Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 51. szám - Az államtanácsról. 2. r.

202 világos fölismerése, — csak maguk e czél követelményei szabhatják meg. Magyarország államélete sok tekintetben niég min­dig a kezdetlegesség alantas színvonalán vesztegel. Köz­müve'ődési, közgazdasági, társadalmi alkotások, törvé­nyek kellenek ezen államélet színvonalának korszerű emelésére: épen ezen indokból nem elég a magánjog, s az ezzel rokon törvényhozási füladványok ápolása, sőt éppen ezért nem helyes a törvényhozási munkálatok rends eres előkészítésénél oly kizárólagos súlyt fektetni cgyátalán a jogi mozzanatokra, miként az eddigi codifica­tionalis, törvényjavaslat előkészitó' bizottságok, osztályok stb. fölállítása alkalmából történt. S minthogy ez nem lenne czélszerü: ezentúl már a törvényhozási munkálatok előkészítésénél, kidolgozásánál, BzerVesztésénél, összhang: zatba hozatalánál az államélet egyéb nagy szakágainak U. m. a közigazgatási, közegészségügyi, szegényügyi, közoktatásügyi, közlekedési, iparkereskedelmi s pénz­ügyi, erdészeti és bányászati szakágak követelményeire szintén a lehető legnagyobb gond forditandó. (Nem soro­lom ide a hon vé lelem ügyét s ugyanazon okból nem, mert Ausztriávali közjogi viszonyaink követelményeinél fogva, egyelőre, nem vehetjük az államélet e szakágát oly részleges parlamenti gondozás alá, mint ezt a hazafias buzgalom óhajtaná; a mi pedig az egyházpolitikát illeti, ez utóbbinak összes mozzanatai egyfelől a közigazgatási és jogügyi, másfelől pedig a közoktatásügyi szakágak közt oszlanak meg.) A mondottak oktani kapcsában nem követhettem tehát az államtanács egybeállitási elemeinek és szerveze­téi e1 körvonalozása alkalmából azon irányt, mely a né­met államtudomány egyik közelebb mult phasisának európai utóhatása alatt, legújabban a franczia köztársaság államtanácsának egybeállításánál is az által nyert kife­jezést, miszerint ezen államtanács élére az igazságügy­minister mint ilyen állíttatott. Jelen javaslat alapján az államtanács elnöke, tagjai, nem lennének tagjai a kor­mánynak; a ministertanácsmindazon üléseiben, amelyek­ben törvényjavaslatok tárgyaltatnak, jelen lehetne az elnök, de nem bírna szavazattal. A ministerelnök, illető­leg szakminíster előterjesztésére a képviselőház, illetőleg ennek bizottsága által fölterjesztett 3 jelölt közöl nevez­tetnének ki az elnök és tagok, és ugyan a képviselőház jelöltjei közöl azért, mert a törvényhozási munkálatok első sorban a képviselőház jogköréből közvetlenül folyó jogcselekmények, a minthogy törvényjavaslatot előter­jeszteni jogában áll, minden egyes képviselőnek is: az államtanácsosokat tehát, mint kiknek föladatuk a törvény­hozási munkálatok szakszerű és rendszeres előkészítése szerkesztése leendett, egyoldalulag a kormány tetszés szerinti kinevezésétől tenni függővé annyit tenne, mint kerülő uton egy alantasabb színvonalra szállítani alá az egyes képviselők kezdeményezési jogának gyakorlati ki­látásait. Ezt tenni nem akarhatja e törvényjavaslat. De másfelől nem hozza indítványba e javaslat az államtanács elnökének, tagjainak a képviselőház általi szabad válasz­tatását sem, és ugyan azon okból nem, mert lehetőleg mellőzni óhajt mindent, a mi oda magyaráztathatnék, mintha a fölállittatni javasolt államtanács eddig dívott parlamentarismusunk államhatalmi egyensúlyában vál­tozást lenne behozandó. — Nem, — ámbár a képviselőház minden egyes tagját megilleti a kezdeményezési jog, a mi parlamentarizmusunk a törvényhozási munkálatok vezetését, sőt magát