Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 95. szám

Budapest, 1878. kedd, deczember 17. 95. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Hagyatéki adóságok tekintettel az ősiségi rendszerre. Semm. döntv. Jogeset. Jelenlegi jogunk szerint nem nyerhetvén alkalmazási az, hogy a hagytéki adóságok első sorban a szerzeményi vagyonból törlesztessenek, az nem is számítható be a megítélt szerzeményi jósiág értékébe; miután az eltörölt ősiségi jogrendszer azon elve: miszerint az örökhagyó terhei előzetesen a szerzeményből (izelessenek, s ha ősiekből fizetettek, ezek visszafizetés állni kiegészítessenek — megszűnt érvénnyel birni. Az örökösök a megosztott s általuk átvett hagyatékot terhelt adóságokal fizetni tartozván, s ezt nem teljesítvén, ők felelősök a következményekért, ha az örökölt jószág azon adóságok miatt elárvereztetik, — és pedig azon örökös társak irányában is, kik hagyatéki érlek birtokában nem voltak — örösödesi keresetük megítéléséig — a mikor pedig a jószág már elárvereztetett — a minek tehát okozóiul nem tekinthetők. — Habár áll az: hogy a hitelezőt a hagyatéki vagyonra intézett végrehajtásban az örökösök közti örököd^si per nem gátolja, s irányában mindenik örökös lekötelezve van a hagyaték erejéig — ez az örökösök egymás irányabani viszonyára ki nem hat. Mena záros Terézia özv. Pollák Vilmosnó, Menszáros Laj >s és Menszáros Dániel, úgyis mint nővérük néhai Menszáros Rozália örökösei Csanády Sándor, özv. Bigé Károlyné és özvegy Beöthy Ödönné, ugy is mint Csanády Józset' örökösei, — Bay Ferencz és Bty István, Uramovics Izabella és Mária, — Dobozy Miklós, Menyhért és Erzsébet, Dobozy Eniilia, Hauke Leoné, Dobozy István és Dobozy Kde, végre Radványi Ferenczné és Radványi István ismeretlen örökösei részére kinevezett jogi gondnok Várady Mór ellen, a néhai Menszáros László utáni örökségben jogerős Ítéletekkel természetben megitélt, de végrehajtás alá nem vehető középesi birtok értékének megállapítása és alp3reseknek a birtokérték 408/J344 részlete s járulékai megfi/.etésébeni egyetemleges elmarasztalása iránt, 1873. decz. 8. a nagyváradi tszék előtt pert indítottak. A tszék 1877. apr. 18. — 622. sz. a. következőleg ítélt: „Felperesek keresésükkel elutasittatnak, s az ítéleti Bzázalék viselésére köteleztetnek; a perbeli költségek kölcsönösen megszüntetetnek, — egyszersmind az ügyvédek dijai 100 —10) ugy 60 stb. írtban megállapitattak. Indokok: „Felperesek keresetüket, a keresetlevélhez A. B. és C. alatt csatolt jogerős ítéletekre fektetvén, — jóllehet ezen ítéletek által kétségtelenitik azt, miként a középesi birtok állaga, részükre mint néhai Menszáros László örökösei részére megítéltetett,— a alperesek több pertársaikkal együtt ezeknek természetben leenJő kiadásában elmarasztaltattak, — mindazonáltal figyelembe véve azt, hogy a jelen per mellett bemutatott okiratok, de felperesek beismerése szerint is a középesi birtok, Jasztrabszky Ignáczné, Kállay Rozália felpereasége alatt, Menszáros László, később Menszáros György örökösei ellen folytatott adóssági per és végrehajtás folytán, éppen örökhagyó Menszáros László adósságáért, — ki után felperesek a középesi birtokban a jogerós itébtek szerint örökösödtek, — az 1863. és 18G7. évben birói árverésen eladatott, a a vételár egészen az örökhagyó Menszáros László adóssága kifizetésére fordíttatott; — ily körülmények közt, a természetben kiadatni ren lelt birtokot, felperesek birtokába adni, — illetőleg a jogerŐ9 Ítéleteket végrehajtani nem lehetvén, — felperesek abbeli kérelmének, hogy a jelen perbe beidézett alperesek a fentemlitjtt közbe;ött akadály folytán a kérdéses ingatlanok birói becsű által megállapítandó értékének egyetemlegesen leendő megfizetésére köteleztessenek, helyt adni, illetőleg keresetüket megitélni nem lehetett, mert: 1-ör a megítélt birtok Menszáros Lás ló örökhagyó adósságaiért árvereztetvéu el, — felperesek pedig épen ezen birtokra levén örökösök, az örökséggel a terheket is viselni kötelesek, még azon esetben is, ha a középesi birtok felperesek részére átadható lett volna, — a végrehajtást illetve árverést tűrni tartozván,—az ekként elárverezett ingatlan értékét alperesektől követelni jogosítva nincseuek, nincsenek pedig annál is inkább, mert jóllehet e körülmény, a meg ujitott alapperben némileg már vitatva ia volt, mindazonáltal az ott birói méltánylatot, miként azt a jogerős ítéletek indokai kellőleg indokolják — csak azért nem nyert, mert az alapperbeni kereset 1854. april hó 30 án a a folytatólagos kereset 1859. márcz. 17-én adatván be, Közepes pedig később t. i. az 1863-ik és 18ő7-ik évben adatván el, — miután a kereseti követelés a kereset beadási időpontja szerint biráltatott el, — ennélfogva a később felmerült tények az alapperben elmozdítás indokául nem szolgálhattak. Ezen tényre alapított kifogás érvényesítésének tehát éppen a jelen perben, mely azért indíttatott, minthogy az alapperbeni ítélet közbejött körülmények folytán végrehajthatlanná vált, —levén helye,— a fentebbi körülményt ez alkalommal birói figyelemre méltatni, s felpereseket kereseti kérelmükkel elutasítani kellett, de legfőképen 2-or elutasitandók voltak felperesek &% érték megtérítésére irányzott keresetükkel azon okból ia, —mert azt, hogy a részükre teruiéazetben megítélt birtok , nekik átadható nem volt, maguk idézték elő azon tényök által, hogy a Jasztrabszkyné követelése elő't feljegyzett, utóbb tszéki ítéletek, illetve határozatok által is fentartatui rendelt örökösödési perüknek, a telekkönyvEzen számhoz lapunk 1879. évi elöf. felhívása csatoltatott. "^M 95