Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 36. szám

[Budapest, 1879. kedd, május 13. 36. szám. ^Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Jogi törvényhozásunk.— gr. Eszterkázy Józsefféle öröködés.—Sémin, döntvények. Jogi törvény hozásunk. Nem voihaíó kétségbe, m kép jogintézményeink alkotásai teljességgel nem szerencsések; jogi törvényeink szerkesztése s előállítása rendetlen, lassú, s majdrem kiTétel nélkül tökéletlen. Egyetlen jogi reformunk sincs, mely rendszeres, egyöntetű, bevégzett müvet képezne; mint tudjuk, maga a kereskedelmi s váltó törvény sem. Az azonban épen kétségtelen, miszerint 18G7 óta, a szabad kéz visszanyerésének idejétől mai napig sokkal többet létesíthettünk volna, mindenesetre jobbat s maradandóbb becsű műveleteket a jogéletben. A dolgok zavart s lassú kezelése és menete-szerepel legjobban reform munkálataink elmaradottságának okai közt. Világos példa erre legu'abb refoi m mozzanatunk is, a rendőrjogi codex. Évek óta dolgoznak rajta az illető factorok, s még sem tudták cdáig vinni, hogy jelen ütésszakban befejeztessék és szentesi test nyerhessen; az bizonyosan ismét máskorra marad. És ezzel másnemű s igen fontos hátrány ok is járnak ; miatta a büníetcíjogi codex sem nyerhet életet. — Ezen jeles mű n ár évek óta készen van — de életbe nem léptethető; mert másfelől, a mű kiegészítéséül, a közreműködő erők egyenlő lépésben nem haladtak, — és a rendőri törvénnyel készek nem lettek, —még kevésbé a bűnvádi eljárás munkálatával,— melyek nélkül pedig, üdvös sikerrel, a jogbiztosság égető szükségeit kielégitoleg, az anyagi jog codex életbe nem léptethető. És ily cireulus vitiesusban voltunk 1867. óta folytonosan. Ennek okai sokszor szolgáltak már mindenfelé, vizsgálat s fejtegetés tárgyául. •— E napokban egy elsőrangú a kormányhoz közelálló politikai lapunk, ezen gyöngeségek s bajokat annak tulajdonította, hogy a törvényhozó testület nem ismeri s nem gyakorolta a czélszerü munka felosztás rendszerét. Ez egészen eredeti érvelés. Eddig legalább az egész világ ugy tudta, hogy a munka felosztás nem a képviselőház feladata, mely t. i. csak az elébe már készen terjesztett törvényhozási munkálatok sorrendje felett határozhat : hanem hivatása s kötelessége az a kormányzat legfelsőbb közegének, a ministeriumnak, mely egyedül rendelkezhetik is minden arra szükségelt erők és eszközökről. Habár tehát perczig sem vonjuk kétségbe, törvényhozási munkásságunk terén, a czélszerü munka felosztás, átalában az okszerű működés berendezésnek teljes hiányát: ebből mégis a képviselőház, illetőleg törvényhozó testület ellen vádat jogosan teljességgel nem emelhetünk. De különben ezen munkafelosztás hiánya nem is képez alapokot; a codificatió körüli bajok s tévedések más gyökeresebb,mély ebben fekvő forrásokra vezetendők vissza. És ezek közt, ezen szaklapban, kezdettől fogva, és minden alkalommal az állandó codif icationáli s bizottság nem létele emeltetett első helyre, s nyilvánitatott annak létesítése legégetőbb szükségnek. Hogy ezen valódi napi szükséget képező intézmény máig sem hozatott létre — ez valóban megbocsáthatlan hiba. Annál megbocsáthatlanabb, mert arra a képviselőházban, a kormány s törvényhozás figyelme, már parlamentarismunk kezdetén, úgyszólván első napjaiban felhiva lett. Ezen szükség ér. étnek már akkor határozott kifejezés adatott. A képviselőház 1867. márcz. 7. tartott ülésében a törvényhatóságok, s különösen a telekkönyvi hivatalok szervezése volt szőnyegen, melyre nézve a municipalisták és ál'amisták (??) ismét erősen küzdöttek elveik mellett egymás ellenében, s a melyben kitűnőségeink Deák Ferencz, Nyáry Pál, Tisza Kálmán, Várady, Böszörményi, Szontágh Pál, Horváth B. Tóth Lőrincz, Bónis Samu, Szentkirályi Móricz élénk részt vettek. Zsámbokréthy József (Nyitrából) képviselőházunk egyik jelesb tagja, ki alapos ismereteivel s a jog terén szerzett bő tapasztalataival nem egyszer járult a vitás kérdések felvílágitásához— szintén hozzászólt a tárgyhoz, s nagy helyesléssel fogadott beszéde végén következő fontos nyilatkozatot tett: „Még azt az egyet bátorkodom előterjeszteni, hogy nagyon szükséges volna, ha az igazságügyi ministeriumban alakitatnék egy külön codificationáli osztály, melynek föladata volna mindazon törvények készítése, melyek az országgyűlési codificationális bizottságnak megvizsgálás alá terjsztetnének." *) íme egy derék szakférfiú, ki jelenleg is szép helyet foglal el alsóházunkban már 12 év előtt sürgette ezen reform intézményt! A kormány azóta sok mindenfélét alkotott, melyek nagyré:-zét ismét megszüntette vagy változtatta: csak a legfontosabb állami feladat, a codificátió nélkülözhetlen szükségü közegére nem gondolt! Ezeu törvényhozási gondatlanság szomorú következményei, a jogalkotási müveleteknél, nem is maradtak el. Minthogy nem volt s mai napig sincs állami közeg, melynek tagjai nem a magokat per fas et nefas felvetett hétköznapi portentumokból, hanem a kipróbált codificationális szakerőkből szemeitettek volna ki, —- és a kik minden idejüket s munkásságukat kizárólag a codificatió nagy feladatainak megoldására forditandják: nemcsak feltűnően lassan, nagy halogatással készülnek s még lassabban fejeztetnek be codificationális munkálataink, hanem ezen működésben minden rendszer s teljesen hiányzik. Innen azon hallatlan dolog, mikép nálunk alefontosabb codificationális munkálatok egyes részei kiosztat*) Képviselőház naplója 1867. III. K. 276. lap. 100-ik ülés. 36