Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 10. szám

Budapest, 1878. péntek, febr. 1. 10. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogeset: Szirmay c. Vágvölgyi vasút. — Kereskedelemjogi döntvények. Jogeset. (Szirmay contra Vágvölgyi vasuttársulat.) (Vége.) Ezen ügyben az első biróság ítélete fel eb be zt etvén — A bpesti kir. tábla következőleg itélt (1877. okt. 15. — 44603. sz. a.) „Az első bírósági ítélet megváltoztatik, s felperes keresetével elutasittatik. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik." „Indokok: A keresetlevélhez A. alatt csatolt végzés szerint a felperes javára báró Detraux Ede ellen megítélt 30400 frt tőke követelés és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedett báró Detraux Edének a Vágvölgyi vasuttársulatnál letéteményben levő összesen 24200 frt névértékű papírjai és szelvényei lefoglaltatván, a Vágvölgyi vasuttársulat utasítva lett, miszerint ezen értékpapírokat Szirmay Istvánnak fennebb érintett követelése kielégítésére szolgáltassa ki. Miután tehát felperes a lefoglalt értékpapírokra nézve a törv. rdts. 387. §-a értelmében végrehajtást szenvedett báró Detraux Ede engedményesének tekintendő, de egyébbként is az utóbbi az E. alatti letéti levélre vezetett nyilatkozata szerint az ellene lefoglalt, s az alperes vasuttársulatnál letétben levő értékpapírokat felperesre ennek 30400 frt tőke követelés és járulékai kielégítéséül átruházta : kérdésbe nem jöhet, hogy felperes a lefoglalt értékpapirok kiadatását illetőleg alperes vasúti társulat irányában kereseti jogosultsággal bir. Más kérdés azonban az, váljon az alperes vasuttársulatnál letétben levő értékpapirok végrehajtást szenvedett báró Detraux Edének oly tulajdonát képezik-e, melynél fogva azokkal tetszése szerint rendelkezhetett, — következőleg váljon alperes vasuttársulat azoknak felperes mint engedményes részéreleendő kiszolgáltatására kötelezhető-e vagy sem? A felperesi részről a válaszirathoz E. és F. alatt becsatolt okiratokból nyilvánvaló, hogy a követelt értékpapirok a Windischgratz-Brenner-féle építészeti consortiumnál építészeti óvadék. (Baucaution,) gyanánt tétettek le, de beismeri ezt felperes maga is, a midőn válasz és végiratban több helyen előadja, hogy bizonyos egyének kik egyúttal vasúti engedélyesek is voltak, és ezek között jogelőde báró Detraux Ede is, még a Vágvölgyi vasuttársulat keletkezése előtt, a vasút épitkezésére vállalkozni akarván, e czélra egymásközött a tervezett vállalat létesítése esetére, kölcsönös biztosításukra bizonyos összegeket tettek le, és hogy ezen egyének Windischgratz-Brenner-féle consortiumnak neveztettek. Tekintve tehát, hogy a kérdéses értékpapírok, a kereset alapjául befektetett A. alatti végzés szerint is, mint óvadék foglaltattak le, felperesnek állott kötelességében igazolni, hogy a szóban forgó értékpapirok óvadéki minősége már megszűnt, és | hogy ennélfogva azoknak báró Detraux Ede, illetőleg felperes mint engedményes részére leendő kiadását mi sem akadályozza. —Felperese tekintetben előadja ugyan, hogy miután a tervezett építészeti vállalat, melynek biztosítására az értékpapirok mint óvadék letétettek, létre nem jött, — a vasúti engedélyesek — a Vágvölgyi vasút iránti érdeklődésből az uj részvénytársulat szorult pénzügyi viszonyán segitendők, a mindegyiküknek visszajárt letéteket, — alperes vasuttársulatnak a czélból, hogy azokra kölcsönt szerezzen, által adták; állítja továbbá azt is, hogy ezen zálog kölcsönre nézve az E. F. alattiakban is említett 1873. évi september 16-án megállapodás jővén létre, miután ennek tartalma szerint a boroszlói leszámitoló bank által kölcsönzött összeg 1874. évi september 1-én visszafizetendő volt, s miután ezen visszafizetés tettleg meg is történt, azon czél, melyre az értékpapirok az alperes vasúti társulatnak átadattak, megszűnt, s ugyanazok az egyes engedélyeseknek, mint ez a felhívott september 16-ki megállapodásban kikötve van, visszaadandók. Azonban felperesnek ebbeli állítása által azon jelen per elbírálásánál döntő sulylyal biró ténykökörülmény, hogy az értékpapírok óvadéki minősége megszűnt, nincs bizonyítva, nincs pedig azért, mert mellőzve azt, hogy a 2. szám alatti eredetben is felmutatott 1873. évi september 16-án kelt okirat szerint a felperes által felemlített kölcsönre nézve a jogügylet nem az egyes vasúti engedélyesek, hanem egyrészről a boroszlói leszámitoló bank, más részről pedig a Windischgratz-Brennerféle consortium és a Vágvölgyi vasuttársulat között jött létre, tehát az értékpapíroknak zálogba adása és zálogból kiváltása iránti intézkedés nem az egyes engedélyesek által történt, egyedül azon körülményből, — hogy az 1873. év september 16-ki egyezmény szerint a nyert kölcsönnek 1874. évi september 1-én kikötött visszafizetése után a boroszlói bank Jáltal a zálogul szolgált értékpapirok visszaadattak, csak az következtethető, hogy a visszaadás által a zálog minőségtől szabadultak fel, de nem az, hogy ezen értékpapirok óvadéki minőségüket — akár az elzálogitáskor, akár ennek megszűntével — elvesztették. — Egyébbiránt habár a september 16-ki megállapodásban az foglaltatik is, hogy a kölcsön visszafizetése után az értókpapirokat az egyes engedélyesek visszakapják, azok nem ez egyeseknek hanem Machanek Miksa, mint a Windischgratz-Brenner-féle consortium teljhatalmazottjának adattak vissza, s azokról az alperes által 3. 8. 10. 11. 21. 22. 24. és 30. sz. a. becsatolt okiratok szerint mindig a consortium, melynek tagjai közé báró Detraux Ede is tartozott, rendelkezett, hogy pedig felperes jogelőde a consortium tagja volt, igazolva van báró Detraux által sajátkezüleg aláirt 17. és 23. sz. a. okiratokkal. Nem szolgálhat alperes vasuttársulatnak hátrányára felperesi részről felhozott azon körülmény sem, hogy a lefoglalt értékpapírokra a kibocsátott hir10