Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 63. szám

250 fejsértés következtében, — ekként tehát erőszakos halállal mult ki; constatáltatott egyszersmind az is, hogy ezen sértés nem véletlenül, például esés által, hanem idegen kéz által jött létre, mivel a part csekély magassága, annak homokos volta, s azon körülmények, miszerint a hulla tejjel a part felé feküdt s az egyik karon volt kosárban egy sértetlen üveg találtatott, a sértésnek esés folytán történt létrejöttét valószínűtlennek tüntetik fel. „Ennek folytán tárgyilag megállapitatott, hogy K. Andrásné idegen kéz által fosztatott urg életétől. — Alanyi tekintetben a bünőség kimondására azon ténykörülmények szolgálnak indokul, hogy Schefzik Mária és Plutzner Márton tanuk, de magának vádlottnak vallomása szerint is az elhalt nő társaságában a kérdéses este egyedül vádlott volt; hogy ugyanez Perzen J. vallomásaként, a midőn arról értesült, hogy egy nő halva találtatott azonnal mondá, hogy az saját neje, mivel az épen ott maradt el, hol a hulla találtatott; hogy Zsurzsa András s több tanuk szerint vádlott nejével folytonos egyenetlenségben élt, sőt azt egyizben annyira fojtogatta s kino.ta, hogy a haláltól csakis nevezett tanuk mentették meg; s hogy végre vádlott Zsurzsa tanú szerint néhány órával a hulla feltalálása előtt megrémülve volt s egy olasz munkás előtt azon nyilatkozatot tette, hogy reá rosz idő vár. „Mindezen körülményeknek az orvosi véleménnyel összevetése mellett, miután nem igazoltatott, hogy vádlott nejét eltökéllett szándékkal fosztotta volna meg életétől, őt a gyilkosság vádja alól felmenteni, ellenben az emberölésben bűnösnek kimondani stb. stb. kellett. A kir. tábla 1878. apr. 9. — 8297. sz. a. következőleg itélt : „Tekintve, hogy vádlott fedhetlen előéletű, hogy a tett elkövetésekor bortól felhevült lelki állapotban volt s hogy ellene, a tett elkövetésének tagadásán kivül, mi a tszéki Ítéletben súlyosító körülményül hozatott fel, más súlyosító körülmény fenn nem forog, a reá rótt 10 évi büntetés, az első ítélet kelte napjátóli 5 évi tartamra le.-zállitátik egyebekben hhagyatik indokolásánál fogva." A legf. ítélőszék ítélete igy szóll: „Vádlott az ellene emelt vád s következményei alól, tárgyi s alanyi tényálladék meg nem állapithatá*a miatt felmentetik. Indokok: „Sulyo9 gyanuokot képez ugyan vád lott ellen, azon körülmény, miszerint éjjel a korcsmából vele együtt elindult neje nélkül érkezett lakására, neie pedig másnap ugyanazon helyen, hol őket Scheft-ik Mária és Plutzner Márton tanuk látták, a folyó szélén halva találtatott meg, s hogy vádlott a nejét „kivel egyenetlenségben élt, egyizben állítólag már a myira fojtogatta, hogy csak mások menthetté< meg a haláltól." „tekintve azonban, hogy vádlott határozo-t tagadásával szemben a gyilkosságnak, illet >leg ember lésnek nemcsak alanyi — de tárgyi té lyálladéka sincs törvényszerűen helyreállítva; mert a boncz jkönyvön ala mló orvos szakértői vélemény épen nem nyilatkozik e részben határozottan, hanem csak annyit mon I, hogy ig n valószínű, mikép az e'hunyt homlokán észMt ba álos sértést nem esés okozta, hanem hogy valamely kemény élesszögü eszközzel — valószínűleg kővel — ell nséges indulatban más által ejtetett légyen; — ámde va I <'>s inüségre, 8 ebből vont puszta követként tésre bírói Ítélet nem