t. i. a 17454. és 30491. számút) megsemmisítette s a tszéket utasította, hogy a 1748). s^. végrehajtói jelentést törvényszerűen intézze el; „mert nemcsak a perr. 274. §. bevezető szavaiból következik, de ezen Senimitőszék által már többször ki is mondatott, hogy a felebboileti jogorvoslat használhalása nem szorítkozik egyedül a perben álló felekre, hanem azzal mindenki élhet, aki magát valamely birói határozat vagy cselekvény által jogaiban sértve érzi. „Ehhezképe8ta törvényszék a közalap, ügyigazgatóság 30191. S/t. a. semm. panaszát visszautasítani jogosítva nem volt, — miután az ezzel megtámadott, s a panaszttevő kézi zálogából kiutalványozást rendelő végzés által panaszlónak jogai közvetlenül érintetnek. „Egyébként pedig ezen (17484. sz.) végzés nem is bir törvényes alappal, miután addig, mig a panasztlevö és bérlője (az alperes) közt fennálló haszonbérleti viszony lenem bonyolitatik, — az ennek biztositékául szolgáló óvadék pénzből egyátaljában mi sem, — a haszonbérlet megszűnte esetére pedig csak azon Összeg fordítható harmadik személyek kielégítésére, mely a bérbeadó által az óvadékot letevő, volt haszonbérlőnek visszaszolgáltatandó lesz. ,,Igaz ugyan, hogy a 30491. sz. végzésből következhetőleg a 17484, sz. végzésben foglaltkiutalványozásnak az e. foly. tszék is hasonló értelmet szándékozott tulajdonítani; de minthogy ennek azon végzésben kifejezés nem adatott: ezokból e végzést is megsemmisíteni kellett." (1879. juniuB 3. — 11358. sz. a.)