Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 3. szám
Budapest, 1879. kedd, januárié. 3. szám. Huszonegyedik évfolyam Tartalom: Csiksomlyói franciscánusok. — Fischer (Fortuna) bukás esete. — Rendelet. A csiksomlyói franciscánusok. (Folytatás.) 1848-ban — miüt említettük — a magyar jogrendszer lényeges átalakuláson ment keresztül; a vagyonjogi viszonyok jóformán felforgatattak ; s ettől csiksomlyói franciscánusaink sem menekülhettek. — A közteher viselés elve szentesitetvén, a zárda confrátereinek katona- s adómentessége megszűnt, míg másrészt az úrbéri s azzal kapcsolatos szerződéseken alapuló* szolgálmányok eltörültettek. A confráterek szolgálmányainak feltétele, a tehermentesség tehát a törvényhozás által eltörültetvén, a zárda részére szolgálatokat teljesíteni megszűntek. — A német rendszer alatt azonban a convent nem mert lépéseket tenni kármentesítése végett, mert hazafias érzelmei s tettei ismeretesek levén, üldözésnek lett szintén kitéve. A ház főnöke s tagjai bebörtönöztettek, a zárda marhái s egyébb javai elkoboztattak, s reá 5000 forint sarcz vettetett ki. Azonban a fenforgó ügyre nézve a magyar kormány alatt sem voltak szerencsésebbek. 1866. évben folyamodtak, hogy a kir. adománylevelek által biztosított, s a törvényhozás intézkedése folytán elvesztett vagyoni hasznaikért kármentesítéséének ; de az erdélyi Alap-igazgatóság által elutasitattak, azon ürügy alatt, hogy az úrbéri viszony létezését nem igazolták. Eelfolyamodtak a m. k. belügyministeriumhoz, de ennek 1872. jun. 9. kelt határozata sem volt kedvezőbb. — Ekkor ö Felségéhez járultak kérelmükkel, kitől ügyük leküldetvén, követelésük jogossága elismertetett, de a bel ügyminister ismét elutasította, mert kielégitetésükre alapot nem talált; s áttette a cultusministeriumhoz; mely az erdélyi r. kath. igazgatóság tanácsát szólította fel, de ez sem találván kielégítési alapot — a belügyminister 1874. márez. 6. felirt ő Felségéhez, hogy az úrbéri viszony kimutatva nem levén — kárpótlás nem adható. Ily helyzetben a convent, jogos igényeinek érvényitésére nem tehetett mást, mint a törvény rendes útját venni igénybe. A zárda—P. Simon Jucundius tartományi főnök és Simon Elek tartományi fő syndicus képviseletében — a m. k. államkincstár e. 32 székelygazda, u. n. confráter megszűnt szolgálmányainak 33,280 frttali kárpótoltatása iránt a bpesti kir. törvényszék előtt 1876. deczember haTában pert indított — mely rendes eljárás szerint befejeztetvén — a tszék 1877.decz. 4. — 35937. sz.a.következőleg ítélt: „Felperes a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett keresetével elutasittatik; köteleztetik azonban az ítélet után kiszabandó kincstári illetéket viselni. A felperesi képviselő munkadíja és készpénzbeli kiadása 250 írtban állapittatik meg saját ügyfele irányában. Indokok: „Felperes keresetét kártérítési czimre fektetvén, miután ily keresetek alaposságának elbírálására, ha alperesül a kincstár idéztetik is, a bíróságok vannak hivatva, alperesnek a bírói hatáskör elleni kifogása figyelembe nem vétethetett. Az ügy érdemében — felperes keresetét arra aíapitja, hogy az 1S48. évben alkotott 9-ik pozsonyi és 2-ik kolozsvári törvényezikkek alapján az állam az ő 32 szolgálattevő gázdáit kárpótlás nélkül elvetette, holott azokért a mondott törvényezikkek, de továbbá azon elfogadott jogelvnél fogvais,hogy senki másnak kárával nem boldogulhat, kárpótlást adni tartozik. „Az 1848. 9. illetve kolozsvári 2. tezikk azonban 1. §-ban csak az úrbér és azt pótló szerződések alapján gyakorlatban volt szolgálatokat, dézsma- és pénzbeli fizetéseket szüntette meg; 2. §-ban csak a megszűnt szolgáimányokért ígérte a földesurak kármentesítését; a 3. §-ban kimondván, hogy részükre az addigi úrbéri tartozásokkal felérő tőkeérték fog az állam által kifizettetni;—a fel peres és 32 confráter között pedig úrbéri viszony nem létezett, a confráterek a felperesi zárdának úrbéri szolgálatokat nem teljesítettek, mert hiányzott a fókellék, t. i. úrbéri vagy pedig szerződés által ilyenné minősített földbirtok haszonélvezete; a különben szabadszékelyek ugyanis nem azért teljesítettek a zárdának szolgálatokat, mert attól valamely úrbéri természetű birtokot nyertek, mert hiszen ők önálló szabad gazdák voltak, hanem a felperesileg bemutatott iratok szerint azért, mert mig a zárdának szolgáltak, addig ők és a velük lakó családjuk az állam részérül a katonáskodás és egyéb közteher alól fölmentettek. „A confráterek eszerint a zárdának úrbéri szolgálatokat nem teljesítvén, ezek szolgál mán yait az 1848. évi 9. pozs. és 2. kolozsvári tezikkek meg nem szüntethették, minélfogva ezen tezikkek felperes keresetére sem betűszerinti tartalmuk, sem szellemük szerint nem alkalmazhatók, és áll az, hogy ha 1848. után nem akadt többé 32 szábadszékely, a ki a felperesi zárdának ingyen szolgálatokat tenni hajlandó lett volna, az csak onnan van, mert a törvények az általános közteherviselést kimondván, többé a 32 székelycsaládra nézve sem lehetett kivételt tenni; a törvényhozás ezen intézkedése miatt azonban kárpótlást az államkincstár irányában követelni senki sincs jogosítva, mert a közös teherviselést kimondd törvények erről nem intézkednek." „Miért is felperest keresetével elutasítani, a perköltségeket azonban — a per körülményeinél fogva — megszüntetni kellett. A bpesti kir. tábla 1878.május 14. — 3636. sz. a. a tszék ítéletét helybenhagyta következő indokokból: „Felperes keresetét arra állapítja, hogy miután egyrészről a csiksomlyói zárda, a neki fejedelmek által adományozott 32 coi fráternek szolgálmányait az 1848: IX. 3