a törvényhozási munka irányítását, fejlesztését, fö'avatását eddigelé a gyakorlatban a felelős kormánynak, mint a törvényh )zás term ísz itszerü veze­tőjének tartotta fönn: gyökeres reform lenne tehát az államtanácsot, mely e javaslatban inditványoztatik, telje­sen elvonni a törvényhozást vezető kormány, a felelős kormány közvetlen befolyása alól; ily gyökeres reform :>t azonban fönálló viszonyaink- és intézményeinkkel szem­ben nem tarthatnánk előnyösnek. Az államtanács elnökét a ministerelnök előterjeszté­sére azért óhajtanám tehát emiitett jelöltek közül 0 Felsége által kineveztetni, hogy a benső öizhangzat a törvény­javaslatok conceptiója közt, mely parlamentarlsmusuuk természeténél fogva ezentúl is a felelős kormánynál fogott maradni és a törvényjavaslatok szakszerű, rendszeres ki­dolgozása, szerkesztése közt, mely jövőre az államtanács tiszte leendett, ne koczkáztassék. Ha lelép valamely kor­mány ós oly irányzit képviselői jutnak ko.rnányra, mely irányzattal az államtanács elnöke teljesen ellentétben érzi magát; mi természetesebb, mint hogy ez esetben az államtanács elnöke is lemondani legyen köteles, helyt adandó oly elnöknek, a ki teljes odaadással birja szol­gálni azon kormány által inaugurálanJott irányzatot? Magyarországon a királyi kinevezés által nyert hivatal, ha csak ahhoz törvény által elmozdithatlanság nem köt­tetett, amúgy sem helyez közjogilag kilátásba hosszabb szolgálati időhuzamot, mint azon határidőig, a meddig ezt terjeszteni a korona saját felségi jogánál fogva jónak látja. És igy az általam beterjesztett szerkezet teljesen megfelel, meggyőződésem szerint a helyzetadta parlamen­taris követelménynek;— nincs szükség rá: megszabni az államtanács megbízatásának időhuzamát pl. 10 évre, mi­ként ezt a görög királyság alkotmánya teszi. (Folyt, követk.) Scmniitöszék teljes tanácsiilési döntvénye. A június 27-ki plénumban következő nem csekély érdekű, szintén az 1677. évi 22. t. czikk hézagosságát, felületes szerkezetét feltüntető elvi ha t á r o z a t hozatott. „Tekintve, hogy a hatalmashodási heteset első sorban az elkövetett erösiak jogtalanságának, tehát az állítólag fenforgő vétség kimondására irányulván, — a bírságban marasztalás az erőszak által elkövetett vétség büntetését, — az ily keresettel egybeköthető kártérítési követelések pedig a vétkesség kimondá­sának folyományát képezik; következőleg a hatalmaskodást ke­resel, az 1877. evi XXII. t. cz. 11. §. első pontjában emiilett pénzkövetelések fogalma alá nem vonható; „tekintve továbbá, hogy ugyanazon §. 7. pontja a polgári vétségek iránt indítható keresetek közül, egyedül a becsületsér­tési pereket utasítja, és pedig az összegre való tekintet nélkül, a kisebb polgári ügyek iránti eljárásra, — ezen eljárási sza­bályok kivételes lei meszeiéből, de azok i2 § szónak intézkedé­séből is önként folyik, hogy az előző 11. §. szorosan értel­mezendő : „kisebb hatalma kodási keresetek tehát az esetben is, ha az igényelt bírság 50 frtol meg nem halad, a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárás alá nem tartoznak." Alkalmul következő j o g e s e t e k szolgáltak­Milino v Mita — Csongradacz Joszim e. 42frt kisebb hatalmaskodási birság megítélése iránt azentai jbiróság előtt pert indított, melyben a jbiróság 1878. május 1. 2704. sz. végzésével illetéktelen­ségét, s azt mondotta ki, hogy ezen ügy az 1877. 22. tcz. 11. §. 1 p. értelmében a kisebb polg. peres ügyek elinté­zésére hivaiott községi biróság körébe tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents