Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 54. szám - Az államtanácsról. 5. r.

215 „Az érintett 8 a részvényest minta társasági vagyon részesét megillető jogok egyike, a tiszta nyereség aránylagos részéhez való jog. — A részvényesnek az osztalékhoz való joga oly kétségtelen és szilárd alapon nyugvó, hogy az attól sem az igazgatóságnak ellenkező intézkedése, sem a közgyűlés határozata által, mely a panaszló hozzájárulása nélkül keletkezett, meg nem fosztható." „Tekintve, hogy a k. t. 1G8. §. szerint a részvényesek a társaság czéljához s annak kötelezettségeihez egyébbel, mint részvényeik névértékének befizetésével járulni nem tartoznak; teki itve, hogy a 163. §. szerint a részvényes a reá eső osztalék kifizetését követelni jogositva van ; tekintve, hogy az alapszab. 31. §. szerint a tiizta jövedelemből az igazgatási s kezelési költségek levonása után fenmaradt összeg a részvényesek közt részvényeik arányában kifizetendő s oly alapszabálybeli vagy törvényi intézkedés nem létezik, mely szerint az alapszabályszerü levonások után fenmaradt nyereség, esetleg más czélra, mint a részvényesek közötti felosztásra forditható lenne,— tekintve, hogy alperes a-: osztalék iránti kereseti követelés valódiságát", fennállását s mennyiségét kéiségbe nem vonta; és hogy a'peres azon állitása: mikép az alp. társaság kizárólag közegész-égi szempontból s jófékonysági czélra alakult, az alapszabályoknak a nyereség felosztását rend lő 34. §. által megezáfoltatik: ezeknél fogva a közgyűlési határozat felperes irányában hatályon kívül helyezendő stb. stb. volt." „De megsemmisithető nem volt, mert az csak akkor történhetik, ha a határozathozatalnál valamely törvény vagy alapszabályokba ütköző' alaki sérelem fordult elő (p. o. a részvényesek kellő száma nem volt jelen) mert ekkor a közgyü'és határozathozatalra jogosított közegnek tekinthető nem levén, határozatai jogilag nem létezőknek s önmagokban — ipso jure — semmiseknek tekintendők. — Egyéb sérelmek miatt, az alakilag törvény és alaps^abályszerüleg létrejött közgyü'ési határozat önmagában — ipso jure — nem semmis, hanem a jogaiban sértett részvényes által megtámadható s érvényteleníthető, — még pedig azon esetekben, midőn a részvényest egyedileg megillető jogokról van szó (jus quaesitum singulare) — csak a megtámadó részvényes ii'ányában mondható ki hatálytalannak. — Felperes pedig nem is állította, hogy a határozat hozatalnál o^as alaki sérelem fordult volna elő; tehát a m gsemmi résre ok fenn nem forgott." A bpesti kir. tábla 1878. jan. 28—195. sz. a. itóletév-el az első biróságit megvált >ztatta s felperest 30 forint perköltségben marasztalta; „mert a ker. tör. 163. §. szerint a részvényes csak azon tiszta haszonra tarthat igényt, mely az alapszabályok szerint a részvényesek közt felosztás alá kerül; — a 165. §-hoz képést pedig a részvényesek közt csak az osztathatik fel, mi az évi mérleg szerint mint tiszta nyereség megmarad: ezen törvényi rendelkezésekből kitűnik, hogy a részvényes osztalékot csak akkor igényelhet, ha valóságos tiszta haszon s nyereség létezi k." „Minthogy azonban felp-res is beismeri, de a szerződéssel is bizonyitatik, hogy alp. társaság tnég 1873-ban válalt kötelezettségénél fogva, a bérlők által építtetett ház becsértékének felét 1881 év végé i kifizetni ta'-tozi'í, — ezen a vagyon-kimutatásban fel nem vett tartozás kiegyenlíthető ;éről tehát alp. társaságnak