Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 4. szám

Budapest, 1879. péntek, január 17. 4. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Joghelyzetünk.—Jogeset: gr. Andrássy hitbizományi zárlata.—Semm. döntv. Jog helyzetünk tekintettel a lefolyt évre. (Folytatás.) Az, mit előbb codificátiőnkra vonatkozólag mondottunk, t. i. hogy jogi bajaink főforrását az képezi, miszerint az osztrák törvényeket rögtönözve hebehurgyán, ál-patriotismusból eliminálván, helyükbe kö'.el két évtized alatt sem voltunk képesek jobbakat vagy csak hasonlókat is teremteni: teljesen áll igazságszolgáltatásunk műveletére nézve is. Lerombolni könnyebb — mint alkotni, — ez alapigazság a szellemi, s különösen a jogi életbea is, melylyel daczolni C3ak saját karúikra lehet. Leromboltuk a már jóformán megszilárdult igazságszolgáltatási kezelés szervezetét, s minthogy azt pótolni nem tudtuk — ennek súlyos kifolyásait kellett évtizedeken át szenvednünk, s ezen kifolyások hátrányai alatt sinlődtünk a lefolyt évben is. Mert nem vagyunk képesek azoktól menekülői — fájdalom! — talán még több év:izedekig sem. Keserű igazság, de ki kell azt mondani, ha komoly szándékunk a jogi bajokat meggyógyítani. Az igazságszolgáltatás külső keretét — közegeiben — a rombolás után egy évtizedre visszlállitottuk; visszaállítottuk az állandóéi szakértő egyes bíróság >kit, törvéoyszékeket s szabatosb felébbviteli rendszert; de a siker nem kielégítő. Csak a külfalakat állítottuk fel — de maga a jogépület nem emeltetett fel újra. Az igázságszolgáltatási közegek meg vannak ismét — de hiányzik az éltető erő, mely működésüket üdvössé tehetné 5 nincsenek meg a szellemi tényezők, melyek egy rendszert képesek alkotni; hiányzanak a szellemi kapcsok, melyek a működésben azon öszhangzUot előállítani képesek lehetnek, melynek kifolyása a biztosító s kielégítő jogszolgáltatás. Mert a keret visszállitása magában még nem biztositéka a jogi öszműködés intézményeinek, — sem ezek egy részének létesitése nem biztositéka a tökéletesb törvénykezési sikernek. Tanúságul elégséges adatokat szolgáltathatnak erre a lefolyt év jogi tapasztalatai is; a melyeknek megérthetése végett bocsátottuk előre a fentebbi észrevételeket, melyekben hogy sok igazság ne rejtenék — alig fogják a pseudo-juristák most már annyi, kézzelfogható szomotu tény után kétségbe vonhatni. A lefolyt év is nagy munkásságot állított elő az igazságszolgáltatás kezelésében. A bíróságok nagy része, főkép a felső fórumon, erőfeszítéssel párosult tevékenységet fejtett ki. Meglátszik az ügyek lefolyásából azon buzgó törekvés megmutatni: hogy egy rövid év alatt mily eredményt lehet előállítani az ügyek számszerinti elintézésében. Ezer számot meghaladó ügy elintézéseket képesek a bírák felmutatni. Egyes birák — a járásbíróságoknál csekély segédszémélyzettel egész tömegét végezték a pereknek. Nem rítka eset a mult évről is, mikép a birák belebetegedtek a sok muukában. Ezen nagy tevékenység folytán áll elő azon eredmény, mikép az elintézések száma a mult évben ismét nagyobb; s a hátralékok mindenfelé — ha nem éppen mindenütt is — csökkentek, fogytak —szemben az előbbi évekkel. És még is — daczára ezen nagy munkásságnak, s fényes kimutatásoknak — mondhatja-e valaki komolyan, hogy igazságszolgáltatásunk jobb, tökéletesebb ? Észlelhetni-e a nép körében, hogy a bíráskodás iránti bizalom emelkedett, a jog kiszolgáltatásában való megnyugvás, az azzali elégültség erősbült s terjedett volna? Erősbült-e a hitel akár a magán, akár az állami jogviszonyokban ; nagyobbodott e külföldön a tisztelet és bizalom igazságszolgáltatásunk irányában? Fájdalom! független, önálló Ítélethozatal mellett mindezen kérdésekre alig lehet mással, mint „nemmel" felelni — ha nem akarjuk Önmagunkat ámítani. A sok munka — kétségbe vonhatlanul — elvégeztetett, de alaposan, szabatosan-e ? Az a sok ítélet, végzés, melyekkel sikerült a lefolyt óv hátralékait apasztani, rejtik-e magokban azon szellemi értéket, mely.az alapos Ítélethozatal critériuma — s mely nélkül a jogbi^tosság tekintetéből, az igazságszolgáltatásnak becse, tökélye nem létezhetik? Alig lehet kétség aziránt, hogy ezen kérdésekre kedvező feleletet a mult év tapasztalatai után sem adhatunk, — bármily kevéssé nyerjük is meg ezzel az illetők tetszését! Már magában a munka nagy tömege — világosabban kifejezve — a referádák nagy száma, melyet egyes birák felmutattak, nagyon csökkenti a biztositékot aziránt, hogy azok kellő alapossággal létesítettek volna. — A szellemi működés is az idő korlátai közé van szorítva; és ezen szabály mennyivel kénsz^ritöbb ott, hol az idegen jogok iránti tiszteletből, a jog fentartás s érvényesítés iránti kölelességből a legnagyobb megfontolással kell alakitanunk Ítéletünket, mely embertársaink élete — vagyona felett dönt. Lehetséges-e ezen phisikai korlátok közt, a tömeges elintézéseknél, oly kimerítő tanulmányt fordítani az ügyek vizsgálatára — de csak az acták átolvasására is, mely az alapos judiciumol lehetővé tegye, s mely mellett a téveditek s elnézések nagyobb mértékben elkerülhetők lehessenek? Miután azon phisikai kénszerüségnek a legmunkásabb s leggyakorlottabb tehetségek is hódolni kénlelenek. Tanúságok e mellett a mult évi judicalura adatai is. A felsőbb forumokon a pusztán minden indokolás nélküli helybenhagyások a mult évben is roppant nagy számot képviselnek — mi az ujabb kinevezések folytán alig is változhatott, 4