Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 18. szám

70 pedig keresetével szintén elutasítandó, miután a fennforgó viszonyok közt a sommás visszakelyezési eljárásra a törvényes alap megadva nincsen. A tulajdonjog gyakorlatának jogtalan és törvény* ellenes megszorításában nyilvánul egy másik sarkalatos jogelv megsértése. A tulajdonjog ugyanis minden európai törvénykönyvben egyaránt elfogadott jogelvnél fogva az illető' dologgal való szabad s teljesen kizáró rendelkezési jogot foglalja magában, melynek gyakorlatát, főkép ha teljes birtokkal van összekötve, csak is a szolgalmi jogok szorithatják meg. Ha felperes a kérdéses út használatába bíróilag visszahelyeztetnék, ez azt jelentené, hogy mi a kizárólagos tulajdonunkat és teljes birtokunkat képező' földünk egy részét müvelés alá nem vehetnénk, hanem kénytelenek lennénk azt használatul oly személynek átengedni, kinek ahhoz semmiféle törvényes jogczime nincsen. Nem-e flagrans megsértése ez a tulajdonjog szentségének, és jogi biztonságról tesz-e tanúságot az oly helyzet, midőn a tulajdonos birtokának élvezetétől s az azzal való rendelkezéstől minden törvényes jogczim nélkül megfosztatik ? stb. El nem mulasztandjuk az eredményt annak idejében közölni. Kereskedelem jo|si döntvény. A legf. Itélőszéktöl. A kiskorú óllal tálalt kötelezettség joghaíálylyal bir, s az abból eredő követelés törvény utján érvényesíthető, ha igazoltatik, hogy a kötelezettség elválalásakor kereskedői jogosilvanynyal birt — főkép ha kitűnik, mikép saját vagyona is volt. A ,M agyar átal. Hitelbank4 — AuerAdolf e. 1876. jun. 17-kén 1553 frt iránt a bpesti váltó — mint keresk. tszék előtt pert indított. A tszék 1877. jun. 25. — 58282. sz. ítéletével alperest elmarasztalta s 103 frt perköltség fizetésére kötelezte— következő indokokból: „Alperesnek a kiskorúságra s jogalap megváltoztatására vonatkozó kifogása figyelembe nem vehető; mert előrebocsátva, hogy alperes nem is állította, hogy nem magyar alattvaló s igy tekintettel az •/. alattira, mely szerint Budapesten született, — tekintettel arra, hogy a nagykorúság s azzal kapcsolatban a vagyonróli szabad rendelkezés kérdésében maga is a magyar törvényekre hivatkozik — alperest magyar alattvalónak tekinteni, s a szerződési képesség megbirálásánál irányadóul a magyar törvényeket kellett venni. — Alperes elleniratában, hol ennek helye lett volna (perr. 159. §.) maga sem tagadta, tehát beismerte, hogy kereskedő; az elővételem szerint ezen iparágat törv. gyámjának beleegyezésével gyakorolta; már pedig a kereseti ügyletek kötésekor már érvényben levő 1872-ki ipartörvény 2. §. szerint, ez esetben a be nem jegyzett kereskedő is, habár kiskorú, vagyonáról szabadon rendelkezhet, minek kifolyása, hogy terhes szerződéseket köthet, s annak folytáu az általa kötött ügyletekből keletkezett követelések ellenében kiskorúság kifogásával élni jogosítva nincs; azon kérdés tehát: hogy alperes bejegyzett kereskedő volt-e — a vagyonróli rendelkezés s abból folyó kötelezettségek kérdésnek elbírálásánál teljesen közömbös." „Mert felperes keresetét részvény vásárlás, eladás, készpénz előlegezés s egyébb bankügyletekre állapítja ; jogalapja tehát azáltal, hogy ezek egyike, a részvény vásárlatokra való megbizatása nem igazoltatott, megváltoztatva nem lett." „Az ügyérdemében; miután a B. a. levélből kitűnik, hogy a G. szerint addig Auer Ignácz nevére elzálogosított értékpapírokat s azokon fekvő zálogösszeg irvánti tartozást, mely a C utolsó tételeként bevezetett kamattal együtt az A. alatti „tartozik" rovatában kitüntetett 1-ső tételnek megfelel, alperes átvállalta, — azon kifogása pedig hogy erről egyoldalulag Auer J. megegyezése nélkül rendelkezni jogosítva nem volt, — figyelembe nem jöhet, mert alperes maga sem állítja, hogy ezen részvény s azon fekvő zálogösszeg átvállalását Auer J. akarata ellenére, jogellenesen eszközölte volna; de ezen esetben is ezen kifogással nem alperes, hanem csak a jogaiban sértett Auer J. élhetne; s azon cselekményből, hogy alperes a részvényekről Auer J. beegyezése nélkül rendelkezett, Auer Ignáczczal szemben származhatnék ugyan azon felelőség, melyet a más vagyonával való jogtalau rendelkezés maga után von; de fel- s alperes közt ezen ügyletből keletkezett jogviszonyra befolyással nem lehet." „Miután a B. alattival s alperes beismerésével is igazolva van, hogy Auer Móricz az értékpapírok elzálogitásával s a zálog összeg felvételével alperes megbízottja volt s igy ennek tényei alperes tényei gyanánt tekintendők;" „miután az A. alattival s ennek támogatására felhívott D—Q. NB. alattiakkal igazoltatott, hogy alperes, megbízottja Auer Móricz által, az alp. banknál elzálogitott értékpapíroknak, az A. alattinak ,Tartozik' rovatában előtüntetett zálog összegét felvette; „miután Q. alattiból az ez által hivatolt alapszab. 72. §-ból s az értékpapírokra szerzett zálog természetéből kétségtelen, hogy felperes a nála elzálogitott értékpapírokat eladüi s a vételárt követelésének törlesztésére forditani jogosítva volt, — a részvények eladási ára pedig alperesileg nem kifogásoltatott;" . „miután Q. szerint alperes megbizottja felperest, a nála elzálogitott s elzálogitandó részvények eladására oly módon hatalmazta fel, hogy ezáltal felperes további igényei sérelmet nem szenvednek, — a minek csak azon értelme lehet, hogy felperes a zálog által nem fedezett követelést alperes ellenében érvényesíteni jogosítva lesz; de különben ezen kikötés nélkül is, miután zálognak értékpapírokra adása nem bir azon hatálylyal, hogy az adós személyes kötelezettségének megszüntetésével a hitelező csak is a zálogba vett értékpairokból nyerhessen kielégítést, — az elzálogitó a zálog árával nem fedezett követelés erejéig — az ellenkező kikötése nélkül — mindenesetre kötelezve marad;" „végre miután alperes elleniratában nem tagadta (159. §.) hogy a tartozás után 8% kamat volt kikötve, — ez esetben pedig a késedelmi kamat (1840. XVI. t. cz. 56. és keresk. törv. 285. §.) a kikötött kamatláb szerint számitható — annálfogva alperest stb. marasztalni kellett." A kir. tábla 1877. okt. 24. — 4604. sz. a. a tszék Ítéletét megváltoztatta s felperest keresetével elutasította. „Mert az A. a. köuyvkivonatra fektetett követelés alapját az alperes által felperes bankhoz intézett 1874. .un. 15. kelt B. a. levél képezi." J „Az 1. sz. a. anyakönyvi kivonattal igazolva van, hogy alperes 1851. sept. 11-kén született s igy a B. levél keletkeztekor 24-ik évét még be nem töltötte."'