Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 64. szám

254 nyerte, az ajándékozásnak tekintendő, s minthogy az ajándékozás Í8 a törv. osztályrészt nem érintheti, ezen tekintetből is bir felperes keresete jogalappal." „Ezek alapján a 2058. sz. telekjkönyvben foglalt összes ingatlanokat örökhagyó hagyatékául venni kelletett." „Ezután tekintve, hogy a hagyatéki ingók s ingatlanok nem kifogásolt értéke: 110^4. 87 krttesz, melyből — az örökhagyó 3 gyermeket hagyván hátra — egy gyerraekrészre: 3688 frt 29 kr. s igy felperesek 2 törzsére 7376 frt 58 kr. esnék törvényes öröklésnél fogva; tekintve, hogy felpereseknek végrendelet szerint természetben kiadandó 10 frtos váltságu vagyis 6 hold 400 D öl föld becslés szerinti értéke, 1144 frt 6 krra rug; te kintve, hogy a törvényes osztályrész felét teszi annak, mit a leszármazó örökösök az örökhagyó után, ennek végrendelet nélküli elhalta esetén örökölnének, — ez pedig felperesek illetőségét együtt véve: 36S8 frt 2D krt tenne; világos mikép a végrendelet által, a természetben kiadandó földek értékén túl felperesek törv. osztályrésze: 2544 frt 23 kr. erejéig megsértve van. — És miután a végrendelet a törv. osztályrészig semmis, s miután alperes a végrendeletnél fogva kedvezményezett s e mellett birtokban vin: ugy a hagyományozott fekvöségeknek az általa nem kifogásolt terjedelemben kiadására, valamint a törv osztályrészt kiegészítő 2544 frt 25 krnak készpénzbeni fizetésére kötelezendő volt. „Nem lehetett felperesi k terhére beszámítani, a végrendelet szerint, az örökhagyó életében kapott javadalmat, főleg azért nem, mert nem igazoltatott, hogy azt a közös apa vagyonából kielégítésül kapták volna; nem lehetett beszámítani az örökhagyó által vejeinek kölcsönadott 200, illetőleg 300 frtot sem, — mert azonfelül, hogy a valódiság nem bizonyitatott, mint nem a felperesek által kölcsönzött összeg, az ő osztályrészükbe be nem tudható." „Az elvont hasznok fejében kamatok ítéltettek, mert ezek helyetesitik az elvont hasznot stb. stb. Ezek fizetésére pedig alperes kötelezendő, mert nem tagadta, hogy az összes hagyatéki vagyont ő használta, azt pedig nem is állitá, hogy felperesek törv. osztályrészét kiadni akarta volna." „A kir. tábla — mindkét fél felebbezésére 1878. jan. 7. — 51894. sz. a. az első bir. Ítéletet hhagyta indokolásán felül még azért is: „mert az örökhagyó végrendeletében foglalt egyoldalú kijelentése a hagyatéki javak misége iránt — felperessel szemben mi bizonyítékot sem képezhet; mert a 3. 4. sz. telekk. kiigazítás iránt folytatott perben keletkezett bírói Ítéletek szerint, a peres felek között vitás kérdések érdemlegesen bírálva nem lettek; minélfogva azon alperesi előadás, hogy ezen ítéletek a kereset útjában állaná nak, mi alappal sem bir; mert szemben azon alp. beismeréssel, hogy a felpereseknek hagyományozott ingatlanságot, az öröklés megnyílta után is, alperes egyedül használta, — azon kifogás, hogy ezzel felpereseket megkínálta, birói figyelembe nem vehető; minthogy azáltal legfölebb a használat tekintetébeni jóhiszeműség igazoltatnék, — az azonban az illetéktelenül húzott haszonvételek megtérítésétől alperest fel nem mentené stb. stb. A legf. ítélőszék a kir. tábla felebbezett Ítéletének azon részét, mely szerint alperes az ott megjelölt ingatlanok kiadására s ezek megállapított értéke után késedelmi kamatok fizetésére köteleztetett s a perköltségek