Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 12. szám

Budapest, 1878. kedd, febr. 12. 12. szám. Huszadik e'vfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Nyugdíj igény érvényesithetése. — Keresk. döntvények. — Teljes ülési döntvény. Jogeset. Az államvasuli hivatalnok nyugdíjhozi igényétől, ministeri jóváhagyás hiányából el nem üthető, ha nem igazoltatott, hogy annak a nyugdíj intézetbe való felvételére irányzott kérvénye, — az elöhaladottabb koránál fogva szükségessé vált korengedélyt, s más állomásokon töltött szolgálati idejének beszámítását illetőleg — tárgyalás alá vételeit, s kizáró határozattal lottalo't volna el; melynek hiányábó', az államvasutak igazgató tanácsának előzetesen hozott s a nyugdíj intézetbe való felvételt kimondó határozata hatályban maradására alaposan következtethetni, — főkép miután az iiletö a nyugdíj járulékot évenként rendesen fizette is. Stempf Károly volt állam vasúti igazgató — a m. k. államvasutak hivatalnokainak nyugdíj intézete e. 2090 trt évi nyugdíj iránt még 1872. évben a pesti kir. törvényszék előtt pert inditott. A tszék 1873. okt. 13, — 23254. sz. a. hozott ítéletével alperes nyugdíj intézetet a keresetbeu s 224 frt perköltségben elmarasztalta — felperesi ügyvéd munkadíját 224 frt 70 krban megállapítván. A kir. tábla 1874. febr. 13. — 3933. sz. a. az első Ítéletet megváltoztatván felperest keresetétől elmozdította — a perköltségek kölcsönös megszüntetésével. A legf. ítélőszék 1^74. május 28. — 4411. sz. a. a kir. tábla ítéletét megváltoztatta s a perköltségek kölcsönzés megszüntetésével,a törvényszékitéletét hagyta helyben — következő indokokból: „Felperesnek az alp. nyugdíj intézetbe korengedély melletti felvételét, mint a 1. sz. melléklet tanúsága, maga az intézeti választmány ajánlotta, s az ennek folytán az illető helyre felterjesztett 11. sz. névjegyzék végén látható záradék szerint, a közlekedési ministernek, az abban foglalt egyének felvétele ellen semmi észrevétele nem volt; s ebbe a mennyiben alperes a felperesnek erre vonatkozó s a válasz 16-ik lapján olvasható állítását kétségbe nem vonta, — a pénzügyminister is beleegyezett. — Alperes azon állításának valóságát pedig, hogy a köz'ek. minister az illető egyének felett felperes kizárásásával határozott, az említett záradék nem támogatja. Mert ezen kifejezésből: „Igazgató Stempf K. jövő állására vonatkozó intézkedés mententartása mellett" — felperes kizárá-át a perbeli adatok összetartása mellett, következtetni épen nem lehet." „Tekintve tehát, hogy a pírben semmi nyoma nincs annak, mikép az igazgató tanács, mely az 5. sz. a. ministeri rendelet folytán felperes kérvényét is további tárgyalás alá venni tartozott — felperest a 12. sz. a. határozat ellenére — mely hogy felperes kizárásával hozatott, sem ennek szövege, sem más bizonyíték által nem igazoltatik, — a felvételtől, akár a fentebbi záradékot hátrányára értelmezve, akár azért, mivel számára végkielégítés — mely ezen pertárgyát különben nem képezi — más részről volt biztosítva, akár más okból, kizárta volna" — „ezeknél fogva felperest mind az alapszabályok 6. czikke, mind az 5. sz. a. ministeri rendelet folytán, az alperesi nyugdíj intézet tagjául felvettnek kellett tekinteni; s miután az illető járulékok tőle beszedettek, illetőleg fizetéséből levonattak, — a keresetileg igénybevett nyugdij mennyisége ellen pedig alperes kifogást nem is tett — a kir. tábla Ítélete megváltoztandó stb. stb. volt." Ezután alperes — Tolnay Lajos és Köffinger Frigyes mint a m. államvasutak nyugdij intézete képviselői által — Stempf Károly e. perújítás használtatott. A bpesti kir. tszék 1877. jan. 30. — 53063. sz. a. felperest ujitott keresetének érdemére nézve elutasította s 100 frt perköltségben marasztalta. I n d o k o k: „A 16. sz. a közlekedési ministeriumhoz intézett, alperestől származottnak be nem bizonyult felterjesztés —valamint a válaszhoz 17. sz. a. csatolt alp. Stempf Károlytól származó levél, sem alperes részéről beismerést nem tartalmaz arra nézve, hogy ez a nyugdij intézetbe fel nem vétetett, sem pedig olyat, a miből az 1874. évi 4411. sz. jogerejü ítélet indokaival szemben, perrendszerii bizonyítékot képezőleg megállapítani lehetne, hogy alperes a nyngdij intézetbe felvéve nem lett; de az ezek mellett szintén uj bizonyítékul használt tanuk — nevezetesen Gorove István, Kerkápoly Kárály s Weninger Vincze vallomása sem képez e részben perrendszerü bizonyítékot. Mert a perújítás során igazolandó azon egyedül döntő, állításra vonatkozólag, hogy alperes a nyugdij intézetbe fel nem vétetett, határozott vallomást nem tesznek, — hanem csak is az adott körülményekből véleményezőleg nyilatkoznak; következve az ujitott perben haszná t felperesi uj bizonyitékok által az anyaperbeli 4411. sz. jogerejü ítélet indokául szolgált s az anyaperben igazolt ténykörülmények megczáfolva nem lettek ; sőt ellenkezőleg az alperes által H. alatt csatolt okmányban még erősebb indokukat találják. Mert ezen okmányban a m. államvasutak 1868-ki számadásainak megvizsgálásáról 1872. decz. 20kán jelentés tétetvén — jelentését arra is kiterjeszti, hogy alperes ellen oly körülmény nem forog fen, melynél fogva az alapszab. 13. §-szára való tekintettel nyngdij igényétől elmozdítható lenne. — Ezen hivatal eljárását s jelentését a köréhez tartozó számadás vizsgálatán kivül csak ís a nyert utasitásokra ter.esztette ki; kétségen kívülinek tekintendő tehát, hogy alperes nyugdij kérdésére nézve utasítást kapott. — Már pedig ha alperes a nyugdij intézetbe felvéve nem lett volna, nyugdíj igényei tárgyában ily utasítást adni szükséges nem volt" „Alpere* az anyaperbeli költségek iránti vlszonkövetelésével elutasítandó, mert az ez érdemben az alapper12