Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 15. szám - Igazságszolgáltatásunk illustrátiójául

Budapest, 1878. péntek, febr. 22. 15. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Igazságszolgáltatásunk. — Legf. ítélőszék 1877-ki ügy kimutatása. — Keresk. döntv. ^Igazsiígszolgálfatásiiiik illustráíiójánl. Hogy azon adat, melyet ehhez szolgáltathatok, nem forog valamely érdekesb anyagi vagy alaki jogi kérdés körül, azt előre is kijelentem; hanem azért nem lehet minden érdek nélküli. — Alig tudok magamnak képzelni esetet, mely törvénykezési állapotaink nyomorult voltára vagy alsóbb bíráink szakképzettségének soványságára csattanósabb bizonyitékul szolgálhatna. — Lássuk az adatokat. Mezey Jó z sef n -váradi kereskedő S ing er Salamon, mint egyenes adós és Török István, mint készfizető kezes ellen 1875. nov. 6-án 550 frt tőke s ennek jár. iránt illetékes kir. jbiróság előtt som. keresetet, s illetőleg, mimán nevezett alperesek az u. a. évi decz. 14-re kitűzött tárgyalásra meg nem jelentek, a 7609/875. sz. a. kelt makacssági ítélet alapján 1876. jan. 9-én 187. sz. a. kiel. vhajtást tett folyamatba. A kért kiel. vhajtás elrendeltetvén, az 1876. évi juu. hóban, 2-od r. alperes Török Istváu ingóságaira foganatosíttatott is, mely alkalommal, a többek közt, ennek haszonbéres földjén 50 hold buzavetés reménybeli termése is lefoglaltatott, mely azonban, mint az ingatlanság tartozéka, melyre a vhajtás elrendelve nem volt, a kik. jbiróság 18.6. jun. 20-án 4463. sz. a. keit végzésével, a polg. tk. rdts. 423. §-a alapján, a zár alul hivatalból feloldatott. Helyesen történt-e e feloldás vagy nem? Megfelelt rá a Semmisitőszék, mely foglaltatónak 4995/876. sz. a. beadott indokolt semm. panaszára hozott határozatával, a neheztelt végzés feloldó részét megsemmisítette és, mint már számtalanszor cz előtt, kimondotta ezúttal is, miként a haszonbéres földeknek termékei a haszonbérlőre nézve ingóságoknak tekintendők s mint ilyenek lefoglalhatok voltak. E közben vhajtást í-zenvédett Török István még 1876. évi 4755. sz. a. tulajdoni i g é n y k e r e s e t e t adott be, melyben kéri a bíróságot, miként a lefoglalt ingóságokat, melyek mint azt beigazolni is képes, az ő tulajdonát képezik, a zár alul oldja fel. De kérem, jól tessék megérteni — a vhajtást szenvedett kéri a biróságot, hogy mivel az ő tulajdonaként lefoglalt ingóságok az ő tulajdona, mentessenek felazoka zár alul! — E kereset azőnban — szerencsére! — hivatalból visszautasittatott. Vha,tást szenvedett igénylő e végzés ellen sem. panaszt jelentett be, de az a Semniitőszéknek 13722/ 76. sz. a. kelt határozatával elvettetett, anélkül azonban, hogy akár végreh. szenvedett, akár ennek ügyvéde, a polg. tk. rdts. 303. vagy 470. §-a értelmében csak egy krajczár birsággal is megbüntettetett volna. Mert jól megjegyzendő, hogy ama nevezetes tulajdoni igény, kereset, melyben maga vhajtást szenvedett igényli a tőle lefoglalt ingóságokat, valamint a semm. panasz is, ügyvédi meghatalmazás és ellenjegyzés mellett adatott be. E botrány után, végre 1876. évi decz. 10-én oda jutott az ügy, hogy a bíróság a vhajtási iratokat, 9561. sz. a. kelt végzésével, további eljárás végett a vhajtónak kiadatta; a vhajtó pedig a lefoglalt ingóságok elárverezésére a határnapot kitűzte. Ez alatt azonban az érdekeltek hirül veszik, hogy Török István Mezey József ellen a kir. jbiróság előtt bűnvádi keresetet tett folyamatba, melyben előadja, hogy az ez utóbbi által 1875. nov. 6-án ellene 550 frt s jár. iránt meginditott som. kereset alapjául szolgált eredeti kötvényre vezetett, s két tanú által előttemezett kezességi nyilatkozaton látható aláírás tőle kicsikartatott, sőt az tán nem is a/, 6 aláirása s kéri a feny. bíróságot, hogy az ellene folyamatban levő kiel. vhajtást a ftő per végleges befejezéséig állítsa be. E panasz folytán a vizsgálat megiudittatik s a kezességi nyilatkozatot előttemezö, két tanú kihallgattatik, s ezek beigazolják, hogy az aláirás vak'di s kicsikartnak nem tekinthető. — A vizsgálatot vezető aljárásbiró urat azonban a panaszt alaptalannak bizonyító tanúvallomások, a polg. tk. rdts. 10. 299. 375. és 466. §§-ai, vagy a gyakorlat, mely szerint a polgári vhajtási eljárást csak jogérvéuyts ftő bírósági ítélet állithatja be, mind nem genirozza, hanem a polgári bíróság teljes mellőzésével, sőt egyenesen e fölé emelkedve, 2468.876. ftő sz. a. kelt végzésében a kik. vhajtónak meghagyja, hogy a már kitűzött árverést ne tartsa meg, az iratokat pedig a kiküldő polg. bírósághoz terjessze be. A vhajtó a meghagyásnak eleget tesz : az árverést beszünteti s az iratokat beterjeszti; a polgári biróság pedig ezt nagy bölcsen tudomásul veszi s az iratokat a ftő per befejeztéig — ad giaecas kalendas — irattárba tétetni rendeli. És igy lejátszatott ama szomorú igazság, melyet egy kitűnő spanyol író igy fejezett ki: „ . . . . a mi számos hibáink egy-egy tál cseresznyéhez hasonlók: mit megragadsz legyen csupán csak egy, a többi húzva mind utána megy." No de vigasztalódjék az illető vhajtató fél még azzal, hogy a IOOIJO. sz. a. kelt, irattározó végzés, az tz ellen általa beadott semm. panasz folytán a Semniitőszéknek 1877. april hó 14-én 2971. sz. a. leérkezett határozatával megsemmisíttetett, s az iratok kiadása, a vhajtási eljárás további folytatása végett, elrendeltetett; s hogy 1875 nov. 6-án meginditott „legrövidebb sommás szóbeli pere" — 1877. április hóban —már oly stádiumba léphetett, hogy — hacsak az eddigiekhez hasonló törvényes biróí intézkedések meg nem gátolják, a mi könnyen megtörténhetik — 4 — 5 hó múlva tán befejeztethetik. Ez is vigasztalás. t. 15