Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 44. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

175 mint kölcsönvevővel egy váltón fordulnak elő, az illető váltóösszeget egymásközt egyenlően megosztván, a reájuk eső részt egyenlítsék ki, — és Vélics Károly ezen megállapodás ellen semmi észrevételt nem tett; közvetlen következő periratában nemcsak nem tagadta, sőt módositólag beismerte: önként következik hogy alperes ki a kereseti váltó egész értékét kifizette, azon váltót Vélics Károlyt terhelő fele értéke erejéig tovább adván, nevezett Vélics Károly, miután ezen utóbbi értéket viszkereset utján kifizette, az őt terhelt kereseti 3000 frtot alperestől a fentebbi megállapodás ellenére többé nem követelhette. „Ezekhez képest Velics Károly Velics Lajosra, ez pedig felperesre több jogot, mint a mivel maga birt, át nem ruházhatván — felperest keresetétől elmozditani stb. kellett. Ennek folytán Bokros Lajos — mint fent emiitettük peruj itással élt. A tszék ezen ujitott perben 1877. márt. 27. — 2715. sz. a. következőleg itélt: A felperes által kért perujitásnak hely adatik, keresete zárkérésének azon részével azonban, melyben itéletesen kéri kimondatni, hogy alperesi hagyaték köteles az 1873. évi október 22-én 6000 írtról kiállított váltó alapján 3° 00 frt o. é. tőkét és járulékait 3 nap alatt végrehajt ás terhe mellett megfizetni, — elutasittatik s felperes köteles alperesnek okozott és összesen 56 frt 95 krra mérsékelt perköltségét 3 nap alatt végrehajtás terke mellett megfizetni és az ítéleti dijt a helybeli m. kir. adóhivatalhoz beszolgáltatni. Felperesi képviselő költségei és munkadija képviseltjével szemben, beleértve a 18 frt 75 krban kitett itéletdijt is, 86 fit 95krban, alperesi képviselőjé pedig 56 frt 96 krban állapittatnak meg. Indokok: A felperes által kért perujitásnak a trv. 315. §. b. és c. pontja alapján hely volt adandó, mivel igazolva van, hogy felperesi képviselő az alapper védelmében mulasztást követett el, másrészt pedig a jelenleg ajánlott bizonyitékok nem használtattak fel. Ügygondnok által az alperesség ellen emelt kifogás tekintetbe nem vétethetett, mivel a hagyaték az örökösöknek birtokba adva nem levén, felperes az örökösöket nem ismerhette és igy jogosan kérte a hagyaték ügygondnok által való képviseltetését. A mi magát az ügy érdemét illeti: első sorban azon kérdés képezi a bírálat tárgyát, hogy alperes felperessel szemben minő kifogásokkal élhet. A kereset alapját képező váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvétele után forgattatván felperesre, ez a forgató jogaiba lépett és igy ellene mindazon kifogások érvényesíthetők, melyeket alperes a forgatóval szemben érvényesíthetett volna, igy tehát azon körülmény, hogy felperes valódi vagy ál forgatmányos-e, mint az ügy eldöntésére mi befolyással sem bíró körülmény, egyszerűen mellőztetett. Második sorban a bírálat tárgyát azon kérdés képezi, hogy a kereseti váltó Velics Károly és Folly Mihály között minő jogot és kötelezettséget állapit meg. A kereseti váltó nem tulajdonképeni váltóügyletből származik, hanem váltó alapján eszközölt kölcsönügyletből s ennélfogva mint ilyen jöhet tekintet alá is. Hogy a kereseti váltó közönséges kölcsönügyletből származik, kiderül a per rendjén^a peres felek által felfejtett körülményekből; kiderül abból, hogy arra sem Folly sem pedig Velics értéket nem kapott, hanem mind ketten Taufferért irták alá és igy váltóalakba öntött