Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 35. szám

Budapest, 1879. péntek, május 9. 35. szám. Huszonegyedik évfolyam Tartalom: Jogeset: Tartozékot képező terjedékföld elidegenítése.— Plenáris döntv.—Eszterházy Józsefféle öröködés.—Semm. döntv. Jogeset, Valamely földterület azon ingatlannak, melyre a bekebelezés történt, már a zálogjog bekebelezése alkalmával, elválaszthallan tartozékát képezvén, s telekkönyviteg is mint kiegészítő része egy testté egyesítettén, — ezen terület a jelzálogos hitelező sérelmére azon ingatlan birtoktól elválasztva, mint önálló és tehermentes terület jogszerűen el nem idegeníthető. Baumhauer Misits Sándorné — Harang Ferenc z a neje végrehajtató 1-ső s 2-od r. és Baumhauer Pál végreh. szenvedett 3-ad r. alperes Kőbányai ó begyen 52. sz. a. fekvő s Baumhauer Pál nevére irt ingatlanhoz állítólag 780 • ölnyi s 3G93 frtra becsült földterjedék tulajdonjogának megállapítása iránt a bu dapesti tsz éknél igénypert inditott, melyben a tszók 1878. febr. 9. — 517. sz. a. végzésével felperest igénykeresetével elutasitotta s 50 frt 50 kr. perköltségben marasztalta következei indokokból: „Eltekintve attól, ho^y néhai Baumhauer Pál felperesileg nem kifogásolt 4. sz. a. végrendelete 4-ik pontja szerint végrendelkezésnek 4 gyermeke maradt, s ennélfogva a 2. sz. a. osztályegyesség alaki szempontból azért nem vehető birói figyelembe mint bizonyító okirat, mert az az egyességet alá nem irt 4-ik örökös netaláni jogai felett is intézkedik; s eltekintve attól is, hogy a tárgyalási jkönyv 8-ik lapján felperes beismerte, miszerint az általa tulajdonjogilag igényelt ingatlant (terjedéket) attya néhai Baumhauer József a kőbányai 52. számú ingatlanhoz csatolta; eszerint ezen két külön birtoktestet már a végrendelkező tényleg egyesítette, s hogy ezen egyesités folytán okszerüleg következtetve a 4. sz. a. végrendelet 2-ik pontjában a végrendelkező által Baumhauer Pál javára tett hagyomány jogilag az igényelt ingatlanra is kiterjedőnek vélelmezendő; eltekintve végre attól is, hogy Bpest tanácsának 2. sz. a. határozata szerint, az igényelt ingatlan azon kőbányai 52. sz. fekvős végrehajtást szenvedett nevére irt ingatlanhoz rendeltetett szabályozás alkalmával c-atoltatni, — attól tehát a telekk. rend. 56. §-hoz képest az közig, hatóság engedélye nélkül jogilag el sem választható,— felperest elutasítani kellett— „mert habár az ezen tszéknél vezetett telekkönyvből is kitünőleg elvitázhatlan tény, mikép az igényelt ingatlan helyt-zinelve nincs, s ekként telekk. birtoktestet nem képez; de minthogy maga igénylő felperesbeismerte, miszerint az igényelt ingatlanok jogilag egyedüli tulajdonosa Budapest főváros közönsége, mint ez a 2. s 4. sz. a. mellékletekből is kitűnik; — ennélfogva felperes az általa tulajdonjogilag igényelt ingatlannak legjobb esetben is csak jóhiszemű birtokosa lehet, — mint ilyen pedig a tulajdonjogra kereshetőségi joggal nem bir. „Ennélfogva a birtoklás mint mellékes körülmény igazolása végett hivatkozott tanuk kihallgatása nem volt elrendelhető." A kir. tábla 1878. május 8. — 20529. sz. a. megváltoztatván a tszék végzését, az 52 sz. a. szőlővel egyidejűleg vegrehajtásilag lefoglalt 780 • öl terület (extensio) az azon épült 1708. sz. lakóházzal együtt, mint felperes kizárólagos tulajdonát a zár alól feloldotta. Indokok: „Eltekintve attól, hogy a végrehajtás a kereseti földterületre elrendelve nem levén, annak a szőlővel együttes lefoglalása s becslése minden jogi alapot nélkülöz; s eltekintve, hogy ugyanazon földterület, mint eredetileg néhai Baumhauer József által Bpest közönségétő] készpénz fizetés mellett vásárolt külön vagyon a kérdéses szőlő oly tartozékának, vagy növedékének, melyre végrehajtató alperesek 1873. aug. 4. nyert zálogjoga az oszt. polg. tk. hatályban levő §§-szai szerint önként kiterjedne, nem tekinthető ; végre eltekintve, hogy a kereseti földterületre, ha az a kérdéses szőlő ily tartozéka, vagy növedékének tekintethetnék is, a végreh. foglalás s becslés jogszerüleg csak is a zálogjog szabályszerű kiterjesztése s átvezetése, valamint a végrehajtásnak ezen földterületre is különös elrendelése után eszközöltethetnék — helyt kellett adni felperes igénykeresetének főleg azon okból: „mert a perhez csatolt okmányok s különösen a 2. sz. közjegyzői okirat által teljesen bebizonyitatott, hogy felperes azon földterületet a házzal együtt még 1876. május 8. — tehát közel 1 évvel a történt foglalás s becslés előtt tulajdonjogilag egészben megszerezte, illetőleg magához váltotta ; azon körülmény pedig, hogy a kereseti földterület a tkönyvben még jelenleg is Bpest közönsége nevén áll, és sem az eredeti vevő Baumhauer József, sem ennek örökösei, s legutóbb felperes nevére írva nincs, egy át alán nem gátolhatja felperest, hogy nyilvánkönyvön kivül szerzett tulajdonát végrehajtató alperesek ellen, kik azon földterületre sem zálog, sem végreh.zálogjoggal nem birnak, jelen igényperrel érvényesíthesse. „Alperesek azon állitása, hogy Baumhauer József a kereseti földterületet a szőlővel együtt többi gyermekeinek kizárásával, egyedül végreh. szenvedett alperesnek hagyományozta volna, a 4. sz. végrendeletből világosan ki nem tűnik. Azonban ha igy állana is, ezen földterületet a végreh. szenvedett alperes többi testvéreivel megosztani s a saját jutalékát az általa felépített lakházzal egyik vagy másik testvérére tulajdonjogilag átruházni jogositva volt. „Azon további kifogásuk, hogy a 2. sz. osztályos egyesség csupán az Ő kijádzásukra színleg köttetett volna, miután a perr. 10. §. esete fenn nem forog, ezúton birói figyelembe nem vétethetett, — valamint az azonosságra vonatkozó tagadásuk sem, mivel a kereseti területnek a 2. sz. alattiban körülírttal való azonossága az okiratok s perbeli előadások által teljesen igazolva van. A iegf. ítélőszék a tábla végzését megváltoztatván, a tszéknek felperest tulajdoni keresetével elutasító végzését indokaiból, de különösen azért hagyta helyben 35