Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 57. szám

226 „A haszonbérlet megszüntetendő, mert kimutattatott, mikép alperes a biztosítékból 2000 irtot — a haszonbérből pedig 33G0 frtot ki nem fizetett; ily körülmény mellett pedig, habár ezen eshetőségre a szerződésben magában a megszüntethetés ki nem köttetett, minthogy a bérszerződés legfőbb czélja nem teljesíttetett — felperesnek az 1802:22. tcz. 4. §. értelmében a megszüntetéshez joga származott." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét azon részében, mely szerint nz A. B. szerződésekben szabályozott ügylet haszonbérí ne k s a lnszonbér megszűntnek mondatott ki, megváltoztatta s felperest ebbeli keresetével elutasította; ugy azon részét is, mely szerint a 20 10 Irt óvadéki hátralék után 1877. decz. 1-tól 6% Ítéltetett, felperesnek, s ezen kamatot felperesnek nem ítélte meg; végre azon részét is, melynél fogva a felperesnek már lefizetett 8000 frt óvadéki összeg utáni 480 írt kamat, alperes javára be nem számithatónak mondatott ki — és alperest feljogosította, hogy azt a marasztalási összegbe számithassa be. Egyebekben azt hhagyta. Indokok: „A 2-od bír. ítéletnek azon részét, melyben az A. B. szerződésekkel szabályozott ügylet haszonbérinek., s a haszonbér fizetés mulasztása miatt megszűntnek mondatott ki, megváltoztatni kellett; mert azon ügylet, figyelemmel a szerzódések tárgyára s tartalmára s jelesül az 1-ső bírósági ítélet helyes indokolására, — nem haszonbérinek, hanem adásvételinek tekintendő; miből következik, hogy az ügy ily állásában, a hivatolt szerződéseket, a fi/.etésnek alperes részéről történt mulasztása indokából, felbontani nem lehetett, hanem ezen mulasztás csakis a szerződések betöltése végetti keresetnek szolgálhat alapul. És miután felperes jelen perben alperest az elmulasztott fizetések teljesítésére is a hivatolt szerződések alapján köteleztetni kérte: kellett a 2-od bir. ítéletet azon további részében, mely szerint alperes a 2000 frt óvadéki hátralék s a még törlesztlenül maradt évenkénti pénzbeli részletnek fizetésére köteleztetett, — érdemleges indokolásánál fogva helybenhagyni. Nem volt azonban az óvadéki hátralék kamatjának fizetésére kötelezhető ; mert ha ezen hátralék alperes által felperesnek kifizettetett volna, az ez utáni kamatot szerződésileg felperes lett volna köteles alperesnek fizetni; amennyiben tehát alperes azon hátralékot le nem fizette? e mulasztás következménye csak az, hogy felperes van felmentve a kamat fizetése alól mindaddig, míg az neki át nem adatik. „A már felperes kezeinél levő 8000 frt óvadék utáni 480 frt kamatnak beszámítására alperest feljogosítani kellett, mivel az A szerződés 8. pontja akkép intézkedik, hogy a lefizetett, illetőleg lefizetendő óvadék utáni kamatot felperes köteles fizetni, mely intézkedés egyenesen oda mutat, hogy a kamat a lefizetett óvadéki részlet után is alperesnek fizetendő, — illetve javára beszámítandó." (1878. július 9. — 5605 sz. a.) Kereskedelemjogi döntvények Könyvkivonati tartozásból folyó követelés biztosítására szolgáló kezességi okmány., határozatlan tartalmánál fogva, biztos támpontot nem nyújtván aziránt, váljon abban a kezesség bizonyos kijelölt összegért, vagy mindenkorra az eszközlendö hitelvásárlásokért, azon összeg erejéiy* válaltatott-e el: a felek ebbeli szóbeli megállapodásának tisztábahozataia