Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 46. szám

182 tásával összeállított állandó választói névjegyzék kiigazításánál az 1874: 33. t. cz. 39 s köv. §í?-ban foglalt szabályokat megtartani, nem szükséges; mi nemcsak a törvényt sértené, hanem az alkotmányos jogok biztonságát veszélyeztető következményeket is vonna maga után." (1878 június G. — 8. sz. a.) Scmmitőezék teljes tauácsülési dönvényei. A f. év. június 12. plénumban következő elvi határozat hozatott: „Tekintve hogy a számadási perben hozott ítélet rendelkező részében foglalt megállapítás alapját képező bevételi s kiadási tételek, mely s mily részben történt elfogadásának vagy mellőzésének egyenkénti elösorolása azon megállapítás köze lebbi indokolását képezi, s ekként az ítélet indokaiban helyt foghat; a rendelkező rész azon okból, miszerint abban csak a végmegá'lapitás eredményéi képező összeg tétetett ki, a felek kötelezettségeinek megállapítása tekinteteben határozatlanak, s ekként a perr. 24%. és 256. §. követelményei ellen szerkesztettnek vagy felülvizsgálhatlannak nem vehető : „azon körülmény, hogy a bíróság számadási perekben hozott ítelete rendelkező részében a bíróilag megállapított vagy törlőit bevételi s kiadási tételeket ki nem tünteti, hanem azokat csak ítelete indokolásában sorolja fel, hivatalból figyelembe vehető semmiségei nem képez. A jogeset mely alkalmat szolgált, nem bir nagyobb érdekkel. Jurik — Wodjáner féle számadási perben, a pesti ts/iék által hozott Ítélet felebbeztetvén, a kir. tábla az ügyiratokat a 304 §. alapján felterjesztette; minthogy a feltétlenül megállapított bevételek és kiadások tételenkint nem az ítélet rendelkező részében, hanem csak annak indokolásában lettek kitüntetve. A Seramitőszék itt a 304 §-st nem találta alkalmazhatónak; mert azon körülmény, hogy az itélet rendelkező részében a főösszegeket eredményezett tételek egyenkint fel nem soroltattak, — a megsemmisítésre indokul nem szolgálhat. (1878 jun. 13. — 10055 sz. a.) A május 9-ki ph-numban pi dig következő döntvény keletkezett. *) „Tekintve, hogy a polg. perrend életbeléptetése tárgyában 1869. mart. 30. kell igazs. min. rendelet XIX. cz. 1 pontja a földiehermentesítési ügyekre vonatkozó korábbi rendeleteket fentartotta, másrészről ugyanazon czikk 4. pontja akkép rendelkezik, hogy ott, hol azon rendeletekben az oszt. polg. perrendtartásra történik hivatkozás, e helyett az 1868: 54. t. cz. határozatai alkalmazandók; rendelkezik pedig anélkül, hogy határozottan kimondaná, miszerint a jogorvoslatok tekintetében is a perrendben megállapított fetebbvileli rendszernek van helye; „tekintve, hogy akkor, ha a föld tehermentesítési ügyekben a perrendtartás szerinti felebbviteli rendszer alkalmaztatnék, ezen esetben a perr. 294. §-sát is, mely §-ban a felebbeihelö végzések tüzetesen elösoroltalnak, szintén alkalmazni kellene, mi az Eráélyre nézve 1856. jan. 1. kibocsátott rendelet 25. §.. 3. illetőleg 39. §. b. pontjában említett azon egyetlen eset ki vételével, a midőn a fenforgó peres kérdés ítélet által döntendő el, a felekel a földlehermentesitési rend. 58. §-an alapuló fokozatos felebbviteli jogoktól megfosztaná, minthogy a földié, rend. 25. §. 3 illetve 39. §. b. pontjában foglalt eset kivételével, a többi vitás kérdések végzés által eldöntendők, s ily végzések a perr. 294. §-sa alá nem vonhatók] *) Melyet különbféle akadályok miatt előbb nem közölhettünk „tekintve hogy ebből folyólag a perrtásban foglalt felebbviteli rendszer alkalmazása mellett a földlehermentesitési kiutalási ügyekben hozott végzések ellen csak semm. panasznak lenne helye, s így ezen ügyekben a felebbviteli bírói hatalmat, kizárólag a kir. semmilöszék gyakorolná, holott ezen kir. semmitöszék birói hatalma a perr. 297. §. