Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 20. szám

Budapest, 1878. kedd, marcz. 12. 20. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Vegyesházasságbeli elválasztás joghatálya. — Teljes tanáosülési döntv. — Semmitőszék döntvények. Jogeset. A vegyes házasságbeli váló perekre vonatkozó 1868. 48. l. cz. mely mindenik léire nézve saját bíróságának illetékességét állapítja meg, s az egyik házastárs feletti jogerejü ítélet után az ügyiratokat az ellenfél illetőségéhez 30 nap alatt hivatalból áttétetni tendeli, — nem terjed ki azon váló perekre, melyek azon törvény életbeléptekor már folyamatban voltak. Az ágyasztaltóli elválasztást megállapító sz. széki itélet a tétlen házastárs hitestársi — öröködési — jogai csorbítására kihatással nincsen ; mely kérdés azonban elő sem áthatott, ha az ellenfél, a protestáns házastárs, előbb elhall, minisem illetékes polgári bírósága felelte ítéletet hozhatott volna. Broche Wenczelné szül. Schvarcz Luiza, özv. Lingsch Sámnelné szül. Schvarcz Maii és Csukás Síándorné szül. Schvarcz Kornélia, mint néhai Schvarcz Sándor oldalrokonai — Grósz Emília elhunyt Schvarcz Sándor hátramaradt özvegye ellen 1872. évben a lőcsei tszék előtt a törvényes öröködés megállapítása s a Schvarcz Sándor ntáni összes hagyaték átadatása iránt pert indítottak. Ezen öröködési per történelmi kifejlődése következő volt. Schvarcz Sándor iglói kereskedő még az 50 es években nőül vette nagy-váradi születésű Grósz Emiliát, mely házasság azonban nem volt szerencsés; a férj rosszul bánt nejével, s durvasága, bántalmazásai végre arra kénszeriték a nőt, hogy 1863-ban férje házát elhagyta, s visszament szüleihez Nagyváradra. — És a midőn biztos tudomást is nyert férjének távolléte alatti kicsapongó életérő], házasság törést involváló viszonyairól, azon szomorú elhatározásra jött, hogy 1864. okt. l-jén az illetékes kath. szentszék előtt férje e. válópert indított. Megjegyzendő, mikép ezen szerencsétlen házas viszony is vegyes házasság volt. A nő katholika, a férj Schvarcz Sándor pedig protestáns volt. A szent szék előtti válóperben a férj megjelent, annak illetékességét nem kifogásolta, s a per minden mozzanatában védekezett; mig 6 év utan 1870. marczius 19-kén 686. sz. a. itélet hozatott, mely az ágyasztaltóli elválasztást kimondotta — s ez jogerőre is emelkedett. Ezen a perindítás — 1864. — és itélethnzatal — 1870. — közti idő közre esik az 1868. 48. t. czikk szentesítése, mely vegyesházasságokban a protestáns félre nézve a polgári bíróságok illetőségét állapította meg. Egyike azon silány Horvát Boldizsár-féle codif. munkálatoknak, melyek kirivó és a legkönnyelmübb törvény alkotási eljárást tanusitó hézagok s hibásságok nélkül soha sem maradhattak. — így az idézett törvény is, a szent szék előtt már folyamatban levő, de Ítélettel még el nem látott válóperekről semmi intézkedést sem tartalmaz. Schvarcz Sándor ki a válóperben 18 i 8. után is részt vett, és az 1870. marcz. 19 kén hozott Ítéletig illetőségi kifogást nem emelt — 1870. jun. 21. az itélet jogerőre emelkedése után — a tízepes kerületi polg. törvényszékhez óvást adott be, melyben a sz. szék ítéletét reá mint protestánsra nézve érvénytelennek lenni vitatja, s kéri a periratokat attól elvétetni, illetőleg a végett az igazs. ministeriumot megkerestetni. — Hasonlóan június 24-kén a sz. székhez is folyamodott, kérvén az irányában érvénytelen itélet joghatályát felfüggesztetni. A később keletkezett öröködési perre nézve nem csekély jelentőségű, mikép Schvarcz mindkét beadványában, az elválást kimondó ítéletet érvénytelennek, azt őtet nem kötelezőnek vitatja, miből következik, hogy az elválasztást érvénytelennek s a házasviszonyt fenállónak kívánta tekintetni mindaddig, mig felette illetékes polgári birósága nem hozand ítéletet, Az igazs. mínister 1870. sept. 22-kén kelt rendeletével meghagyta a sz. széknek az iratok polg. birósághozi áttételét; és a sz. szék 1870. okt. 5-kén csakugyan át is tette, — hangsúlyozván és kifejtvén felterjesztésében, mikép az 1868. 48. t. cz. csak a jövőben indítandó s nem a már folyamatban levő válóperekről is intézkedvén, az előbbi törvényeinken alapuló illetőségét csorbitatni nem engedheté, s a periratok hivatalbóli áttételére magát hivatottnak nem érezheté. Ekkor azonban Schvarcz már nem volt életben, mert csak hamar a sz. széki itélet után — még 1870. sept. 3-kán elhalt. — A sept. 22-kén kelt ministeri rendelet tehát, bár jogi értelme sem lehetett, teljesen dugába dölt. A hagyatéki tárgyalásra — leszármazók s végrendelet hiányában, a nő özvegyi s hitestársi örökösödési jog alapján s a férj testvérei törv. öröklés czimén jelentek meg — utóbbiak 1871-ben perre utasitatván. 1872. apr. 9. keresetüket — mint fent már emiitettük — beadták; — a perben azt vitatván, hogy Grósz Emiliának sem hitestársi, sem özvegyi öröklési joga nincs, mert férjétől a sz. szék által jogérvényesen elválasztatott; közszerzői igényére nézve pedig az iglói ház fele részének reá lett átíratása által kielégíttetett. — Az oldalrokonok tehát az elválasztást jogilag bevégzett ténynek vitatták — holott maga Schvarcz — fent idézett beadványaiban — annak érvényét megtámadta, s azt vitatta, hogy az irányában nem kötelező. — Az oldalrokonok abból indultak ki, hogy azon indokok, melyek a sz. széki ítéletben az ágyasztaltóli elválasztást eredményezték, — a protestáns hit elvek s jogszabályok szerint, a polg. bíróság előtt, a házassági kötelék vég felbontását vonták volna maguk után; s ez lett volna oka, miért Schvarcz a periratoknak a polg. tszékhez való áttételét sürgette. Az örökösödési perben a lőcsei tszék 1874. jul. 30. 20