Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 12. szám

47 felperesnek ezen kézi zálogjoga, az óvadék visszaadása által vagy más módon megszűnt volna, vagy hogy a fenti óvadék fedezése után, a kérdéses utánvéti összegből még valami fenmaradt volna, alperes nem is állítja ;" „mert a keres. tör. 368. §. értelmében, azon ügyletek által, melyeket a bizományos 3-ik személyekkel köt, jogosítva s kötelezve ő lesz, s a megbizó s 3- k személy között jogok s kötelezettségek nem keletkeznek ;" „mert továbbá felperes mint a feladási ve vény birtokosa az által, hogy ő az árukat alperesnek szállítás végett átadta, azokat, illetőleg az ezeket helyettesítő vételárt rendelkezése alól ki nem bocsátotta — ellenkezőleg ezek iránti teljes rendelkezési joga a keres. tör. 404. §. értelmében a feladás után is épségben maradt;* „mert végre a kézi zálogul adott tárgyak, illetőleg azokat helyettesítő vételár, az áruknak szállítás végett történt feladása által zálogjogi jellegüket el nem vesztették ; a zálogtulajdonos zálogjoga az áruk, illetőleg vételárra nézve meg nem szűnt; s alp. társulat megtartási jogot ezen vételárnak, csak is a zálog által biztositott követelés fedezése után netán fenmaradó, s már az ervinshalmi üveggyárat megillető többletére nézve érvényesíthetett volna." A bpesti kir. tábla 1877. sept. 24. — 4079. sz. a. az első bírósági Ítéletet, a mennyiben alperest 51 frt fciO kr. s kamataiban marasztalta — helybenhagyta; — a mennyiben azonban azon felül még 576 frt 7 kr. fizetésére is kötelezte — megváltoztatta s felperest ebbeli keresetével elutasította. Indokok: „Habár az alp. társulat által kiállított (D.) feladási vevényből ugy tűnik is ki, hogy az üvegáruk utánvét melletti szállítás végett felp. Meisels J. nevében adattak át alp. társaságnak; a szinte alperes által kiállított A. okmánynyal pedig igazolva van, hogy a vasúti társaság által beszedett utánvét az igazolási jegy s a feladási ve vény felmutatójának kifizetendő. — mely két okmány felperes birtokában van; — miután azonban felperesnek 2. 5. 6. sz. a. mellékelt, valódiságukra nem kifogásolt leveleiből, de perbeszédeiből is az tűnik ki, hogy azon üvegáruknak utánvét melletti feladása általa az ervinshalmi üveggyár képviseletében, mint ezen gyárnak munkácsi főraktárnoka által, a munkácsi raktárból elszállítva történt; ennélfogva egyedül azon az alapon, mert a feladási vevény az ő nevére szól, s mert az A. D. okmányok az ő birtokában vannak, nincs arra jogosítva, hogy alp. társulattól az ervinshalmi gyár mint adósa ellen érvényesíthetett és nem a gyár nevében inditott jelen perben el nem bírálható megtartási jog alapján viszszatartott utánvét kifizetését saját személyében követelhesse." „Felperes válaszílag felhozott azon állítása, hogy őt az alp. társaság által utánvett s visszatartott összeg bizományosi s kézi zálognál fogva is megilleti — figyelembe nem védethetett; mert az K. okmány szerint felperes az ervinfalvi üveggyárnak korántsem bizományosaként, hanem csak az üvegáruknak munkácsi elhelyezésére, gondozására s a gyár utasításaihoz képest eszközlendő elszállítására megbízott raktárnokként tekintendő; bizományost illető zálogjog czimen tehát fel nem léphet;" „mert továbbá az E. tartalmaként, a felperes által letett 50J0 frt óvadék biztosításául kézi zálogkép nem a raktárból az üveggyár szabad rendelkezése fotytán elszállított áruk, vagy azokért befolyt vételár, hanem csak is a raktárban levő áruk jelöltetvén ki: felperes a kezei közül kiadott árukra, illetőleg azok vételárát képező utánvétre zálogjogot sem igényelhet. Mindezeknél fogva stb. stb. „Az 51 frt 60 krban marasztalandó volt, mert alperes beismerte, hogy ezen a megtartási jog czimén őt nem illető összeget tartja vissza." A legf. ítélőszék az ügyérdemét illetőleg a kir. tábla ítéletét indokainál fogva helybenhagyta." (1877. decz. 17. — 856. sz. a.) A Semmitöszéktöl. A kölcsönadási ügylet alperest mint bejegyzett kereskedőt illetőleg keresk. ügyletet képezvén, ennek jellege nem változik azáltal, hogy alperes kereskedői minőségét a közjegyzői okirat kiállításakor elhallgatta, s ennek folytán az okiratban mint magánzó címeztetett. Köberlein Gusztáv s neje pesti háztulajdonosok — Deutsch Károly pesti bej. kereskedő e. 1020 f;os közjegyzőileg felvett adóslevél érvénytelenítésére a bpesti váltó keresk. tszék mint keresk. bíróság előtt pert indítottak. A bpesti keresk. tszék 1877. nov. 9. — 92255. sz. a. az illetékességi kifogásnak helyt adott — következő indokolással : „Habár alperes bejegyzett kereskedői minősége kétségtelen; még is az A. a. kötelezvényben foglalt kölcsönügylet kereskedelminek nem tekinthető. Mert a keres, tör. 261. §. értelmében a kereskedő által kötött szerződés csak kétség esetében, — az ugyanaz által kiállított kötelezvény pedig csak akkor tekintetik a keresk. üzlet folytatásához tartozónak, ha annak ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik." „Ez esetek közül itt egyik sem forog fenn; mert eltekintve attól, hogy az A. kötelezvény nem alperes által, hanem annak javára állíttatott ki — annak mint közhitelű okmánynak tartalmából vi'ágosan kitűnik, miszerint az abban foglalt kölcsönügyletet alperes nem mint kereskedő, hanem mint magánzó kötötte; — miáltal kétségtelen s nyilt kifejezést akart adni annak, hogy a kérdéses kölcsönügylet megkötésénél nem kereskedői minőségben járván el, — az arról kiállított okmány keres, üzlete folytatásához tartozónak ne tekintessék, s hogy ennek folytán az abból felmerülendő vitás kérdések megbirálásánál reá nézve ne a kereskedelmi, hanem a közönséges polg. törvény szabályai alkalmaztassanak" —(refer. Jókuty Albert.) Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a keres, tszék neheztelt végzését megsemmisitetie ^2:J7. §. 5. p.) ; „mert a kérdésbeni kölcsönadási ügylet alperest mint bejegyzett kereskedőt illetőleg, a ker. tör. 259. §. 2. pontja alá tartozó kereskedelmi ügyletet képez, melynek ebbeli jellege nem változott azáltal, hogy alperes kereskedői minőségét — melyet egyébbként a jelen per rendén is épen azon biróság előtt tagadta, melynél czége bejegyeztetett — a közjegyzői okirat kiállításakor elhallgatta, s hogy ennek folytán az okiratot felvevő közjegyzői helyettes által, kiről az, h'>gy a felek polgári állását (közjegyzői tör. 79. §.) tudva nem helyesen jelö te vulna meg, — fel nem tehető — magánzónak czimeztetett." „Az e. f. bíróságnak ezen ezimzésben levont, azon következtetése: hogy alperes azáltal, hogy magát magánzónak neveztette, annak adott volna kifejezést, hogy nem akart keresk. ügyletet kötni, s hogy ezen kifejezés12*