végett a tanuzás megengedendő. König W. bpesti kereskedő — Adler Sali ruiskolczi kereskedő mint 1-rendü, és Adler Gyula bpesti keresk. ügynök mint 2-od r. alperes e. 1877. jan. 21-én a bpesti keresk. t s z é k előtt 413 frt fizetésére pert indított. — 1-ső r. alperes a tárgyalásra meg nem jelent. A keresk. tsz ék 1877. okt. 31. — 82101. BZ. a. 1. r. alperest a keresetben, kamataiban s 22 frt perköltségben elmarasztalta (perr. 111.) — 2-od r. alperest pedig a megi'élt tőkéből 298 frtban s a fent megállapított 22 perköltségen felül 50 frtban— végrehajtás terhe alatt, 1. r. alperessel egyetemlegesen. Indokok: „Másod r. alperes azt, hogy 1. r. alperesért 2D8 frt erejéig kezességet válait, beismervén, — a kötelezettség fennállását, mind a mellett tagadván, azt állitá, hogy ő nem átalában, hanem csupán csak azon 298 frt erejéig kezeskedett, mely az A könyvkivonat „Tartozik" rovatának 4 első tétele alatt foglalt s összesen 604 frtot tevő vételári követelésből, a „Követel" rovat két első tétele alatt foglalt 30G frt befizetése után fenmaradt; s minthogy 1. r. alperes az ilykép fenmaradt 298 frtot a könyvkivonat „Követel" rovatában előforduló további tételek alatt kitüntetett fizetések által teljesen leróvta, — 2 od r. alperes kezes-égi kötelezettsége megszűnt." „A felperes által tagadott ezon állítás bizonyítására, alperes a 29:4 írtról kiállított 2 NB. alatti kötelezvényre hivatkozott, melynek tartalmával különösen azt kívánta bizonyítani, hogy a kezességi kötelezettség kizárólag 298 frtra szorítkozott." „Tekintve azonban, hogy ezen okmány tartalmának határozatlanságánál fogva, arra nézve: váljon a kezesség csakis az abban foglak 298 frt erejéig válaltatot t-e el — vagy p^dig mint felperes állítja, a kezesség 1. r. alperes által eszközlendö hitelvásárlásokért — 298 frt erejéig mindenkorra — válaltatott el? — tájékozást épen nem nyújt; s ennélfogva sem az egyik, sem a másik á litás valóságának bebizonyithatását ki nem zárja; s tekintve hogy felperes abbeli állitásának igazolása végett, mely szerint alperes nem csupán 298 frt erejéig, hanem ezen összeg erejéig mindenkorra válait kezességet — éppen a 2 NB. okmányt előttemező tanukra hivatkozik, — ezen tanuk kihallgatását, a határozatlan tartalmú 2 NB. a. okmánnyal szemben megengedui kellett." „Minthogy pedig a fent érintett irányban eskü alatt kihallgatott Grlück és Scein tanuk vallomásával bebizonyíttatott, hogy 2-od r. alperes az 1. r. alperes által a felperestől hitelbe vásárlaudó minden áru áráért kezességi kötelezettséget válait; minthogy továbbá nevezett tanuk ezen vallomása a 2 NB. alatti határozatlan tartalmú okmány által nemcsak ki nem záratik, de sőt azt kiegészíti; minthogy végre ezen vallomás által az, hogy a kezességi kötelezettségnek, a tanuk által mondott értelembeni elválalása a 2 NB. a. okmány kiállítása alkalmával, azzal egyidejűleg történt — annálkevésbé záratik ki, mert alperes az ellenkezőre, az okmány határozatlan tartalmánál egyéb adatot nem szolgáltatott: a tanuk vallomása arra nézve, hogy a kezességi kötelezettség a felperes által állított értelemben lett elválalva, teljes bizonyítékul elfogadandó, s 2-od r. alperes annak alapján marasztalandó volt." „De ha valónak vetétnék is alperes azon állítása, hogy ő csupán csak az általa kijelölt 298 frt erejéig válait kezességet — a 298 frtban akkor is marasztalandó,