Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 86. szám

Budapest, 1878. péntek, november 15. 86. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Község tulajdon s kocsmáltatási kereset.—Váltó keresk. döntv.—Sem.döntv.— Rendelet. Tisztelettel értesítjük szakközönségünket, mikép szerkesztőségi helyiségünk változást szenvedett. — November 1-je óta az a belvárosban — Lipót és Havas-nteza szögletén 6-ik száma házban létezik — l-sö emeleten. Kérjük ezentúl ide küldetni a leveleket, előfizetéseket és más mindennemű megkereséseket. Jogeset. A kereseti ingutlanok a község mint jogi személy tulajdona levén telekkönycezve, ennek ellenében az egyes községi lakosok mint tényleges birtokosok nem érvényesíthetnek oly községi határozatra fektetett kifogást, mely törvényhatósági megerősítést nem nyert. Ily alapon a kocsmáltatási jog átadása sem tagadhaló meg a községtől, miután törvényeink szerint az a községi testületet s nem az egyes lakosokul illetheti. Szilasbalhás község bírája Zsinka Ferenczáltal — K ú n János, Vinczellér Ferencz, id. Kovács József és számos érdek társaik — mind szilasbolhási lakosok s volt urbéiesek e. a szilasbolhási 15. sz. telekjkönyvben felvett ingatlan tulajdonjoga, s a kocsmáltatási jog átadása iránt a veszprémi tszékDél 1875. évi augustusban pert indított. A t szék 1876. nov. 11. kelt ítéletével kötelezte alpereseket a kereseti ingatlanokat mint felperes község tulajdonát, annak végrehajtás terhe alatt átadni s birtoklásába bocsátani; ellenben felperest a kocsmáltatási jogra nézve keresetével elutasitotta s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Indokok: „A kereseti ingatlanok megítélendők voltak, mert azok a 15. sz. telekjben felperes község nevére vannak felvéve a nélkül, hogy az ellen alperesi részről felszólamlás történt vagy birtok kiigazítási kereset támasztatott volna. Minthogy pedig a tulajdonosoknak tulajdonuk tényleges birlalásához s kezeléséhez, valamint hasznai feletti rendelkezéshez kétségtelen joguk van, tehát a kereseti ingatlanoknak tényhges átadását is elrendelni kellett. — Felhozzák ugyan alperesek, hogy a telekk. felvétel hibás, mert a kereseti birtok mint csupán a volt úrbéres jobbágy közönséget illetők és úrbéri természetűek, az úrbéri rendezés alkalmával, a telkes jobbágyság tulajdonául adattak ki, ezek kizárólagos közös ezéljaik s használatuk^ — aminthogy azon idő óta, 1858. évig folytonosan s békésen birlaltattak s használtattak is általuk,— és pedig annyival jogosabban, mivel az időben alperesek mint volt úrbéresek elváltán a nemesbirtokosoktól, külön községet képeztek, külön biró- s elójárósággal — a nemességnek ott külön előjárói levén — 1858. évben azonban az akkori cs. k. közig, hatóság egyszerű szolgabírói rendelettel az alp. kéreseti javakat s kocsmáltatási jogot tőlük rövid úton elvette s az egybeolvasztott községre ruházta át. Ily önkényes eljárás folytán birfa s kezelte felp. község azon birtokokat néhány évig; de mint az 1. s 2. sz. a. okiratokból kitűnik, mind a szilásbolhási közbirtokos nemesség, mind az egyetemes községi gyűlés és előjáróság belátván a dolog igaz-ágtalanságát, — a kereseti birtokokat alperes volt jobbágyságnak mint az igazi tulajdonosnak birtokába ismét visszaadták; mióta azokat alperesek békésen birják s használják. Hibás levén tehát a telekk. felvétel — kérik felperest elutasitatni — és pedig különösen a kocsmáltatási jogra nézve is, mert a keresetbeli félévi kocsmáltatási jog egyenesen s kizáró ag úrbéri jog — azt alperesek mint volt jobbágyok az urberi törvényeknél fogva gyakorolják mint kizárólag őket illetőt, annyival jogosabban, mert mint volt úrbéresek azelőtt külön bíróval ellátott, külön jobbágy községet képeztek s ha utóbb a nemes urakkal egy községgé olvadtak is öszsze, azért kocsmáltatási joguk el nem enyészhetett, sem a nemes községre részben át nem szállhatott." „Mindezen érvelések azonban a telekk. birtokra vonatkozólag — el nem fogadhatók. „A tulajdonost világosan kijelelő telekkönyvi felvétel ellenében alperesek semmiféle úrbéri perbeli, vagy rendezési oly okmányt, mely állításaikat igazolna s így a telekkönyvi felvételt gyöngítené, fel nem mutattak. A felhozott 1. 2. sz. okiratik pedig, valarxint nem alkalmasak arra, hogy valakinek ingatlan birtokhozi tulajdont adjanak, — ugy arra sem elégségesek, hogy csupán ily okmányok alapján a telekkönyvezett tulajdoni jog kiigazitassék, vagy megváltoztatassék. — Az 1. sz a. magán bizonyitvány ugyanis mint csak 3. közbirtokosáltal aláirt okmány, az összes s egész nemesi közbiztokosság kijelentésének nem vétethetik; sőt az sincs kimutatva, hogy a bizonyítványt aláirók jogosan képviselhették-e az összes közbirtokosságot, különösen az ily közös, vagy épen községi ingatlan tulajdonok feletti rendelkezéseknél ? A 2-ik sz. a. községgyülési jkönyvre nézve pedig megjegyeztetik, miszerint tekintve különösen az 1871 : .8. tezikk 26. és 103. §§. szait s az előbb is fennállt törvényeket, — méltán kétely támadhat aziránt: váljon felsőbb hatósági jóváhagyás vagy engedély nélkül birhatott e joggal azon községi gyűlés, a községet illető s arra telekkönyvezett ingatlan törzs vagyon tulajdona s birtoklása f< lett elidegenitőleg rendelkezhetni? „Egyébiránt ha alperesek állitólagos külön jobbágy községe az ujabb törvényes intézkedések folytán megszüntetett is s beolvasztatott az egyetemes nemesi s volt úrbéres községbe: önként értetődik, hogy a kereseti birtokok, melyek alperesek víszonválaszbeli beismerésük szerint, még rendezés előtt is községi, nem pedig egyéni, a jobbágytelki törvényes illetőségekbe számított magán birtoknak tekintettek, a telekkönyvezéskor csakis az összeolvadt egyetemes község tulajdonául voltak felvehetők, — miután az előbbi kisebb község mint ilyen megszün86