jóeleve gondoskodni nemcsak jogában, de éppen a részvényesek érdekében kötelességéb n is áll; minthogy továbbá a meglámadott közgyűlési határozat szerint a mutatkozott évi nyereség az előbb említett, tényleg fennálló, s annak idejében kifizetendő tartozásnak részletes fedezésére forditatni rendeltetett; mely kifizetni kötelezett tartozás fennállásánál fogva, az annak törlesztésére szánt összeg tiszta haszon s nyereségnek nem is tekinthet'?; minthagy végre alp. társaság tartozását fizetni köteles leend s így azon határozata, hogy a mutatkozott évi nyereség a tartozás lerovására alapul szolgáljon — sem törvénybe — sem alapszabályokba nem ütközik — mindezeknél fogva stb. A legf. Itélszék a kir. tábla ítéletét indoka:ból hhagyta. (1878. május 13 — 283. sz. a) A bíróság a miatt, hogy az egyik alperes csődbe esett, az egyetemleges marasztalás végett perbe vont m isik alperes irányában illetéktelenné nem váll. Markó Lajos tanító Kas-án — a „Haza" élotbiztositó bank, és a „Tisza" biztosító rész vény-tá/saság ellen — az előbbivel 1868. april 8-án kötött életbiztosítási szerződés felbontása és 173 frt befizetett dijak viszszafizetése iránt a b p es t i IV. ker. járás — mintkeresk. bíróság előtt 1877. nov. 29-én sommás pert inditott, azon alapon mert a „Hiza" viszonbiztositási szerződésre lépett, illetőleg fusionált a „Tiszával' s igya vele kötött szerződés teljesitése alól magát kivonván, azt önmaga megsemmisítette; mig a „Tisza'' az előbbinek egész üzletér., vagyonát, sőt a biztositott összegek tartalékalapját is átvette, s igy a „Haza" kötelezettssgeiért felelőssé vált. Több rendbeli halasztás s tárgyalás megkezdése után f. év május 24-én 1. r. alperes képviselője bejelenti, mikép a „Haza" május 20-án csődbeesett, s igy tovább képviseletét nem folytathatja, — 2. r. alperes pedig ugyanazon okból az illetőséget leszállittatni s az iratokat a csődbírósághoz áttétetni kéri. A jbiróság f. évi május 21 — 17716. sz. a. végzésével kimondotta: miután 1. r. alperes csőd beesése által 2. r. alperesre nézve e biróság illetékessége megszűnt — az illetőség 2. r. alperesre nézve a perr. 14. §. alapján leszá littatik, s 1-sö r. alperes csődbeesése folytán az öszszes periratok a csődbírósághoz áttétetni rendeltetnek. Felperes semm. panaszára — A S e m m i t ős z é k • fentebbi végzést 2. r. alperest illetői g megsemmisítette, (297. §. 5. p.) s a jbiróságot ezen alperes irányában további törvényszerű eljárásra utasította; „mert a jbiróság a miatt, mivel 1. r. alperes a per folyama alatt csődbe jutott, a fenforgó keresetre nézve, az egyetemleges marasztalás végett perbevont 2. r. alperes irányában illetéktelenné nem vált; ennek már az ügy érdemében tartott tárgyalás és ismételt halasztások után az 1. r. alperes időközbeni csőd alá kerűlé-ie folytán lett illetőségi kifogása pedig a perr. 14. §-szának alkalmazását maga után nem vonhatta; a jbiróság tehát 2. r. alperesre nézve a perr. 1 1. §-szának helytelen alkalmazásával mondotta ki magát. illetéktelennek. „Egyébiránt a jbiróságnak m^gjegyeztetik, hogy a keresk. eljárási rend det 27. §. ren lelke égénekfigyelmen kivül hagyása, helytelenítő észrevétel nélkül nem hagyathatott." (1878. július 3—13172. sz. a.) Az hogy a fél a szabályszerű kézbesítés eszközlését m'ghiuiitja, csak büntetőjogi következményeket vonhat maga után, de nem azt, hogy meg nem jelenés alapján elmar asztal lathassék. 54*