Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 34. szám - Felsőbb birósági kinevezéseink - A szegedi ügyvédi Kamara 1877. évröli jelentése. 3. r.

135 I. a szegedi kir. törvényszéket s ahhoz tartozó kir. járásbíróságokat, II. a n. kikindai kir. törvényszéket s ahhoz tartozó kir. járásbíróságokat fogjuk érinteni. (Folyt, köv.) Kereskedelem jogi döntvények. Annak irányában, ki valamely sorsjegyet zálogképen birtokolt, s később váll annak tevőjévé, illetőleg tulajdonosává, — a keres. lörv. 349. §-sza,ugy az értesítés kötelessége, mint ai elévülés tekintetében, csak a tulajdon szerzés napjától érvényesíthető. Bernfeld Mór pesti kereskedő — Mayer Ferencz pesti vendéglős e. bizonyos állam sorsjegyre vonatkozó 408 frt 35 kr. iránt 1877. jul. 28. a bpesti váltó keresk. tszék mint keresk. biróság előtt pert indított. A keres, tszék 1877. okt. 24. — 75448, sz. a. alperest a kereseti összegből 250 frtban marasztalta el, kötelezvén felperest a kereseti sorsjegynek fizetéskori visszaadására — következő'in do k o 1 ás sal: „Alperes elévülési kifogása mellőzendő volt, mert ő a kereseti azon állítást, hogy felperes őt arról, miszerint a sorsjegy törvényi kellékekkel nem bir, a törvényes határidőn belől értesítette, — hallgatag beismerte; ezen ténykörülmény tehát bebizonyitottnak veendő (159. §.) — az E. alattival pedig bizonyítva lett, hogy felperes a sorsjegy ára visszafizetése iránt a keres. törv. 349. §. 2-ik kikezdésében kiszabott határidőn belől alperes e. keresetet indított, s minthogy azzal felperes csak idő előttiségből (F. a.) utasíttatott el: kétségtelen, hogy ezen kereset az elévülést félbeoszakitotta. És minthogy azon F. a. ítélet hozatalától jelen per inditásáig 6 hó le nem telt: kétségtelen az is, mikép alperes elévülési kifogása alaptalan." „Az ügyérdemét illetőleg, — alperes az A. számla s a B. C. a. okmányokra vezetett s általa aláirt nyilatkozatok tartalmának valódiságát beismervén, — a felperes által különben is tagadott abbeli állításával szemben, hogy felperes azon sorsjegyet tőle meg nem vásárolta, hanem az azt terhelő követelésének kielégítésére biróság közbejötte nélkül eladta, — azáltal, hogy a B. szerint 1 török és 3 milánói sorsjegynek felperestől lett visszakapását beismerte, — továbbá azáltal, hogy a módot, melynél fogva a kérdéses sorsjegy az elárusitás után ismét felperes birtokába visszakerülhetett volna, egyátalán ki nem mutatta, — teljesen bizonyítottnak veendő (perr. 155. §.) azon körülmény, hogy alperes azon sorsjegyet az A. számla s B. C. nyilatkozatok kelte napján felperesnek eladta. — Ezen ténynyel szemben mellőzendő volt alperesnek a ker. törv. 271. §-ra állapított kifogása? mert annak 348. §. szerint tartozott volna alperes a felperesnek a törvény kellékeinek megfelelő árut átszolgáltatni." „Tekintve pedig, hogy a kérdéses sorsjegy alperes beismeréseként is, már a vétel előtt kihúzatott; sigy akihúzottnak bizonyult s ekként a megsemmisítés folytán értékében csökkent sorsjegy, a ker. tör. 348. §. kellékeivel nem bir; tekintve továbbá azt is, miszerint alperes még csak nem is állította, hogy felperes azon sorsjegyet, annak kihúzott minőségét tudva vásárolta meg; kétségtelen, hogy felperesnek, az utóbbi törvény szerint, az arra háromlott hátrányért felelőséggel vagy is kártérítéssel tartozik." „A kártérítés összegét illetőleg; minthogy az