Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 62. szám

247 Semmitőszéki döntvények. A perben meg nem állapi/ott üyyvédi dijakra vonatkozó keresetek, a követelés csekélyebb összegére való tekintetből, a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásra nem utasíthatók. Reichenhaller Béla soproni ügyvéd — Witman Dávid e. 20 frt ügyvédi dij fizetésére, a soproni j biróságh o z sommás keresetlevelet adott be — melyre a bir ós ág f. év apr. 20. — 5929. sz. végzésével magát illetéktelennek tartván, azt egyszerűen visszautasította s felperesnek visszaadatni rendelte; mert ily keresetek áz 187 1 : 34. tesz. intézkedései alá nem vonlntók, a később keletkezett 1877:22. tcz. értelmében a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárásra s illetékességhez tartozván. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a neheztelt végzést megsemmisítette; (297. §. 5. p.) „mert a perben meg nem állapított ügyvédi dijakra nézve, melyek az Ügyv. rendt. 58. §-hoz képest csak a per bírája előtt kezdett perrel érvényesíthetők, a perbírósága külön ügy bíróságként, tekintendő, s ily kereset a követelés összegére való tekintetnél fogva, a kisebb polg. peres ügyekben való eljárásra nem utasítható; „s minthogy felperesi keresetből az, hogy a kereseti követelés már megállapitott ügyvédi dijakra vonatkoznék, nem tűnik ki, a biróság azt, tárgyalás megtartása nélkül hivatalból a községi bírósághoz nem utasíthatta." (1878. június 27. — 12882. sz. a.) A keresel tárgyát oly ingóságok kiadatása képezvén, melyek váltó végrehajtás alapján, az azokat utóbb birtokába vett csődtömegtől, szintén a váltóbiróság rendeletére s a váltó hitelező részére elvétettek: ily igénykeresetre nézve a hitelező nincs a csődbírósághoz kötve, hanem azt a végrehajtási hely sommás bírósága előtt érvényesítheti. Duldner Jakab c ső d p e r ü g y e 1 ő j e igénykeresetet támasztott a lugosi j bi ró s ág n ál azon ingóságokra, melyek Turbiner Jabab váltó hitelező részére, a csődnyitás előtt elrendelt váltó végrehajtás folytán lefoglaltattak, s váltóbirósági rendelet folytán a tömegtől elvétettek s nevezett hitelező részére zárgondnoki kezelés alá adattak. Erre nézve a jbiróság s tszék között illetőségi összeütközés fejlődött ki, — miután a jbiróság elintézés végett az ügyiratokat a tszékhez, mint nézete szerint illetékeshez átküldötte;— minthogy az 1840:22. tcz. 35. §. befejező rendelkezése szerint, a zálogtartó, csődperügyelő s tömeggondnok közt a zálogra nézve felmerült bármily vitás kérdések a csődbírósághoz tartoznak. A járásbíróság tehát itt nem lehet illetékes, annálkevésbé mert ily igények a perr. 4(53 — 468. §§-nak meg nem felelnek, s ahhoz csakis a végrehajtásilag lefoglalt s ezután nyert zálogjogok folytán felmerült, igénykeresetek tartoznak.— A tszék azonban visszaköldötte az ügyiratokat, s ennélfogva azok felterjesztettek. A Semmitőszék a jbiróságot jelentette ki illetékesnek ; „mert a kereset tárgyát azon ingóságok kiadása képezi, melyek váltó végrehajtás alapján, az azokat utóbb birtokába vett csődtömegtől ugyancsak a váltóbiróság rendelete folytán elvétettek, s a váltó hitelező részére zárgondnoki kezelés alá helyeztettek: ily ingó vagyon iránt támasztott igénykeresetek elbírálására pedig a perr. 467. s a váltó eljár. 77. §. szerint — a végrehajtás helyének sommás bírósága illetékes; és pedig jelen esetben még azért is, mivel e keresettel nem csődtömeg kiegészitési per czéloztatik folyamatba tétetni; és a váltóhitelező zálogjoga erejéig az 1840:22. tcz. 4. §. értelmében a csődbírósághoz kötve nincsen; de ezenfelül a csőd elrendelése folytán, a végrehajtást szenvedettnek al pereskénti beidéztetésére szükség nem forog fenn" (1-578. június 25. — 12369. sz. a.) Azon szabály alól, hogy minden peres ügy, habár több alperes vesz is abban részt, ugyanazon egy ítélettel döntendő el, ki vételnek azon esetben sincs helye, ha egyik alperes mulasztásban forgott, mely a perr. ili § nak alkalmazását vonhatja maga után. Ványi Sándor — Marosy Eliza 1-ső r. ésSolymosi Bálintné szül. Marosy Emília 2-od r. alperes e. egyetemleges kötelezettség alapján, 100 ) frt tartozás fizetésére a nagyváradi tszék előtt pert indított, melyben a per felvételre alperesek meg nem jelentek. A tszék Marosy Eliza 1. r. alperesre nézve 1876. jul. 26. — 10490. sz. a. a perr. 111. §. alkalmazásával marasztalóitéletet hozott; Marosy Emília 2-od r. alperest illetőleg pedig hibás idéztetés folytán, annak ujabb idéztetését rendelte el, s ujabb perfelvételi határnapot tűzött ki, melyre az megjelenvén, elleniratát beadta, de a viszonválaszt elmulasztotta— ezután a tárgyalás befejeztetetett s ezen 2-od r. alperesre vonatkozólag a tszék külön ítéletet hozott. 1877. febr. 28. — 286'J. sz. a. melyben azt első alperessel egyetemlegesen elmarasztalta. A kir. tábla — hová ez ügy felebbeztetett, — hivatalbóli semmiséget látott a fentebbi eljárásban, mely szerint ugyanazon perbeli alperesek irányában két külön ítélet hozatott. A Semmitőszék a nváradi tszék fentebbi mindkét ítéletét hivatalból megsemmisítette; (297. §. 1. p.) „mert a perr. 249. §. szerint minden jogügy, hábár több pertárs vett is abban részt, ugyanazon egy ítélet által döntendő el; s ezen szabály alól azon esetben sincs kivételnek helye, ha több alperes közül az egyik mulasztásban forog, minthogy ezen esetben is azon kérdést, váljon a mulasztásban forgó alperesre nézve a perrend 111. vagy 112. §-sza alkalmazandó-e, csak a pernek teljes befejezése után lehet alaposan eldönteni." (1878. jnlius2.— 13715. sz. a.) Azon mulasztás, mely az eskü letételi készség bejelenlése körül, az ügyvéd hibájából keletkezett, perújítással nem orvosolható. Schlinka János s neje — Szabó Gubás András e. pert folytatván, ennek befejezésével alperes elmarasztatott felperesnek odaítélt becslő eskü letétele mellett. — Felperes azonban az esküre nem jelentkezett. — Ennek folytán — miután a mulasztás az ügyvéd hibájából keletkezett — az eljáró szabadkai j bíróságnál perújítással élt. A jbiróság f. év apr. 19. — 3458. sz. a végzéssel annak helyt nem adott; mert felperes fél maga beismerte, hogy az alapperben pernyertes volt, mig a perr. 315. §. szerint perujitásnak csak a sérelmes ítéletek megváltoztatása czéljából van helye. — A perrendben pedig nincs szabály, mely a már odaítélt de elmulasztott eskü újbóli megítélése czéljából perujitást engedne meg. Felperes ez e. semm. panaszszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; 62*