Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 2. szám - Visszapillantás a lefolyt évre 2. [r.]

Budapest, 1878. péntek, jan. 4. 2. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Visszapillantás. — Curiai bíróság. — Semmit, teljes tanácsúlés. — Jogeset: Igény közjegyzői okirat alapján. — Semmit, döntv. V Vissza pillantás a lefolyt évre. //. Azt el kell ismernünk a most elmúlt évről is, mit egy év előtt 1876-ról mondottunk: hogy nem hiányzott közéletünkben, nem különösen a kormány részéről, a tevékenység, gondoskodás, jó szándékú törekvés, jogéletünk reformjait, jogállapotaink javulását előmozdítani. — Csak hogy ezen törekvések értéke s érdeme felett azon kérdés dönt: váljon azok helyes irányban történtek-e V czélhoz . ezetőleg valósitattak-e? mindig a legalkalmasb eszközök, s módok használtattak-e a jogügy fejlesztésére ? Ezen kérdésekre már nem adhatunk kedvező feleletet a lefolyt év mozzanataiból. Tevékenysége különösen nagy mérvben a polgárjogi törvénykezés ret'orm ára irányult. Ez a mi jogéletünk valódi tengeri kígyója. Már 10 év óta háborgatja nyugalmunkat; minden évben hallunk felőle valamit: majd télen, majd nyáron bukkanik fel — de kézzel fogható eredményt nem kaphatunk; csak véljük láthatni, szemenik azonban káprázhattak, — sehol sem észleljük lételét. A polgári perrendre, illetőleg 10 év óta tervezett reformjára vonatkoznak szavaink. Ezen hosszú idő folytonos kísérletek közt telt el az iránt, hogy ezen reform mikép eszközöltessék. Majd a szóbeliség alapján dolgoztatott az igazságügymiaisteriuai uj perrendet, — majd az Írásbeliség rendszere szerint készítette: utóbbinál ismét egyszer egy egészen önálló uj perrendet akart előállítani, — míg máskor megint esak a legégetőbb hiányok orvoslására tervez; e a leformot szőri atni. Végre a mult évben — ugy látszik — megállapodásra jutottak az igazságügyérségben. — midőn az utolsó másfél év munkálatát — mely mixtum compositum akart lenni a szóbeliségből s írásbeliség rendszeréből — félretették, és egy ujat vétettek munkába, mely csak a jelen perrend novelláris kijavítását eszközölje. Ugy látszik — mondottuk — mert kitudja, nem fognak-e kormányíérfiaink csak hamar ismét más gondolatra jönni, s nem fognak-e ujabb terv szerint ujabb munkához fogni ? Eltekintve azonban ettől, ki kell emelnünk, mikép a mint rendesen minden eddigi codificálásnál, ugy ezen legújabb perrend — novellánál is a helyes irány keresztül vitele teljesen meghiúsult. Mert nem csak oly terjedelmes leend, miszerint a jelen perrendet szövegére nézve felülmulandja; hanem oly gyökeres ujitásokat is tartalmazand p. o. a bírói illetőség s hatáskörre, jogorvoslatokra stb. nézve — melyek mostani törvénykezési rendszerünket nagyrészt felforgatni fogják. Ezen változásoknak pedig mindenike olyan, mely egy novelláris codificatió feladatával ös~ze nem egyeztethető. Mindez azonban részletesb kritikai fejtegetés tárgyát képezi, melyre legközelebb visszatérni fogunk. Most csak adatokat akartunk nyújtani azon irány — illetőleg iránytalanság kitüntetéséhez, mely 1877. évi Gödiig cátiónkat is jellemezte. Főkép, ha ahhoz hozzávesszük még azon ténykörülményt is, miszerint midőn ezen perrend novella készítetett, ugyanakkor egy külön bagatellügyi eljárás szabályzata is codificáltatott, egészen más kezek által a nélkül, hogy egyik a másikról tudott volna valamit. Ennek azután természetesen az lett következése, hogy a kész perrendet ismét átkellett dolgozni, a bagatellügyi törvény szellemében. — Ezt azonban, miről mult évben terjedelmesen értekeztünk, szinte csak 1877. évi codificatiónális eljárásunk következetlenségének. rendszertelenségének kimutatására hoztuk fel. És pedig — azt hisszük — annál nyomósabban, minthogy ha való az, min különben nem kételkedtünk soha sem, miszerint a perrend sommás eljárása rosz. költséges, hosszadalmas — a mit ürügyül használtak egy külön bagatell törvény alkotására is — akkor az egész sommás eljárást, kivétel nélkül, gyökeresen reformálni kellett volna. — Mert nem ismerhetjük el, hogy bizonyos sommás ügyeknek, csak azért mivel 30 — 4 ) frt értéket képviselnek, a gyorsabb, egyszerűbb eljáráshoz kiváltságos igényük lehessen — a többi sommás ügyek felett azért, mert ezek egypár száz forintra terjednek. — Ez egy sajátságos democratia lenne, ha érvényre emeltetnék a jogszervezetben. Annyi bizonyos, mikép ezen bagatell törvény az 1877. évi codificatióban legfeltűnőbb — legmeglepőbb tényezőt képez. — A szolgabírói igazságszolgáltatás viszszahozatala — mai napjainkban — nem csekély fontosságú újdonság — főkép miután jelenleg átalánosak a panaszok s aggodalmak az iránt, hogy a mai szervezetű szolgabiróságok csak közigazgatási feladataiknak is, a kor igényeit megközeletőleg, kellően megfelelni képesek lehessenek. — De hogy a nép érdekei általa előmozditatni nem fognak ; hogy a nép justitia semmit sem nyerend vele — ezt a legközelebbi jövő kétségtelenül igazolandja. Az 1877. évi codificátió teréről még a telekkönyvi törvényjavaslatról kell megemlékeznünk. Az ügyvédi kamarák, s mindenek előtt a szegedi, soproni. — azt oly kritikai észrevételekre érdemesítették, melyek annak szellemi s codificatiónális értéke — illetőleg értéktelensége iránt semmi kétséget sem hagyhatnak fenn. J Mi tehát csak azt emeljük ki, miszerint ezen müvelet is különös világításba helyezi codificatiónális eljárásunkat, vagy is annak rendszertelenségét; miután a legége2