A. számlából kitűnik, de felperes beismeréséből is kétségtelen, hogy a sorsjegy 250 írtért vásároltatott alperestől, ezen vételár volt megállapítandó kártérítésül; — a további keresetétől felp. elmozdítandó volt, mert felperes azt, hogy alperes a sorsjegyet, kihúzott minőségét tudva adta el, nem is állitá, annál kevésbé bizonyította: s igy alperes irányában oly roszhiszemü eljárást, melynél fogva ez a felperes s Hirschler A. czég közt folyt perben megítélt költségek s kártalanítási tőke fizetésére kötelezhető volna — ki nem mutatott. — Az F. alattiban megállapított 50 frt 55 kr. perköltség iránti keresetétől fentebbi indokokon kívül különösen azért volt felperes elmozditandó, mert azt csak a válaszban kérte (68. §. perr.)" (Elnök: Tóth Elek, előadó: Jókúty.) A kir. tábla 1877. decz. 19.— 5781. sz. a. az első Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével egészben elutasitotta: „Mert a ker. törv. 348. §. szerint ha az áru a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elálni, vagy a vételár aránylagos leszállítását igényelni s kártérítést is követelni. — A 349. §-kéut azonban a vevő azon kifogással nem élhet, ha a hiányokat a vételtőli 6 hó után fedezi fel. — Felperes maga beismeri keresetében, hogy azon értékpapírok, melyeket alperestől 1876. jun. 26. megvetteknek állit, — ls73. évtől zálogczimen az ő tettleges birtokában voltak, — melynek folytán tekintve, hogy felperes maga sem állítja, hogy alperes azon értékpapírokat az állítólagos vételt előzőleg birtokba vette, s hogy azokat felperesnek a vétel alkalmával vagy utóbb átadta volna, — kétségtelen, hogy az állitólagos vétel tárgyát már előbb átvett áruk képezik." „Ily körülmények közt létesült vételnél, a dolog természetéből folyik, bogy a 6 havi határidő (ker. 349. §.) nem a vétel létrejöttétől, hanem az utóbb megvett áru valóságos átvételétől veszi kezdetét. — Jelen esetben midőn felperes, az állítólag 1876. jun. 26. megvett árukat beismeréseként már 1873-ban átvette, a ker. t.348. §. által a vevőnek biztosított jogot alperes ellenében, már csak azért sem érvényesitheti; mert az állitólag megvett áruban mutatkozó hiányt, habár az a per adataiból kitünőleg a tettleges átvétel után, de a vételt jóval megelőzőleg keletkezett, — a 6 havi határidőnek a tettleges átvételtőli rég letelte után fedezte fel ;s igy felperes még az alperesileg tagadott vételnek birói elismerése esetén is feltétlenül elutasítandó levén: a vételi ügylet bizonyítására ajánlott főeskü, mint itt közömbös körülményre vonatkozó bizonyíték mellőzendő.* A legf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Tekintve, hogy felperesa kérdéses sorsjegyet 1876. június 26. előtt csak zálogkép tartotta birtokában, és csak ezen napon történt számolás és ráfizetés utján lőn annak vevőjévé; következőleg a keresk. tör. 349. §-sza reá mint vevőre, ugy az értesítés kötelessége mint az elévülés tekintetében, csak ezen naptól fogva alkalmazhatój: a kir. táblái ítéletnek részbeni megváltoztatásával, az 1-ső biróság ítélete hagyatik egész terjedelmében — további indokolásánál fogva is helyben." (1878. mart. 18. — 161. sz. a.) A kereskedő az áruk megérkezéséről szóló avisót aláírván, s igy az átvétel igazoltatván, — miután azáltal, hogy az árukat átvette s megtartotta, a megrendelést is jóváhagyta s magáévá tette, — az árának fizetésére is kötelezendő. 34*