építhető, fdeg a j len esetben, midőn annak lehetősége, hogy azelhunyuiH halálát esés okozhatta, annálkevésbé vau kizárva; mivel a vizsgálatbél láthatólag, a fóldtalaja megfagyva s az esőtől sikamlós levén, könnyen megtörténhetett, hogy a különben is ittas állapotban volt nő a sötétben megcsuszamodván, a meredek partról lebukott s a csak bokáig érő víz medrében levő kavicsokba ütötte fejét. — E feltevést még azon körülmény is támogatja, hogy a tanukép kihallgatott Terzin János csendőr szerint sehol a parton vérnyomok nem találtattak; holott ha vádlott a nejét a parton ütve agyon, azután dobta volna a folyóba, a parton elfolyt vérnek nyomai a fagyos talajról, néhány óra alatt el nem tűnhetlek volna, s épen ezért alaposan vélelmezhető, hogy az elhunyt lebukván a partról, a meder kövein törte b<- homlokát, s a mederben folyt is ki a vére, mely a folyó vize által elmosatván, nem maradhatott nyoma. „Ezen vélelem mellett szól még azon körülmény is, miszerint az elhunytnak még halála utáu is, karján volt a garabolya; mi arra mutat, hogy ez csak véletlen esés közben, a nő által ösztönszerűleg magához szoritatva, maradhatott meg, ennek holta után is a karon ; mig ellenben abg képzelhető, hogy azon esetben, ha vádlott előbb agyonütötte s aztán halva dobta volna nejét a mederbe, ezen küzdelem s a hula hurczolása közben, a garabolya a nő karjáról le ne esett volna; de csakis igy maradhatott meg a hullánál a talált pénz is, mert nejének szándékos megölé-e esetén — minthogy ezzel azelőtt a korcsmában éppen a kért pénznek nem adása miatt koczódott össze,— nem hihető, hogy azt el ne tula|donitotta volna. Igy magyarázhntó meg az is, hogy a garabolya a nővel együtt és egyszerre esvén a mederbe, csakis ily kép maradhattak az üvegek a garabolyban épen." „Azon körülmény, miszerint Scheftsik Mária tanú, midőn vádlottól s nejétől vagy 200 lépé-re elhaladt, a nő hangját hallotta, természetszerűleg azon következtetésre utal, hogy e hang akkor törhetett ki az elhunytból, midőn bukása közben segítségért kiálltott — fel sem levén tehető, hogy vádlott, tudva a tanuk közellétét, hajthatta volna végre nején állítólagos életfosztási szándokát. — Vádlott abbeli álltásának valósága pedig, hogy nejét kiáltása után, visszamenve kereste, de nem találta meg, a sötétség s főleg az, hogy n.-je a meredek part alatt a folyóban feküdvén, nem láthatta, — alaposan vélelmezhető." „Az alanyi tényálladék megállapithatá«ára nézve pedig azon körülmény, hogy vádlott egyenetlenségben élt n jé vei, s hogy egyizben állítólag fojtogatta is, egyátilá' an n-ru — jelen esetben pedig annálkevésbé képez bizonyítékot, mivel a vádlott osztályához tartozó házastársak között, főii g ha — miként a jelen esetben is — i-zákosok, — eféle viszályok gyakran fordulnak elő; — az állítólagos fojtogatás iránt kihallgatott 3 tanú közül pedig csak egyedül Szmreku Mária hitelesitvén meg vallomását, a végtárgyaláskor ez is oda módosította, mikép nem látta jól, hogy ütötte és fojtogatta-e vádlott a nejét ? „Végre azon körülmény, hogy Terzin János csendőr tanuvd omá-áoól láthatólag vádlott, midőn nejének halálát m- gtudta, sirásra fakidt, lélektanilag is tarthatlanná teszi a e ső itél tben hangsúlyozott körülményekből vont bünő ségi k>vt tk< zményt." „Mindezekn 1 fogva tehát stb. stb. (1878. aüg. 5. — 971. sz. a.)