Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 17. szám

Budapest, 1878. péntek, inarcz. 1. 17. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Sommás visszahelyezés. — Keresk. döntv. — Bpesti váltó ker. tszék kimutatása. — Semmitőszéki döntv.. Sommás visszahelyezési jogosét. Közli: Arany Károly jtudor ügyvéd ur Szegeden. Az e czikk föliraíában je'zett különszerü eljárás mikénti alkalmazása körül, a hazai bíróságok részéről különböző fölfogások jutván érvényre, nem tartjuk fölösleges dolognak a kérdés tisztásához az alanti coucrét eset közzétételével hozzájárulni, mely eset rövid tartalma a következő: Szávits Sándor padéi közbirtokos — Kuffler Izsák és érdektársai szint ottani közbirtokosok ellen 1877. évi május 9-én 53C0. sz. a. sommás visszahelyezés keresetet nyújtóit be a nagykikindai járásbírósághoz, melyben előadja, hogy ő az alperesek földjén keresztül huzodó magán dü!ő-utat több éven át ..szekérúti szolgalmi joggal" háboritlanul átjárásul használta, hogy ez uton saját földjéhez hamarabb juthasson. Alperesek azonban a kérdé-es utat fölszántották, ez által őt a gyakorolt szekéruti szolgalmi jog békés használatában megháborították, miért is kéri magát a szekérút szolga mi jogába visszahelyeztetni, illetve alpereseket a kereseti út vissza állítására kötelezni s őket a perköltségekben elmarasztalni. Tárgyaláskor alperesek mindenekelőtt tagadásba vették alperesnek állítólagos szolgalmi jogát a kereseti düllő-út tekintetében. Ilyen jog fönlétét felperes csak telekkönyvi bekebelezéssel igazolhatná, ilyet azonban producalni nem képes. Minthogy pedig felperes szolgalmi jogot igazolni nem tud, kifogást tesznek alperesek a sommás visszahelyezési per út ellen, mert a kereseti szekérút felperes beismerése szerint is alperesek kizárólagos birtokában lévén, felperes azt csak az ő hallgatag beleegyezésükkel használhatta ideiglenes átjárásul,még pedig elbirtoklási akarat nélkül. Ily körülmények közt pedig nincsen megadva a sommás visszahelyezési eljárást szabályozó 1802. 22. t. czikk eriteriuma, mert ez határozottan megköveteli, miszerint panaszló a vonatkozó tárgynak vagy ingatlannak kizárólagos és háboritlan birtokában lett légyen, melyből panaszlott által törvényellenes módon erőszakosan kivettetett. Ily eset pedig jelenleg annál kevésbé foroghat fenn, miután alperesek a kereseti szekérút egyszerű fölszántása ál al nem vetették ki felperest a békés birtokból, — mely jogviszony jelenleg fenn sem forog — hanem csak az őket kizárólag megillető tu'ajdon — és birtokkal járó törvényes rendelkezési jogot gyakorolták, melynek csak is telekkönyvileg bekebelezett szolgalmi j o g álhatna útjában. Kérik ennélfogva felperest keresetével annál inkább elutasitathi, mivel ez kifejezetten szolgalmi jog érvényesítésé re irányul, a mit pedig igazolni nem tudott. A helyszinén megtartott ujabb tárgyalás után a nagy-kikindai kir. járásbíróság következő Ítéletet hozott: „Felperes a kereseti szekérút szolgalmi jogába viszszahelyeztetik, tartozván alperesek 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett tűrni, hogy felperes a padéi határban alperesek birtokán keresztülhuzodó s az úgynevezett kicsindai szekérút irányában levő és arra vezető utat ugy, mint eddig használhassa; valamint tartoznak alperesek felperesnek szintén 8 nap — különbeni végrehajtás terhe alatt 37 frt 50 kr. perköltséget megfizetni." Indokok: „Mert felperes Szirak János, Nagy József, Terzin Boga és Nanadov Panta kifogástalan tanuk egybehangzó, eskü alatti vallomásával beigazolta, hogy a keresetbe vett s tanuknak a helyszinén megmutatott utat 1862-ik évtől kezdve, mult 1876. évi június hóig folytonosan békésen és háboritlanul használta, ellenben alperesek ennek ellenkezőjét mivel sem igazolták. Azt pedig, hogy a békés birtokbani megháboritás és az ez iránti kereset megindítása között az egy év elmúlt volna, alperesek nem is állították. Minthogy pedig az ilyen esetekben az 1802. 22. és 1807. 13. t. cz. szerint sommás visszahelyezésnek van helye, a f nti ítélet szerint felperes a kereseti út használatába visszahelyezendő volt. Ke!t Padén, 1877. évi július 30-án" stb. Ezen ítélet ellen alperesek által felebbezés adatott be, melynek főérvei következők: A fenn forgó kereset alapján a sommás visszahelyezés eszközlése jogilag lehetetlen, mert jelenleg nem valamely tárgynak kizárólagos birtoklása — és erőszakos uton történt elfoglalásáról, hanem arról van szó, hogy felperes valamely, nem az ő birtokában lévő s egy harmadik személy jogszerű intézkedése alá eső tárgyat együtt használhasson a nélkül, hogy neki erre nézve szolgalmi joga lenne. Ebben egyetlen egy momentum sem foglaltatik, mely a sommás visszahelyezési perútat jogilag indokolhatná; s a neheztelt ítélet annál sérelmesebb, miután felperest a „szekérút szolgalmi jogába" helyezi vissza, — oly jogba tehát, meiy felperes által legtávolabbról sem igazoltatott, s mert továbbá a tényleges használatnak oly jogerőt tulajdonit, mint a valósággal helyreállított szolgalmi jogviszonynak. A neheztelt ítéletben ennélfogva nem annyira tulajdonképi visszahelyezési cselekmény, mint inkább a tulajdonjog törvényellenes korlátozása foglaltatik; miután a tulajdonnal való szabad rendelkezési jogot olyképen szorítja meg, mintha e tulajdon valóságos szolgalommal terhelve lenne. Ha azonban a fenn forgó kereset olyba lenne tekintendő, hogy általa a szolgalmi jognak ezúttal való birói megállapítása vétetnék czélba; s mely czélzat a kereset tartalmában elburkoltan föl is található — felperes jeien keresetével ismét eluta17