Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 30. szám

Budapest, 1879. kedd, április 22. 30. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Visszapill. budget vitára. III. — Jogeset: Tartozatlan fizetés. — Váltóesetek. Visszapillantás az igazságügyi budget vitára. III. A közvetlenség rendszerének, melynek létesítése az imént Itfolyt budget vitánál határozottan követeltetett, — mi a polgárjogi törvénykezésben sem vagyunk ellenségei; sőt legelsők közé tartoztunk, kik azt már számos évek előtt ajánlottuk s népszerűsítettük; s azokhoz sorakozunk jelenben is, kik ezen rendszert tartják a leg. tökéletesebbnek azon eljárási formák közt, melyek idáig e téren ismeretesek. Csakhogy mi azt nem pusztán mint .jelszavat1 tűztük ki a haladás zászlajára, — hanem szorosan mint rendszert fejtegettük és javasoltuk — mint oly intéz-, ményt, mely felkarolja magában az egész jogi szervezetet, a törvénykezés összes elemeit s alkatrészeit. A/.ért is nyíltan kifejeztük mindig annak szükségességét, hogy ezen gyökeres rtform létesítésénél meglegyenek azon feltételek,melyek e rendszer lényegéül kell, hogy tekintessenek. Azon időszakban, midőn mi is szót emeltünk a közvetlenség rendszere mellett, meg \oll a lehetőségsalapos kilátás, a jogéletben megszerezhetni azon jogi feltételeket, mellek annak életfeltételeit képezik mindenütt; kezeink közé jött a hatalom, erőteljesen s okosan intézkedhetni a szükséges eszközök- előállításáról. — Mi azonban a kedvező pillanatokat elszalasztottuk, és oly intézményeket teremtettünk, s azokat akkép szerveztük, mikép a közvetlenség érvényesítésének nem eszközei, hanem valódi akadályai lettek. Ön magunk megsemmisítettük — legalább hosszat b időre — azon alapokat, melyekre az üdvös siker kilátásával, a közvetlenség rendszere építhető. Nem azért ellenezzük tetát legújabban ezen reform tényleges alkalmazását, mintha barátjaiból annak ellenségeivé váltunk volna ; legkevésbé pedig, mintha az írásbeliség mellett rajonganáik, s azt a törvénykezési formák közt legjobbnak tartanok. Ellenzésünk egyedüli oka azon szomorú tudat, miszerint a közvetlenség alapjai, lényeges előfeltételei nálunk még mindig hiányzanak; a melyek nélkül pedig egy ily gyökeres jogreform igazságszolgáltatásunkat nemcsak nem tökéletesbitené: sőt ellenkeződ g abban még nagytbb zűrzavart idézne elő. Azért is általános elismerést s helyeslést vívott ki magának tudós igazságügy érünk, midőn a képviselőházban kimondotta, mikép elvileg színién híve a gzóbeliségn<k — de ez idő szerint annak behozatalát nem tanácsolhatja. — Ezáltal is fényesen documentálta kitűnőségét, szemben előbbi ministereinkiel, kik mindig ugy állították elő a dolgokat — a nemzet ámítására — mintha elŐintézkedések történnének a közvetlenség életbeléptetésére, s már közel jövőben várhatnék annak malasztjait. Nem tagadhatjuk azonban, mikép a nagyon tisztelt, eddig kétségtelenül Jegjelesb sza kniinisterünk indokolásával teljességgel nem vagyunk megelégedve — miután az a fősúlyt egyedül a most készült perrend javaslat behozatalának sürgősségére fektette, — mi s különösen az égető jogszaki bajok orvoslása, akadályozva lenne a szóbeliségre fektetendő javaslat munkába vétele által. Ezt már azért sem fogadhatnók el indokul, ha valóban az lenne is, — mert ha elvileg pártoltatik a szóbeliség — akkor felteendő, mikép az munkába is fog vétetni; s ez esetben nem lehet czélszerü, hogy még előbb egy ideiglenes, az írásbeliségre fektetett ujabb perrend hozatassék életbe. — Mert — s ez még inkább támogatja nézetünket — a jelen perrend javaslat nem szorítkozik a törvénykezési égető bajok orvoslására, — hanem egy egész s terjedelmes perrendtartást képez, — mely ajelenleg érvényben lévővel szemben, egy uj codiíicatiónálismü gyanánt jelenik meg. Azonban — nézetünk szerint — a közvetlenség azonnnli be nem hozhatásának valódi indokai nem is itt keresendők; azok egészen más, sokkal lényegesb ténykörülményekben rejlenek, Ezen okokat sem az igazságügyér — a statusquo fentartásának érdekében — elő nem sorolta, sem az indítványozó képviselő azokra nem reflectált, hogy azokat megczáfoihassa. Különösen sajnálatra méltó ez a minister részéről. Bátorsága volt: kimondani, mikép jelenleg nem lehet helyes s tanácsos a közvetlenség életbeléptetéséhez fogni: de ahhoz már nem volt bátorsága,hogy a dolog állását tisztán állítsa a képviselőház elébe, hogy habozás nélkül hü rajzát adja a tényleges jogi helyzetnek, mely ez idő szerint ezen gyökeres reform megkísérlését meg nem engedheti. — Ezt tenni pedig nem kevéssé hasznos s üdvös is leendett — mert az örökös ingadozás a különböző rendszerek közti választásban, mi már 1867. évben vette kezdetét, és a folytonos kapkodás bizonyos jogi ábrándok felé, a jogéletben az érdekeltségnek a jelenről, a jövőre való átcsapongása — uagy mérvben előmozdítja a jogállapotok iránti bizalmatlanságot, csökkenti a jogintézmények hitelét, gyöngíti a valódi munkaerőket; minek szükségképi következménye: a jogszolgáltatási működés hanyatlása, e'gyengülése. Már pedig azon ténykörülményeket, melyek valódi s lényeges akadályul szolgálnak,—magának a közvetlenség indítványozójának beszédjéből is könnyen kiolvasni lehetett volna. Azon érdekes védbeszéd, mely a képviselőházban a közvetlenség haladéknélküli létesítése mellett tartatott: önmagában foglalja megvalósíttatásának czáfolatát is. Biszen magában ezen védbeszédben erősen követeltetik a felebbviteli biróságnak, a kir. táblának decentrálisátiója; míg másrészt élénk színekkel rajzoltatnak azon gyöngeségek, melyekben alsó bírósági rendszerünk szenved — rámutatva a kinevezési rendszer óriási hibáira, a szervezés hiányaira, annak a jó törvénykezést lehetlenitő akadályaira stb. 30