Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 45. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

Budapest, 1878. kedd, június 18. 45. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Pozsonyi ugyv. kani. jelentés. (Folyt.) — Büntető jogeset. — Sem. dönvények. yA pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. X (Folytatás.) A vizsgálatoknak helyes szigorra való fektetése leend egyike a főtényezőknek, hogy a mai napon az ügyvédi pályára irányzott egésségtelen túláramlat természetes korlátaiba vissza vezettessék ; je'enleg nagyon is érthető, hogy különösen honunkban, melyben a hajlam és vonzalom az ügyvédi pályához külömben is századokon át nagyobb volt mint egyebütt, az ifjúság leginkább tódul azon pályára a melynek elvégzése aránylag csekélyebb anyagi áldozatokba s kevesebb készültség és tanulmányba kerül; — már pedig kétséget nem szenved, hogy nagyobbára csak ott találunk képzett és minden irányban jeles bíróságokat, hol az ügyvédi kar szellemileg kitűnik; megvan a tudományos képességnek a természetszerű hóditó ereje, mely a biróra is kedvező' befolyást gyakorol; a midó'n a biró kénytelen az ügyvédnek szellemi képzettsége eló'tt meghajolni, egyúttal megszülemlik benne az ösztön a szellemi versenyzésre, s átallani fogja, kitűnő' peróeszédekre fölületes avagy indokolatlan határozatokat hozni, de meg fog szűnni ama lenézés is, mellyel a bíróságok nagyobbára az ügyvédi testületet illetik, és kénytelenitve meg fogják adni az egész karnak, azon őt méltán megillető tiszteletet, melyei jelenleg csak kivételképen, egyes tagok iránt viseltetnek; meg fogják adni a szellemi munkának valódi becsét, a melyet jelenleg igazságosan megállapitani nagyobbára megfeledkeznek, s meg fog szűnni azon valóban türhetlen állapot, hogy a biróságok az ügyvédet munkájában napszámosként taksálják. Tekintettel az ügyvédségnek szabad gyakorlására, égető szükségként mutatkozik, hogy a tér a nyilvánosság és szóbeliségnek létesítésére, a törvényhozás által, alkalmas intézkedések által előkészíttessék; csakis a nyilvánosság és szóbeliség létesítheti az ügyvédek közt megengedett helyes, mert szellemi versenyzést, csakis ez uton jövend a közönség az egyes ügyvéd valódi képességének tudomására; holott jelenleg a képtelenügyvéd az ügyvédi oklevél czimtáblája mögött élvezi, fizetett idegen szellemi munkának hasznát, sőt idegen munkával tekintély és hirnévre teszen szert, melyet magának, saját tudománya és képességével a nyilvános és közvetlen szóbeli eljárás esetében megszerezni alig leend képes; — de alkalma lészen a közönségnek arról is meggyőződni, hogy az ügyvéd kötelességének számos esetben megfelelvén, a hátrányokat a melyeket a bíróságok oly gyakran az ügyvéd rovására tolnak, s melyeknek okozójaként a közönség minden vizsgálat és meggondolás nélkül vakon az ügyvédet szokta vádolni, gyakran nem az ügyvéd, hanem a téves törvény, avagy a tévedő bíróság okozza. Ebből kifolyólag belátni tanulandja a közönség miszerint az ügyvédnél, hogy hivatásának tisztességesen megfelelhessen, nem elegendő a tanéveknek befejezése, és a vizsgálatoknak lerázása, hanem megkivántató még külön tehetség, melyet az iskola padjain tanulmány és puszta szorgalommal nem szerezhetünk; befogja látni, hogy az ügyvédi diplomának elnyerése még nem elegendő, hogy életre képesen működhessék az ügyvéd; megszünend e módon a túlzott áramlat is, az ügyvédi pályára, és megszülemlend a közönségben is a tisztelet azon egyéniségek előtt, kiknek tehetségét meg- és elösmerni tanulja. A kamarai választmánynak helyes és eredményes működését nehezíti maga az ügyvédi rendtartás, mely a választmánynak hatáskörét a legszűkebb keretbe szorítja, s fontosabb kérdések megoldásánál vagy egészen kirekeszti, vagy pedig a bíróságok ellenőrzése alá helyezi. Az ügyvédi rendtartásnak ezen iránya, az ügyvédi karban helyezett túlságos és nem igazolt bizalmatlanság ból keletkezett; tekintve azonban, hogy daczára annak miszerint az elrendelt fegyelmi eljárások és vizsgálatok száma szaporodott, párhuzamba állitva az elitélési esetekkel, és arányosítva az elutasító határozatokhoz, az ügyvádi karnak erkölcsi tekintélye kedvezó'leg tűnik elő, alaposan kívánhatjuk, hogy a máris általunk indítványba hozott módositások elvégre életbe léptessenek. Mellőzvén a tüzetesebb részletekre való kiterjeszkedést, és utalva előbbi s jelesül a mult 1876-dik évre vonatkozó jelentésünkben foglalt indokolásra, megemlítjük hogy óhajtandónak tartjuk, miszerint az ügyvédi rendtartás 3-dik §-ában foglalt esetek kerete tágabb kört, és oly módosítást nyerjen, hogy az ügyvédi lajstromozásnak megtagadása azon esetben is kimondható legyen, ha a fölvételre jelentkező ellen bizonylatok mutatkoznak, a melyekből kitűnik, hogy oly magaviseletet tanusitott, mely az ügyvédi karnak tekintélyét és becsületét tettleg sértette, és evvel meg nem fér. Módositandónak tartjuk továbbá az ü. r. t. 48. és 58-dik §§-ait oly képen, hogy az ügyvéd tartozván a pénzeknek átvételéről költségjegyzékének átküldése mellett megbízóját 8 nap alatt értesíteni, ha ez további 8 nap alatt nem nyilatkozik vagy a költség-jegyzék ellen kifogást tesz, a költségjegyzékének födözése után fönnmaradó pénzértéket költségjegyzékével együtt a költség megállapítására hivatott bíróságnál azon kéréssel letenni, hogy a költségjegyzék megállapítására jegyzőkönyvi tárgyalást tűzzön ki, és megállapítása után, a netán még kijárandó öszveg az ügyvéd által 8 nap alatt, külombeni fenyítő vagy fegyelmi eljárás terhe mellett birói kézhez leteendő. Az ü. r. t. 50 és 51 §§-aiban mutatkozó hézag pótoltassák oly módon, hogy a pártfogó ügyvéd akkor is fölmentendő, ha kimutatja hogy az ügy melyre kiren45