Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 8. szám - A Ferencz-Józsefvárosi takarékpénztárra vonatkozó bünvádi ügy

3Í alapszab. 77. §. — kisebb s nagyobb választmányilag javára törté it magyarázatán alapult; és hogy czégje, ha csalási szándéka lett volna, a társulat előtt s akkor mondhatott volna csődöt, a midőn kétszer annyival tartozott az intézetnek miut később; holott ellenkezőleg igazoltatott az, hogy csak a társulat csődbejutása által s után volt kéntelen maga is csődöt mondani, és pedig azért mert szívességből a társulat támogatására a czég által adott váltók a társulat csődje miatt általa be nem váltathattak, és hogy épen azért a csőd biróság vétlennek mondotta ki ezen czég csődületét; hogy nevezett vádlott határozott tagadása ellenére az, hogy a Reinitz-féle kölcsönből vagy két lejárt váltójának az intézetnél betéti könyvecskével történt kicserélésből valami hasznot húzott volna, mivel sem bizonyittatott; — Lobi Károly irányában pedig figyelembevéve, hogy az igazgatóság üléseiben részt nem vett, hogy könyvvivő létére az igazgatóság vagy közgyűlés által megállapított s könyvelés végett egyszerűen neki átadott tételek megvizsgálására hivatva nem lehetett; hogy az 1872. évi mérleg általa nem ugy terveztetett, mint az későbben a választmány s közgyűlés által lett megállapítva, és hogy a szakértők e részben reá nézve kedvezően nyilatkoztak, — egyátalában pedig szemügyre véve azt, hogy az osztó igazság követelményeivel sehogy össze nem egyeztethető, hogy ugyanazon felelősséggel tartozó, ugyanazon minőségben s állásban működött, ugyanazon igazg. tanácstagjai közül és pedig teljesen ugyanazon cselekmény vagy mu lasztás miatt egyesek marasztaltassanak, mások pedig egyszerűen felmentessenek s mintegy ártatlannak nyilvánítanának, — ismét mások pedig egyátalán felelőségre ne is vonatassanak „mindkét alsó bírósági Ítélet részbeni megváltoztatásával felebbező vádlottakat a keresetbe vett vád s következményeinek terhe alól stb. felmenteni kellett." (1878. jan. 15. — 31. sz. a.) Semmitüszéki döntvények. Hivatalbóli semmiségi esetet képez, ha a felperesi minőségben említett kiskorúak sem a keresetlevélben, sem a periratokban meg nem neveztetnek. Dudás János mini nébai Grisling Gryörgyné árváinak gyámja — C s e r v e n y á k J á n o s e. 34 frt 30 kr. iránt az edelényi jbiróság előtt pert indított. Ajbiróság a keresetlevelet elfogadta, arra tárgyalást rendelt és 1877. april 4. — 1928. sz. a. ítéletet is hozott, melyben alperest a keresetben, kamataiban, 2 2 frt tanuzási díjban és 9 írt 80 kr. perköltségben elmarasztalta — felperesi ügyvéd diját s netaláui bélyeg kiadásait saját fele irányában 9 frt 80 krban állapitva meg. A bpesti kir. tábla a hozzá felterjesztett periratokat a perr. 304. §. alapján a Semmitőszékhez felküldötte, minthogy azok tanúsága szerint a felperesi minőségben általánosságban emiitett kiskorúak perrendszerüleg közelebb megnevezve nem lettek. A Semmit ő szék ajbiróság Ítéletét, — „tekintve hogy a kiskorú felperesek sem abban, sem a periratokban meg nem neveztettek: a perr. 297. §. 1. p. alapján s a 304. §. alkalmazásával hivatalból megsemmisítette s a jbiróságot ezen hiányok folytatólagos tárgyalás utján eszközlendő pótoltatása és ujabb Ítélet hozatalára utasította." „Egyszersmind megjegyeztetik, hogy ajbiróság hasonló hiányos keresetek elfogadása által, a perr. 64. §. h a t á r o z o tt s zab á 1 y a el le n cselekszik s a járatlan feleknek felesleges költségeket annál menthetetlen ebbül okoz, mivel ezen kir. Semmitőszék számos döntvényéből biztos tudomást szerezhetett arra nézve, miszerint a per rend szabályaival ellenkező gyakorlati kísérletek meg nem tűrétnek; s azért az előszabott kellékeket nélkülöző keresetre állapított minden ítélet s gyakran az előző egész eljárás is, hivatalból megsemmisíttetik." (1878. jan. 15. — 24164. sz. a.) Hivatalból megsemmisítendő a felebbviteli bíróság ítélete, ha az első biróság egyik alperest fel lét lenül marasztalván, másikat pedig a kereset alól felmentvén, s felperes utóbbi irányában az íteletet egész térje leimében felebbezv n, a másod biró ság az ítéletnek marasztalt félre vonatkozó részét érintetlenül hagyta a helyett, hogy ezt is s így az egész Ítéletet vizsgálat alá vette volna. Borhy László ügyvéd — Lőrincz Jánosés István e. 90 frt iránt pert inditott, melyben az egri tsz ék 1876. decz. 5. keit ítéletével 1-ső r. alperest 40 írtban feltétlenül marasztalta, — 2-od r. alperes irányában pedig felperest feltétlenül elutasította A kir. tábla 1877. május 1. — 15603. sz. a. az első bírósági Ítélet azon részét, mely szerint alperest 40 frfcban feltétlenül marasztalta mint nem felebbezettet érintetlenül hagyta, — egyebekben megváltoztatta s alpereseket az 50 frt összeg s kamatai fizetésére is feltétlenül kötelezte (Marschalko elnöklete — Kaszai Zsigmond referádája mellett.) Alegf. ítélőszék — hová ez ügy felebbeztetett a tábla eljárásában hivatalbóli semmiséget észlelvén, az ügyet felterjesztette ; minthogy a kir. tábla 2-od r. alperest illetőleg a felperesi követelés nem minden részére nézve határozott. Az 1-ső bíróság ugyanis 1-ső alperest a 90 frt követelésből 4) frtnak fizetésére feltétlenül — 50 frt fizetésére pedig eskütől feltételezetten marasztalta el; de a 2-od r. alperest illetőleg felperest elutasitotta. Az ezt felülvizsgáló kir. tábla pedig azt 1-ső r. alperesnek 40 frtbani marasztalására nézve érintetlenül hagyta — az 50 ftra nézve pedig akkép változtatta, hogy annak fizetésében mindkét alperest feltétlenül marasztalta; de 2-od r. alperesnek az 1-ső birói ítéletben csak 1-ső r. alperes által megfizetendőnek itélt 40 frt követelési részre nézve, a fizetési kötelezettség alóli felmentését illetőleg semmi határozatot nem hozott, jóllehet ez a felperesi felebbezésben világosan nehezteltetett s miut ilyen érintetlenül hagyható nem volt. — Ez szerint a 2-od biróság az érdekelt felek nem mindenikének kötelezettségét világosan szabályozó ítéletet hozott s jelesül felperesi követelés egyrészére nézve, a felperes és 2-od r. alperes közti jogviszony felett határozni elmulasztotta. A Semmitőszék a kir. tábla ítéletét hivatalból megsemmisítette } „mert felperes az első biróság ítéletét, 2 od r. alperesre nézve, — ki elleni keresetével felperest az első biróság elutasitotta — egész terjedelmében felebbezte; a 2-od biróság tehát akkor, a midőn az 1-ső bíróság Ítéletének azon részét, mely szerint 1-ső r. alperes 40 frt fizetésében feltétlenül rnarasztaltatott, mint nem felebbezettet 8*