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 17. 18. pontjában tüzetesen kijelölt eseteken kívül tisztán csak az alaki törvénysértésekre levén szorítva, az alsó bírósági határozatok érdemének felülvizsgálatára ki nem lerjed s ekként a perrend szoros alknlkalmazása által a felek a földlehermentesitési kiutalási ügyekben hozott végzések által okozott anyagi sérelmeiket nem orvosolhatnák; „tekintve végre hogy a földteherm. rendelet szerint ítélettel eldöntendő igény per semmiben sem különbözik más tula jdoni igényperektől, — míg eltenben azon peres eljárások, a melyekel azon rendelet szerint végzéssel kel eldönteni, egészben az említett szabályok külön intézkedésein alapulnak, és oly különleges természettel bírnak, h'tgy a perre id által szabályozott eljárási módokhoz csak épen\a jkönyvi tárgyalás módjára nézve hasonlítanak, hogy tehát a földteherm. rendelet 39 §. szerint ítélettel vagy végzéssel eldöntendő vitás kérdések természetének különbözősége eléggé indokolja ait, miként a jogorvoslatok is különbözők legyenek a szerint, a mint a vitás kérdést ítélettel vagy végzéssel kell eldönteni; „mindezeknél lógva azon célból, hogy a földteherm. rendelet szerint végzéssel eldöntendő peres ügyekben is az 1856 jan 1-én kell ny. parancs, s 1857 apr. 8. min. rendelet által hivatkozással az akkor érvényben volt erdélyi perrendtartásra, fenállolt három fokú felebbvitel fenlartathassák, az átm.intéik. 19 cz. 1. 4 pontjának, miként eddig es gyakorlatban volt, nem lehet m is értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy azon esetben, ha a kiutalási eljárásban felmerült vitás kérdést a földt. rend. 39 §. szerint ítélettel kell eldönteni, ezen ítélet ellen a 2-od s 3-ad bírósághoz felebbezésnek, — de azonfelül a kir. semmitő székhez intézhető külön semm. panasznak is van ugyan helye \ mindazon esetekben azonban, a melyekben a vitás kérdés iránt végzést kell hozni, e végzés ellen csak fokozatos fetebbvilellel lehet élni; hogy tehát ezen esetekben a Semmitöszékhez intézhető semm. panasz ki van zárva. „Ezekből következik az is, hogy a földi ügyekben beadott, s a Semmilöstékhez intézett sem. panaszokat azon okból, hogy ily sem. panasznak helye nincs, az első bíróság vissza nem utasíthatja, hanem a Semmitószékhez felterjeszteni köteles, — ennek hatáskörébe tartozván annak vizsgálata s eldöntése, ha váljon az ügy természete szerint a sem. panasz hozzá helyesen intéztetett-e vagy nem? Ez alkalommal concrét eset nem forgott fenn; alkalmul, az igazságügyéi- véleményadási kérelme szolgálván. A június 13-i/ci plénumban következő döntvények keletkeztek : I. „Tekintve hogy az adó tartozás és bélyeg illetékek kivetése s ezek helyesssége felett a polg. biróság nem határozhat; „tekintve hogy ebből folyólag az 1876. XV. t. cz. 58 §. 2-ik bekezdésének rendelkezéséhez képest a meffállapitott adókötelezettségre s illetéktartozásra elrendelt végrehajtás beszüntetése, vagy korlátozása iránt sem lehet a perr. 374 §. értelmében peres eljárásnak helye, s hogy az e czimen történt fizetések számbavétele, esetleg a további eljárásnak beállitása azon hatóságnál szorgalmazandó, melynek hatáskörébe a közadók s illetékek kezelése tartozik :