kezességet vállaltak érte. Igaz ugyan, hogy nevezettek a váltón nem mint kezesek szerepeltek, ez azonban a dolog lényegére befolyással nem bír, mert köztudatu dolog, hogy itt Kolozsvártt, ha valamely pénzintézetbó'l valaki kölcsön akar venni, közönségesen két kezes jótállása mellett kap s ezen kezesek a kolozsvári takarékpénztár váltóin nem kezesképen, hanem mint kibocsátó és forgató, vagy pedig kiállító szerepcinek; miből önként következik, hogy míg a pénzintézettel szemben egyetemleges kötelezettségben állanak, egymás irányában csak mint kezesek tekintethetnek s igy nem az alakiság, hanem a dolog lényege szerint bírálandó el jelen peres ügy, minélfogva mint kezesék egymással szemben egyenlő jogot és egyenlő kötelezettséget nyernek a kereseti váltóból s ebből folyólag annak értékét is egyenlő arányban tartoznak fizetni. A felhozottak alapján mellőzve a perrendjén felhozott egyébb körülményeket, felperest perujitási keresetének a követelés megfizetésérc vonatkozó zárkérésével el kellett utasítani. A m.-vásárhelyi kir. tábla 1877. okt. 23. — 708. sz. a. alperest a keresetben feltétlenül elmarasztalta; mert az 1873. okt. 22. Kolozsváron 6000 frtról kiállított váltó a Váltó rendsz. 4. cz. minden lényeges kellékeivel bir, s mert felperes az eredeti váltóra vezetett hátiratok összefüggő sorozata, ugy a váltó birtoka által kereshetőségi jogát igazolta; mert Folly Mihály mint kibocsátónak a váltón látható aláírása valódiság tekintetéből nem kifogásoltatott s mert B. szerint fizetés hiányából a váltó ovatoltatván, a váltó birtokos viszkereseti joga szemben a kibocsátóval igazolva van; ennélfogva azon alperesi kifogás, hogy Folly a váltó kibocsátója s felperes előzője Velics Károly annak forgatmányosa által az elfogadó Taufferért, szemben a kolozsvári kisegítő pénztárral a 6000 frt kölcsönre nézve csak is köztörvényi kezességet vállalt volna — a V. renász. 81. §. alapján annál kevésbé vehető bírói figyelembe, minthogy az saját az anyayerben kihallgatott tanúi Groisz G. s Korbuli G. hir alatti vallomásaival részben megczáfolva van ; s miután felperes azon alperesi állítást is, hogy az elfogadó Tauffer bukása után, Velics Károly s Folly M. közt a kolozsvári takarékpénztár helyiségében a váltó követelés tekintetében megállapodás jött volna létre, mely szerint a váltó összeget egymás közt megosztván, a reájuk eső részt egyenlítsék ki, nem csak határozottan tagadta, de Tauffer Emil, Tauffer Ferencz, Mán Gy. tanukkal bebizonyította, hogy Velics Károly az időben Kolozsvárott nem is volt; miért ezen egyezség létrejötte iránt felajánlott s felperes részéről Velics Károly által leteendőleg elfogadott főeskü sem volt megitélhető, mivel az esküvel bizonyítandó körülmények a tanú vallomásokkal részben megczáfolvák — mindezeknél fogva stb. A legf. ítélőszék az ügyérdemben mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatta, és a legf. Ítélőszék 1^76 apr. 11. — 175 sz. ítéletének hatályon kivül helyezésével, alperest a kereseti váltó követelésben s járulékaiban elmarasztalta azon esetre,ha Velics Károly leteszi a köv. főesküt: „Esküszöm hogy köptem s Folly Mihály közt Tauffer Károly csődbeesése után nem jött létre azon megállapodás, miszerint a takarékpénztárnál levő azon 6000 for. tartozást, melyre a kereseti váltó vonatkozott, egymás közt megfogjuk osztani s hogy arra mindegyikünk 3 — 3000 ftot fog fizetni." — le nem tétel esetére felperest keresetével elutasitván. 44*