Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 45. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

179 ugyan ó' lőtte agyon Sebjanits Istvánt, tehát ő volt a vád bűntény alanya. A kir. tábla 1878. jan. 22. — 40594/1877 sz. a. megváltoztatván a tszék ítéletét, vádlottat gyilkosság bűntényében mondotta ki bűnösnek, — ellenben büntetése tartamát, az első Ítélet kihirdetésétőli 8 évre szállította le. Indokok: Gyilkosságban volt bűnösnek kimondandó, az első bír. indokokon kivül különösen azért is, mert a 2-ik végtárgyaláskor beismerte, mikép azokhoz, melyek Sebjanits hullájában találtattak, hasonló ólomdarabokat szedett fel a földről, s zsebében magával hordta azon időtől fogva, midőn a honvédgyakorlatról magával hozott golyókat bctöntés végett szétvagdalta; ebből tehát a többi terhelő bizonyítékok, illetőleg gyanuokok találkozása mellett kétségtelen, miszerint a hullában talált vágott ólomdarabokhoz hasonló ólommal ő rendelkezett; arra pedig, hogy e vallomását rögtön visszavonta, figyelmet foi'ditani azért nem lehetett, mivel azt nem csak mivel sem indokolta, de azon ellene teljesen bebizonyított ténykörülményt is, hogy vadászni szokott, makacsul megtagadta. „Mert továbbá Szegnyár Gry. s Kovasecz J. vallomásaikból teljesen bebizonyult, hogy Sebjanits Istvánesti 9 10 órakor lövetett agyon; azt pedig vádlott maga is beismerte hogy általa a korcsmából még nappal lökettett ki; — és mert a lövés ablakon át orozva és a kilöke tés után jóval később történvén, annak lehetősége is ki van zárva, mintha azt a vádlott a kilöketéskövekeztébeni felindulásában követte volna el; mindezek, neje terhelő vallomása is hozzájárulván, az előre elhatározást teljesen bizonyitván, a gyilkosság bűnténye igazolva van. „A büntetés leszállítandó volt, mert nem forog fenn oly körülmény, mely az első bír. ítélet kihirdetésétől kiállott vizsgálati fogság beszámítását gátolhatná; s mert tekintettel vádlott bűntelen előéletére a vádbeli bűntény enyhébb beszámítása alá esik stb stb. (Vége köv.) Seminitöszéki döntvények. Az ítélet végrehajtásánál, annak rendelkező része levén mérvadó, semmiséget képez, ha az ítélet határozatlansága miatt az végre nem hajtható. Freit János — özv. Lunczer Józsefné s társai Lunzer Mátyás és neje Mádl Mária e. néhai Lunzer József után maradt 737 for. adósság erejéig végrehajtás tűrése iránt pert indított a nezsideri jbiróság előtt. A jbiróság 1877. aug. 22. 6634 sz. Ítélettel a végrehajtást alperesek kezein levő összes birtokra kiterjesztette. A kir. tábl a 1877 nov. 6. — 51332 sz. a. ítélettel azon változtatással hagyta helyben; „hogy alperesek a végrehajtást az ott megjelölt birtoknak csak is a Lunzer Józsefet illetett felére nézve tartoznak tűrni;" — azon indokolással: mert ugy a kereseti előadás mint a másik telekk. kivonat szerint a kereseti követelés csakis a néhai Lunczer József féle birtok részt, vagyis az ingatlan birtok fele részét terhelte; s mert 2. s 3-ad r. alperesek az 1-ső alperessel utóbb osztatlan tulajdonosi állapotba pitván, —a végrehajtás tűrésének kötelezettsége mindnyájukat terheli; a felperes kielégitési jogára befolyásai nem lehet az, váljon 1-ső alperes a férje utáni terhelt birtokával utóbb egyesült birtokának melyik részét ruházta 2-od 3-ad r. alperesre? Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a tábla Ítéletét megsemmisítette (297 §. 10 p.) s azt ujabb ítélethozatalra utasította; „mert azon követelés, a melynek erejéig felperes az alpereseket végrehajtás tűrésére szoritatni kéri, Lunczer József birtok jutalékán van a zálogjog bekebelezése által biztosítva, — utóbb Lunzer József jutalékára a tulajdonjog özvegye javára bekebeleztetett, ugy hogy a 139 sz. telekjben foglalt egész ingatlannak tulajdonosává 1-ső r. alperes vált. — Ez tehát a követelés erejéig az ingatlan felére vezetendő végrehajtást tűrni tartozott volna. „Azonban a telekkben B. 5 6. alatt foglalt bejegyzés szerint áz ingatlan felére 2-od s 3-ad r. alperesek tulajdonjoga bekebeleztetvén, — kérdés támad: hogy az eredetileg Lunzer József birtok járulákát terhelő követelés, egyedül 1-ső r. alperesnek birtokjutalékáti terheli-e, vagy és mily arányban telhelheti az a 2-od s 3-ad r. alperes birtokjutalékát is? „Ezen kérdést a másodbiróság nem oldotta meg oly módon hogy az iránt a végrehajtási eljárásban vita ne támadhatna; — következve ítélete a pert. 256 §. ütközik, sa297 §. 10 p. szerint semmis. „Ugyanis a 2-od biróság ítéletének rendelkező részében mindhárom alperest kötelezte arra, hogy a kérdés alatti ingatlannak Lunczer József nevén állott fele részére a végrehajtást tűrni tartozzanak, — mig másrészről az ítélet indokaiban azt mondotta ki: miszerint felperes kielégitési jogára befolyással nem lehet az, váljon l-ő r. alperes a férje utáni, terhelt birtokával utóbb egyesült birtokának melyik részét ruházta 2-od s 3-ad r. alperesre. — E szerint tehát az ítélet azon rendelkezése, miszerint felperes végrehajtási joga a Lunzer József nevén állott ingatlanra állapittatik meg, a szerint változnék, hogy tekintet nélkül arra: az ingatlannak melyik része állott Lunzer József nevén, — alperesek a végrehajtást a telekk. ingatlan feléből tűrni tartoznak. „Az ítélet végrehajtásánál az ítélet rendelkező része levén mérvadó, a szerint a végrehajtásnál kellenék azt vizsgálni s eldönteni, hogy az l-ő vagy a 2-od s 3-ad r. alperesek nevén áll-e Lunzer József birtok jutaléka; és ezen kérdést a telekk. állás szerint eldönteni nem lehetne; mig viszont az indokok szerint a végrehajtás vezethető lenne vagy csak 1-ső r. alperes jutalékára, vagy egyedül a 2. s 3-ad r. alperesek birtok illetőségére, vagy végre egyrészről az 1 ő — másrészről a 2-sod s 3-ad r. alperesek birtokjutalékának felére; miből következik, hogy az ítélet határozatlansága miatt az végre nem hajtható.* (1878. martius 6. — 3727 sz. a.) Ott, hol orvosok is laknak, sebész által bizonyított aranyér bántalom elhárithatlan megjelenési akadálynak nem tekinthető. Spitzer G-erzon — Trencsiener J. e. 462 f. iránt perelvén, s ítéletet nyervén, ebben alperesnek eskü ítéltetett meg, melynek letételi napjára azonban meg nem jelent, s ennek folytán igazolással élt. A jbiróság f. év. 8873 sz. végzésével annak hely t nem adott — mi ellen alperes sem. panasszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a kérvény alapjául fektetett és ez. k. Pécs városában hol nemcsak magán, de tiszti orvostudorok is 45*