kölcsönösen megszüntettek — helyben — illetőleg érintetlenül hagyta. „Többire nézve mindkét alsó bir. ítéletet részben megváltoztatta, s a hagyaték, illetőleg az osztály tárgyául szolgáló javak összes értéke: 8360 frt 43 krban megállapitatván, alperest a felperesek törv. osztályrésze kiegészítéséül: 1G42 frt 75 kr. s ennek 1863. okt. 4-től számítandó 6 °/0 kamatjainak felperesek, névszerint Takács Pálné és testvére néhai Zsadányi Istvánná leszármazó örökösei részére, törzsönkénti két egyenlő arány szerint — fizetésére kötelezte. Indokok: „Az osztály tárgyául szolgáló javak értékét illetőleg, az ingóságok csak 14 frt 53 krral voltak számitandók; mert felperesek az alperesi tagadással s az örökhagyó végrendeletével szemben, nem bizonyították, hogy a 7. leltárban felvett ingóságok valaha az örökhagyó sajátjai voltak, — alperes pedig csak a 2. sz. a. leltárt s az ott 14 frt 20 krral kitüntetett értéket fogadta el. — Az F. leltár, mely alperes tiltakozása mellett vétetett fel, e tekintetben bizonyítékot nem képez, s a bizonyítás terhe alól nem menté fel felpereseket semmiféle törvényes vélelem, mert alperes nem atyai hatalom alatt, hanem mint nagykorú tulajdonos társ élt a birtokban attyával közösen. „Ez utóbbit a kérdéses ingóságok kizárólagos tulajdonosául annálkevésbé lehet vélelmezui, mert felperesek is beismerik, hogy volt alpere-nek s nejének külön, az örökhagyóval nem közös vagyona is, a melyből alperes magának ingókat szerezhetett, — a^ örökhagyó pedig végrendeletében egyátalán minden szerzeményt az alperes évek hosszú során át kifejtett rendkivüli tevékenységének s munkásságának tulajdonit. — De végre felperesek nem is szolgáltattak a perben adatokat, melyek alapján a kérdéses ingókra nézve az örökhagyó tulajdonjogát legalább részben, vagy egy bizonyos arányban megállapítani lehetne." „A. kisújszállási 2058. sz. telekjkönyvben 1918. hsz. alatti házas belsőségből az 1200 frtra becsült lakház értékének csak '/g-da volt 400 frttal az örökhagyó tulajdonául számitható, mert bizonyitva van, hogy az a régi elértéktelenedett kkháznak lebontása után 1861-ben, tehát akkor épitetett fel, midőn alperes a kérdéses ingatlannak 2/3 részben már tulajdonosa volt, s midőn a növedék már csak '/g részben illethette az örökhagyót. — Az egész 1200 frt házértéket azonban nem lehetett alperes kizárólagos tulajdonául elismerni, mert elfogadhatólag nem bizonyította be, hogy a házat ó egymaga sajátjából építette fel." „A melléképületek s a házhely értékét 870 frttal,— a30U.hr. sz. szőllőét 950 frttal, a 3484. sz. rétet 842 frt 90 krral, s a 6295. sz. s/.ántóföldét 528S frttal helyesen vették számba az alsó bíróságok; mert az örökhagyó végrendeleti, tehát egyoldalú sa/.ért bizonyítékul el nem fogadható kijelentését megczáfolják a B. C. D.s azután az L — K. alatti okiratok, melyek azt bizonyitják, hogy a fentebbi javak az örökhagyó szerzeményeit s a telekkönyvezés előtt kizárólagos tulajdonát képezték." „Ezek szerint az osztály tárgyául szolgáló javak öszszes értéke 8360 frt 43 krt tesz ki, melyből — az örökhagyónak 3 gyermeke levén — 1. r. felperest 1393 frt 40'/s kr. — a többi felpereseket pedig mint az elhunyt Marjalaki férj. Zsadányi Sára leszármazóit együtt véve szintén 1393 frt 49*/2 kr. illeti köteles részül. — Ezen törvényes osztályrészt az örökhagyó sem G. alatti végrendeletével, sem az E. a. telekkönyvezéssel, illetőleg aján-