Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 49. szám

Budapest, 1878. péntek, július 5. 49. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Igazs. min. változás. — Jogeset: Lakástartás kikötése. — Váltójogi döntvények. — Semm. döntvények. Pest, július 4-én 1878. Ismét igazságügy-ministeri változás. P e r c ze1 Béla leköszönt s a seinmitőszékhez neveztette ki magát alelnöknek, a nagyérdemű s kitűnő törvénytudó Lipovniczky helyébe. A ministeri állomást pedig újra Pauler — egyetemünk disze — foglalta el. Nálunk az igazságügyi ministerek — kiknél épen, és pedig főkép a gyakorlati jog terén, rendkívül bonyolult s alig legyőzhető' nehézségekkel küzdő igazságügyi helyzetünkben, a legalaposabb szakképzettség, tehát a legszigorúbb kiválasztás szükségeltetnék — jönnek, mennek a nélkül, hogy megmondhatnék valódi okát: miért jönnek s miért mennek ? Sokszor valódi rejtéllyel állunk itt szemben, melyet hihetőleg csakis a politikai rendezők tudnának megfejteni. Midőn Pauler Tivadar utóbb birt igazságügy éri tárczáját letette, — erre semmi tárgyilagos ok sem forgott fenn, csak azt hozhatták fel indokul majdnem mint bizonyosat, miszerint ezen nemes jellemű férfiú Tisza Kálmán urnák, ki a kormányra jutott, nem volt iuyére. De ha ez igy volt — miért hivta őt vissza ugyanazon Tisza Kálmán? — és pedig azon Tisza, ki most már a ministerium feje ? Miért hivta vissza épen most, midőn a nagyobb szabású igazságügyi munkálatok jóformán befejtzvék; a midőn azok, melyek még sürgős reform tárgyai lennének, zilált és tönkrejutás felé közeledő pénzügyi állapotunkban kivitelre nem számithatnak, tehát munkába sem vétethetnek. A valódi igazságügyi politika érdekében nem az lett volna-e előírva, hogy éppen akkor hagyatassék meg helyéti egy nagy tudományú szakférfiú, midőn azon munkálatok folytak; s ne helyeztessék azok vezetése oly kezekbe, melyeket szakavatottaknak soha senki sem tartott; oly férfiú kezeibe, ki nagy becsületességü hazafi, de a ki ismerve saját szerény, a szakképzettségtől messze eleső tehetségeit, bizonyosan önmaga gondolt legkevésbé arra, hogy valaha a magyar igazságügy vezényletére hivathassék. De ha ez mégis megtörtént — miért távozik el helyéről — midőn arra semmi igazságügyi indok sem forog fenn? Vagy nem viselhetvén el tovább az ahhoz kötött bár lehetőleg legcsekélyebb fokra szállított terheket — nyugalom után vágyott — s azért szemelte ki magának a Semmitőszék egyik legtekintélyesebb, de egyszersmind egyik igen fárasztó állomását ? Az igazságügyéri palotában lehetett sinecurát teremteni,— denemaSemmitőszéknél is, mely a naponta szaporodó munka terhe alatt majd összeroskad, mely alól tehát az alelnök sem vonhatja ki magát. Tehát ezen igazságügyi mozzanatnak sincs józan értelme, még k~-'ésbé alapos indokoltsága. Egyszersmind épen az igazságügy érdekében, csak legnagyobb sajnálatunkat kell nyilvánitanunk a felett, hogy ezen áttétel által a felsőbb fórumon ismét mellőztettek oly szakférfiak, kik nemcsak nagy munkaerőt képviselnek, hanem kitűnő szakképességgel is birnak. Kég tudjuk, mikép felsőbb körökben nagy küzdelem folyt ezen állomás betöltése körül, — de végre is, mint rendesen mindig a tudománynak, a szakképzettségnek kellett rövidebbet húzni. És mily jogsérelem követtetik el ily soronkivüli áttételek által azok irányában, kik a biróipályán töltött hosszas szolgálataik, s ott szerzett kitűnő érdemeik által, a fokozatos előléptetéshez jogos igényeket szereztek magoknak, melyeket, ha a nemesb ösztönt s hivatali buzgalmat elfojtani nem akarjuk, mellőzni nem lenne szabad. Mindezeket pedig — elvonatkozva minden idegen tekintetektől, csak azért hoztuk fel, hogy rá mutassunk azon mély sebre, mely igazságügyünk kebelét marczangolja, — s a mely égető seb abban áll, miszerint igazságügyünk még mindig nem nyerhetvén öná'lást, folyvást a politikának uszály hordozója; érdekei politikai érdekek által irányoztatnak; mozzanatai, mind a ,ogi intézmények alkotásánál, mind a kinevezési jog gyakorlatánál, politikai üzelmek kifolyásai — magasb méltóságai is, mint valami táp- vagy nyugdíj intézeti állomások — politikai jutalmazás eszközéül szolgálván. Ez az, meggyőződésünk szerint, mi a fent jelzett rejtélyeket, illetőleg kérdéseket is, egyedül képes megfejteni. Jogeset. Azon ténykörülményből, mihép az apa, kinek részére fia öröksége kiadása folytán házában lakást s tartást biztosított, a rajta elkövetett bántalmazást és testi sértést fiának megbocsátotta, csak az vélelmezhető, hogy a büntetés engedtetett el, de nem az is, hogy az apa lemondott volna azon jogáról, mikép a közös lakásban tarthatatlanná vált helyzete miatt, a tartás és lakásnak másutt leendő kiszolgáltatását, illetőleg annak értékét kövelelhesse. Idősb Bódics József (az apa)— ifj. Bódics József (fia) ellen 1877. évi augusztus hó 22—5140. sz. a. tartás és lakás megállapítása s megítélése iránt sommás pört tett folyamatba, melyben a dárdai járásbíróság 1877. évi szeptember hó 20-án mindkét fél közbejöttével tartott tárgyalás és teljesített tanuhallgatás után 1877. évi nov. 19-én következőleg itélt: „Felperes ör. Bódíts József, alperes ifj. Bodits József ellen tartás és lakás megállapítása s megítélése iránti keresetével elutasittatik, s köteleztetik alperesnek 8 fit 50 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, irányában saját ügyvédjének dija és költsége 21 frt 50 krban állapíttatván meg. 49