Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 61. szám

244 azon — az első fokú bíróságok tekintélyét, melyekkel a nép legközvetlenebbül érintkezik; és 2. hogy a szóbeliséggel, s a bizonyítékok szabad mérlegelésével össze nem egyeztethető. — Nevezetesen az egyenesen megrontja a népben a jogérzet szilárdságát, midőn naponta tapasztalja, hogy a mit az első biró Péter javára döntött el, azt a másik ugyanazon bizonyíték alapján annak hátrányára intézi el. — Az ellenkező ítéletek egyikét mindig bizalmatlanság követi. — Es a felebbvitel káros hatása különösen azon elterjedt hiedelemben nyilvánul, hogy éppen a megváltoztatók tekintetnek alaposabbaknak — szemben az „indokaiból" helybenhagyottakkal. — Megingatja a türvénytiszteletet is, miután azt oly sokíélekép lehet magyará/.ni, és alkalmazni. Különösen kettőt emel ki, a) hogy e felebbviteli fórum felállítása által kifejeztetik, mikép az állam az első bíróságok jogi képzettsége s lelkiismeretességeiránt nem bir bizalommal; és b) hogy az első Ítélet szorosan nemisitélet, hanem vélemény, s azzá csak akkor válik, ha a felsőbb fórum hozzájárult; miért a nép elvesztvén bizalmát, minden haszontalan ügyet is felebbez. Azonfelül az ügyek alapos megbirálását is meghiusítja, mert a felek bizva a felsőbb megváltoztatásokban első fokú védelmüket elhanyagolják; másrészt az alsó biró sem fordit nagy gondot a tanulmányozásra, mert a felsőbb biró segíthet rajta. A szóbeliséggel összeférhetlenségének eltávolítására használt kísérletek közt egyedül az jöhet tekintetbe, mely a felső fórumon is a közvetlenséget alkalmazza — a mi azonban temérdek költséggel s nehézségekkel jár. Szerző szerint legnagyobb hátránya azonban az hogy az igazságszolgáltatás lassúságát ésfeleite n agy k öltség es sé g é t idézi elő. Ezek alapján azon nézetnek ád kifejezést: hogy a felebbvitel intézménye nemcsak a tény — de a jog kérdések tekintetébe is mellőzendő. Midőn azonban szerzőnk a felebbviteleli intézmény eltörlését sürgeti, nem feledkezik meg a biztosítékokról, melyek azt pótolhatják. Ezeket arra szükséges feltételekül tekinti, részletesen azonban nem tárgyalja, hanem csak megemliri ily biztositékokul: a vád s közvetlenség rendszerét, a védelem kellő kiefejthetését, tanácsok nagyobbitását, jó elnököket, visszavetési jogot, határozatok egyhangúságát, perújítás könyitését. Minthogy pedig e garantiák az egyes bíróságoknál nem valósithatók, nézete szerint az oda sorolandó csekélyebb vétségek s kihágásokra nézve a felebbvitel megtartandó — mind a jog, mind a tény kérdésében s ujabb bizonyítékok érvényestthétésével. Meg kell jegyeznünk, mikép szerző már előbb megvitatta azon fontos kérdést: váljon a jog és ténykérdések egymástóli elválasztása nem jár-e nehézségekkel, lehet-e a jogkérdést az egész bizonyitás ismétlése nélkül felülvizsgálni, s ha nem — czélszerü-e a felsőbb birót az első biró ténybeli megállapításaihoz kötni ? — És ezekre az a nézete, mikép azon elválasztás felette nehéz s azért czélszerütlennek tartja, a ténykérdésében meg nem engedni a felebbvitelt, midőn az a jogkérdésben megengedtetik. Es mindezek alapján véginditványa követkőzőkben összpontosul: 1. Egyes bírósági — rendőri — ügyeknél felfolyamodás a tszékekkez, mind a jog, mind a ténykérdésekben. 2. Törvényszékekhez tartozó bűnesetekben semmi felebbvitel. 3. De ha még is megengedtetik a felebbvitel, — annak ugy a jog mint ténykérdésre való kiterjesztése, a bizonyítási eljárás ismétlésével. Hosszabban ismertettük e munkát, mert helyesnek találnók, ha az abban fejtegetett eszmékkel s indítványokkal, melyek az európai jogirodalomban már igen terjedelmes helyet foglalnak el — szakközönségünk tüzetesebben is foglalkoznék. Az ügyvédi kamarákból. A székesfehérvári ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint dr. S t e i n e r Kálmán ügyvéd, Veszprém lakhelylyel, az e kamaránál vezetett ügyvédi lajstromba folytatólag felvétetett; ellenben ugyanabból V e 1 s Emil pápai lakos ügyvéd, a pozsonyi ügyvédi kamara területére történt elköltözése folytán kitörölteteti. Kinevezések. A maradvány- és irányföldek megváltása czéljából, az igazságügyminister a miskolczi kir. törvényszékhez jogbiztosul az ugyanazon állásáról lemondott Kun István helyébe Serfőző József miskolczi ügyvédet nevezte ki. Az igazságügyminister a dr. Waisz-féle alapítványból díjazandó joggyakornokokká Bekényi Béla és Kisléghi Nagy Kálmán váltótörvényszéki, továbbá Már József és Bodnár Bálint kir. ítélőtábla díjtalan joggyakornokokat nevezte ki, és szogálattétel végett az elsőt a kir. kereskedelmi- és váltótörvónyszékhez, a többit pedig a budapesti kir. törvényszékhez osztotta be. A in. k. igazságügyminister pedig Zsulyevics Mátyás újvidéki kir. törvényszéki telekkönyvi Írnokot, a pancsovai kir. tszékhez segédtelekkönyvezetővé nevezte ki. B ö h m János kézdivásárhelyi kir. tszéki segédtelekkönyvvezetőt pedig saját kérelmére a dévai kir. tszékhez helyezte át. A jan. — jnninsi előfizetési folyam már befejeztetvén, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Nagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükbeu előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 frt, egész évre 8 Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-uteza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, 1878. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrut 10.