Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 65. szám

259 K.lemen s Gustáv bpesti (városerdei) kocsmáros illetőleg pincaér e. a számoló pinczéren elkövetett sikkasztás miatt bünper inditatott a bpesti tszék előtt, — melynek végtárgyalása után a tszék f. év jan. 26. — 1884. sz. Ítélettel vádlottat a Schubert Viacze kárára elkövetett sikkasztás bűntettében bűnösnek kimondotta, s az itélet jogerőre emelkedésétőli 1 hivi börtönre itélte — következei indokolással : „Vádlott saját előadásaként 1872-ben Schubert Vinczével apja vendéglői üzletében mint főpinczér volt alkalmazva, s az időben ő őrizte a közös pénztárt, melyet ő és Schubert kezdt. Beismerte, hogy ugyanazon év aug. havában, a közös pénztárral Bpestről elszökött s csak néhány hó után értesítette szüleit, hogy Berlinben tartózkodik. Miután saját baismiréseként az általa őrzött pénztárban Schubert Vinczét illető pénz is volt, melyetannak engedélye nélkül vitt el, s fordította saját czéljaira, — ez által a sikkasztási bűntett tárgyi s alanyi tényálladéka helyreállítva levén — ő abban bűnösnek kimondandó volt. „A. büntetés kimérésénél enyhitő körülményül: fiatal kora, s ebből folyó meggondolatlansága, a kár helyrehozására irányuló törekvése s töredelmes megbánása figyelzmbe volt veendő. Ez ellen vádlott felebbezett. A kir. tábla f. év május 1. — 9321. sz. a. a tszék Ítéletét megváltoztatta s vádlottat a sikkasztás vádja, s következményei terhe alól büntethető csel-kmény hiányában felmentette. Indokok: „Vádlott beismeri ugyan, hogy ő a panaszos Schubert Vinczível, mint a Klemensfóle vendéglőben alkalmazva volt főpinczérrel, haszon és teherre nézve közös üzleti viszonyban állván, ezen üzlethez tartozó és közös tulajdont képező ládát, melyben 70 — 80 frt készpénz lehetett, — üzlettársa tudta s beleegyezése nélhül 18 72-ik évben elvitte s Bpestről eltávozott; de felhozza, hogy ezt csak fiatalkori meggondolatlanságból mintegy kölcsönképen elvihetőnek gondolta; azonban midőn 1374-ik évben viss/.atért, a panaszos Schubert Vinczével összeszámolt, s minthogy utóbbi a közös üzletben hiányzó tárgyakat is időközben pótolta, ugyanannak részére 1874. sept. 15-én kelt — 500 írtról szóló kötelezvényt kiállított, s midőn módjában állott, tartozását panaszosnak ki is fizette." „Tekintve, hogy vádlott utóbbi állításának valóságát panaszos Schubert V. is igazolja, — vádlott azon cselekménye, hogy a közös vagyont képező ládát, mielőtt panaszossal összeszámolt, s ennek részét kiadta volna, elvitte, — büntethető cselekmény megszűnt lenni azáltal, hogy vádlott még a feljelentés előtt panaszossal összeszámolt, utóbbit az ezáltal elfogadott kötelezvénnyel biztosította, később pedig ki is fizette, s helytelen cselekményét jóvátenni igyekezett; miért is vádlottat stb. felmenteni kellett." A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokaiból hhagyta. (1878. július 22. — 5246. sz. a.) Senimitöszcki döntvények. lsraeliláh közölt, az elválás alatt álló nő ideiglenes tartásának megállapítása a házassági bírósághoz, következőleg a tszék hatáskörébe tartozik. Az ügyiratok hivatalbóli áttétele csak a hason eljárást hövelö bíróságok közt nyerhet alkalmazást. Auslao.de r Regina — férje Auslánder Henrik e. kitől elvált, s kivel váló perben állott, 780 frt tartási dij megítélése iránt a bpesti V. ker. j bíróság előtt pert indított, melyben f. é. márczius 19. — 14398. sz. végzéssel a bírói illetéktelenség mondatott ki. Felperes se mm. panasz szal élt. A S e m m i t ős z é k azt elvetette oly megjegyzéssel, hogy az ügyiratoknak a tszékhez hivatalból való áttétele mellő .endő volt; „mert az israeliták házassági pereiben követendő eljárásra vonatkozólag 1863. évi 15')40. sz. a. kibocsátott — későbbi törvény vagy rendelet által (perr. 22; meg nem szüntetett, tényleges gyakorlat által pedig alkalmazásban fentartott — udvari rendelet szerint, az elválás alatt álló nő ideiglenes tartásának megállapítása a házassági bíróság, — kö^tkezőleg a tszék hatásköréhez tartozván: a jbiróság ezen okból illetéktelenségét helyesen mondotta ki." „Az ügyiratoknak a tszékhez való hivatalbóli áttétele azért volt mellőzendő, mivel a perr. 14. §. utolsó bekezdése csak a hasonló eljárást követő birósigok közt nyerhet alkalmazást." (1878. július 2. — 12760. sz. a.) A girás perek a perrend 93. §. h. pontja alá nem vonhatók. Janák József — San tavi Márton e. a földjéről behajtott és letartóztatott 4 darab juha kiadatása, esetleg értékük megtérítése és 1876. apr. 25-tcíl naponkint 12 frt girás birság fizetése iránt a nyitrai tszék előtt 1877. augustusban keresetet támasztott, mely felett a tszék 1877. decz. 31. — 24538. sz. a. hozott végzésével magát illetéktelennek mondotta ki; mert a girás birság mezei rendőri esetből kifolyólag követeltetik, a kereset tehát az 1810:9. tcz. értelmében mezei rendőri keresetet képez, a mily keresetek a perr. 93. §. h. p. szerint sommás biróság s eljárás alá tartoznak. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a tszék végzését megsemmisítette (297. §. 5. p.) s a tszéket további eljárásra utasitotta; „tekintve hogy a kereset nemcsak a letartóztatott juhok kiadása illetőleg értékük megtérítése, hanem girás birság fizetése iránt is inditatott; az u. n. girás perek pedig a perr. 93. §. h. pontja alá nem vonhatók." „tekintve továbbá, hogy a követelt birság 300 frtot meghalad — a semm. panasznak helyadandó volt." (1878. július 12. — 9417. sz. a.) Az örökösödési eljárás folyamában, a hagyatéki biróság elöli kötött egyesség alapján, végrehajtás nem eszközölhető. Kosztyál Mária s Zimmer Anna — Piovarcsi Adám e. 300 frt erejéig a zsolnai jbiróság előtt végrehajtást tettek folyamatba, egy örökségi egyesség alapján, mely a hagyatéki eljárásban jött létre, s Trencsénmegye árvaszéke által hhagyatott. A jbiróság 1S77. június 20. — 2320 sz. végzésével a végrehajtási kérvényt visszautasította, — mi ellen kérvényezők semm. panaszszal éltek. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perr. 345. §. f. pontja szeriut végrehajtás csak a per folyamában az ügy birája előtt létrejött egyesség alapján rendelhető el; ennélfogva az eljáró biróság nem követett el semmiséget, midőn az örökösödési eljárás 65*