Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 80. szám

318 az A. alatti szerződés módosítást szenvedhetne, következésképen nemcsak azon czélra, hogy a biztosítási év nem május hó 22-i'cével kezdődjék, de ahhoz is, hogy a fizetés érvényesen teljesíttessék, a társulat illető közegétől eredt érvéuyes Írásbeli okirat szükségeltetett a kellő joghatály megalapítására: felp rest tehát magában véve az, hogy a bizto-itási kötvényt csak neje szülése után hat hét múlva kapta meg az ügynöktől, azon föltevésre, hogy a biztosítási viszony augusztus hó közepétől számitandó, még fel nem jogosította; küvetkezéskép felperesnek a társulat képviselőségénél teljesiteni niegkisérlett fizetése elkésettnek tekintendő. ,Végül azon ténykörülmény, hogy felperes a fizetést alperes társaság belgrádi ügynökénél már 1873-dik évi május hó előtt kívánta teljesíteni, figyelembe azért nem jöhet, mert alperes tagadása ellenében az, hogy a belgrádi ügynök a második évre esett biztosítási díjösszeg felvételére felhatalmazva lett volna, alperes tagadása ellenében nem igazoltatott. (Vége követk.) Kereskedelem e váltójogi döntvények. Az eladó az árul szerzödésszeriileg annak idejében s a kijelölt helyre elszállítván, de a vevő az átvételt s kifizetést megtagadván, az a foglaló visszaadására nem kötelezhető; mi ellenben a késedelmes vevő az ezáltal okozott kárt s késedelmi hámotokat megtéríteni tartozik Ilg esetben, midőn a szállításra szükséges zsákok, a vevő intézkedéséből, meghatározott rendelkezés végett kerüllek az eladó birtokába, ez azokra megtartási jogot nem én enyesithet. „Bethlenfa 1 vi mű ma lom" részvény-társaság — Dembitz Jakabé. 700 frt tőke 387 db zsák visszaadása vagy értékének megtéritése s zsákkölcsönzési dij iránta kassai tszék mint keresk. bíróság előtt 1877. jun. 30. pert indított — melyben a tszék f. é. márcz. 26. — 2825. sz. a. Ítéletével felperest a 700 frt tőkére nézve elutasította s a 88 frt 46 kr. alperesi vis onkövetelésben elmarasztalta; —ellenben kötelezte alperest a kereseti zsákok természetbeni visszaadására vagy darabonkint 50 kr. értékük megtérítésére és hetenként 1 krral a kölcsönzési dij fizetésére — a perköltségek kölcsönös megszüntetésével. Indokok: „Mindkét, fél beismeri, hogy a búza vételi ügylet közöttük akként jött létre, hogy alperes azt 1877. május utoljáig a kassai vasút állomásra szállítani köteles, s hogy ezen határidő később általuk módositatott; azonban ezen megállapodásra nézve — a szállítási időt illetőleg — a felek állitásai eltérők; s igy itt mindenekelőtt az hozandó tisztába: hogy az eredeti szerződés módositásánál, mely határidő lett ruegállapitva. ,,Erre nézve felperes azon állítását, hogy a szállításnak 1877. június 4-én kellett volna történni, alperes tagadásával szemben, mivel sem igazolta s igy az valónak tartható nem volt. (perr. 152. §.) „tekintve továbbá, hogy felperes a vételtőli elállásról A. tanusitványkint alperest nem jun. 5-én, hanem 6-án értesitette, s hogy Krieger D. mint felperesi megbízott 1877. jun. 5-én a búzát, a vasúti állomásnáli megszemlélése után Löfler s Weisz tanúvallomása szerint átvenni szándékozott: alperes azon állítását, hogy a búzas/.állitás június 4. s 5-én volt eszközlendő — igazoltnak kellett venni. „Minthogy pedig alpe res a búzát Weisz és Gayer vallomásaként 1877. jun. 5-én a kikötött vasúti állomásra beszállította — őt szerződési szegőnek tekinteni nem lehetvén — felperes a foglaló visszatérítési kérelmével elutasítandó volt." „Ellenben felperest a viszonkeresetb?n s késedelmi kamatokban marasztalni kellett (71!. §.) mert felperest fentebbiek szerint az áru átvételében s kifizetésében ké sedelem terhelvén, alperesnek mint eladónak jogában állott a buza mennyiséget vevő' veszélyére s költségére eladni s egyúttal a késedelemből eredt kárát követelni." (keresk. t. 351. 352. §§.) „Mert alperes az eladási eljárásnál a ker. törv. 317. §. határozmányait megtartotta; s mert felperesnek az eladott búza ugyanazonossága elleni kifogása, tekintettel Weisz s G-ayer vallomásaira s az V. sz. tauusitványra alappal nem bír. „A mi azonban a zsákkö'csönzést. stb. illeti, alperes, marasztalandó volt; mert beismerte, hogy azon zsákokat a megvett búzaszállitására neki felperes adta át, s hogy azok 387 dban most is nála vannak; m^rt azok meghatározott rendelkezés végett kerülvén alperes birtokába; a keresk. törv. 30!). §. szerint pedig ez esetben a megtarthatási jog gyakorolható nem lévén — a kérdéses zsákok az árverés után felperesnek minden errei felhívás nélkül visszaadandók lettek volna annyival inkább, a mennyiben alperes fel volt jogositva a szerződés nem teljesítéséből eredő kárát felperes ellenében külön keresettel érvényesíteni s annak netaláni veszélyeztetése esetén a törvény oltalmát igénybe venni : „mert jelen esetben nem oly zsákokról van szó, melyeket alperes kölcsündij mellett vett volna át felperestől, hanem olyakról, melyeket felperes szerzett kölcsöndij fizetés mellett s adott át alperesnek a búza szállítására, s melyeknek egy forma, felperes czégére nem alkalmazható megjelöléséből következtethető, hogy azok nem képezik felperes tulajdonát;—és mert a zsákokért fizetendő kártalanítási s kölcsöndij összegek mennyisége Friedman s Wachsman tanuk által igazoltatott. — A perköltségek." stb. stb. A kir. tábla f. é. május 15. — 1850. sz. a. mindkét fél felebbezésére Ítéletet hozott, melyben az első bíróságit a zsákok természetben vagy értékük szerinti visszaadására s a zsákkölcsönzési díjra vonatkozólag hhagyta — egyebekben megváltoztatta s alperest viszonkeresetével elatasitotta és a 700 frt tőkeösszeg, kamatai s 56 frt, perköltség fizetésére kötelezte — következő i nd o k o k b ó 1: „Alperes beismervén, hogy a felperesnek eladott búzát 1877. május végéig lett volna köteles szállítani, — azon kifogását, hogy a szállítási határidő nem június 4-ik hanem június 5-ig hosszabbitott meg — ő tartozott volna igazolni. Minthogy pedig az e részben felhívott s kihallgatott tanuk vallomása mi bizonyitékot sem eredményezett, s jelesül Löfler s "Weisz Manó arról, hogy a szállítási h-itáridő melyik napra lett kitűzve — saját tapasztalatukból tudomással nem birnak. — Minthogy továbbá maga alperes azt adja elő, hogy a szállítást csak június 5-én, tehát a felperes által beismert szállítási határidő eltelte után eszközölte; minthogy végre felperes a keresk. törv. 355. §. szerint alperestarról, hogy a szerződéstől eláll, értesíteni nem tartozott; mindezeknél fogva alperest mint késedelmest a felvett előleg visszafizetésére kötelezni kellett. — A zsákok visszaadása s a kölcsöndijra nézve az első birósági ítélet indokaiból s még azért is hhagyandó