Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 58. szám

231 37. §. értelmében tagadásának alapját képező adatokat s körülményeket előadni; de alperes, nem hoz fel egyebet mint azt, hogy a kereseti váltót Kárvázi Árpád akkor állította ki, midőn id. Kárvázi József osődtömegéből a főtéri üzlet eladatott, és azt Kárvázi Árpád vette meg, de a vételárt a kereseti váltóösszeg hiányával fizette ki, és épen ezért állította ki avábót; ezen körülményekből épen nem a valódiatlanságot, hanem inkább azt lehet következtetni, hogy Kárvázi Józsefné ezen váltó elfogadása által kötelezni akarta magát, azt a vételárt, melylyel Kárvázi Árpád tartozásban maradt, helyette megfizetni. Ekképen magától elesik az érték meg nem kapása iránti kifogás is; mert ha ugy jött létre a váltó, amint alperes mondja, az értékről csak Kárvázi Józsefné s Kárvázi Árpád közt, de nem felperessel, mint intézvényessel szemben lehet szó." (1878. május 27. — 317. sz. a.) Semmitüszéki döntvények. Tisztán csak a telekkönyv vezetéséi illető, tehát peren kívüli kérvényi ügyekben, az alaki jogsérelmek is nem a Semmitöszék utján, hanem a telekk rendeletben előirt fel folyamod ás által orvosolhatók. Ugróczy Kálmán kalocsai ügyvéd — Jagicza Ferencz, illetőleg Mezei János s neje e. zálogjog bekebelezése, illetve kiterjesztése iránt folyamodott a k a 1 ocsai tszékhez. — A tszék 1877. évi 6592. sz. végzéssel azt megtagadta, mi ellen folyamodó fel folyamodással élt. A kir. tábla 1877. decz. 18. — 58247. sz. a. hozott végzésével a tszék végzését hhagyta ; mert a kérdéses birtokrészletek a kalocsai telekjkönyvben nem az adós Jagicza Ferencz, hanem Mezei János s neje nevére vannak tulajdonjogilag bekebelezve; és mert az 1/4 telekhez tartozó kö ös legelő illetőségre sem Jagicza Ferencz a felmutatott kötelezvényben zálogjogot nem engedett, sem a telekk. hatóság zálogjogi bekebelezést nem rendelt el. Ez ellen kérvényező semm. pauaszszal élt. A Semmitőszék azt visszautasitotta; „mert tisztán csak a telekkönyv vezetését illető, tehát peren kivüli telekk kérvényi ügyekben, az alaki jogsérelmek is, egyedül az Átm. Intézk. XVIV. cz. 2. pontja által hatályában fentartott telekk. rend. 142. §. szerinti felfolyamodás utján levén orvosolhatók, — a Semmitőszékhez intézett semm. panasznak helye nincsen. (1878. június 4. — 11204. sz. a.) Ugyanazon felek által, viszonosan egymás irányában támasztott keresetek együttes letárgyalása s egy Ítéletied elintézése, hivatalbóli semmiséget nem képez, midőn alperes követelését viszonkeresetképen is érvényesíthette volna. Nagy Józsefné — ifj. Fuchs Ferenczné e. — és viszont Fuchs Ferenezné — Nagy Józsefné e. külön keresetlevelekkel a p a k s i jbiróság előtt becsületsértési pert inditottak, melyben azután köz megegyezéssel kölcsönös becsületsértési kereseteiket egyesitették, s igy a jbiróság is egy Ítéletben határozott felettük. A kir. tábla ez okból hivatalbóli semmiség alapján az iratokat felterjesztette. A Semmitőszék azonban itt a 304. §. alkalmazhatónak nem találta; mert — „tekintettel arra, hogy Fuchs Ferenczné követelését a perr. 7G. §. értelmében viszonkeresetképen is érvényesíthette volna — a miatt, hogv a két kereset együttesen tárgyaltatott, s egy közös Ítéletben döntetett el, hivatalbóli megsemmisítésére ok fenn nem forog." (1878. jun. 26. — 12220. sz. a.) A tilalom kérés törvényszerű biztosítási módot nem képezvén, ily a törvényes joyczimet nélkülöző kérvény hivatalból visszautasítandó. Angyali Zsigmond — Törő József ellen 30 frtos perében felperes bírói letiltás végetti kérvényt adott be az eljáró egri jbÍrósághoz, mely annak folytán f. é. febr. 28. kelt végzésével biztosítást rendelt el alperes ingó vagyonára. Alperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék a jbiróság végzését következményeivel együtt megsemmisítette; (297. §. 1. p.) „mert a tilalom kérés törvényszerű biztosítási módot nem képezvén: a biróság semmiséget követett el az által, hogy felperes letiltási kévényére a biztosítást elrendelte, s foganatositotta a helyett, hogy a törvéyes jogczimet nélkülöző kérvényt visszautasitotta volna. (1878. jun. 14. 12160. sz. a.) Valamely mezei útnak, magánosok földjein kenszlül való megnyitása, közigazgatási uton hozott s felsőbb hatóságilag jóváhagyóit határozat alapján eszközöltetvén a községi közegek által: a netalán ezáltal előállt jogsérelem, a községi elő járóság ellen, a rendes bíróságok előtt támasztott sommás visszahelyezési keresettel nem orvosolható. Köbölkutyán Simon — Eperjesi Grábors társai e. sommás visszahelyezési pert indított azon alapon, mert alperesek mint községi előjár ók felperes földjén keresztül közös használatra utat nyittattak, mely intézkedésük közigazgatási uton a legfelsőbb közig, hatóság — a belügyminister — által is jóváhagyatott. Ezen keresetet a biróság elfogadta, tárgya'ás alá vetette s felette érdemileg határozott, — a felébb viteli bíróságok pedig felülvizsgálat alá vették. Az eljárt tekéi jár ás bír óság 1876. jun. 9. — 1288. sz. a. és a kir. tábla 1876. aug. 28. — 5765. sz. alatt felperest keresetével elutasította. — A legf. ítélőszék pedig 1877. aug. 30. — 4464. sz. a. ítéletével mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatván, alpereseket birtokháboritókként elmarasztalta, s kötelezte: hogy az útnak kijelölt s arra el is foglalt — jelenleg gr. Lázár Miklós s több mások birtokában levő földterületet az előbbi állapotba visszaállitsák, s felperest annak békés birtokába visszahelyezzék. Ezen Ítélet ellen alperesek semm. pauaszszal élvén — A Semmitőszék mind három biróság Ítéletét az egész eljárással együtt megsemmisitette (297. §. 2. p.) hivatalból, s a keresetlevelet felperesnek visszaadatui rendelte; „mert a n.-uyulasi szolgabírónak 1876. márczius 7-én kelt hivatalos nyilatkozatából, továbbá a tárgyalásból, valamint emiitett szolgabirótól bekivánt s ez ügyre vonatkozó közigazgatási iratokból kétségtelenül kitűnik az, hogy a per tárgyává tett mezei útnak, felperes kaszálóján megnyitását, alperesek mint községi közegek, közigazgatási uton hozott, s harmadfokúlag is helybenha-