Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 30. szám

118 A váltó keresk. tszék 1877. decz. 3. — 98666. sz. a. a bemutott jkönyvet, mely szériát alperesnek járó s gr. Károlyi György hagyatékából, az ingóságokból, örökség hagyomány s más jogczimen megillető jutaléka vétetett foglalás alá, az eljárás jóváhagyásával tudomásul vette, s miután a lefoglalt hagyomány, illetve jutalék ingóságnak tekintendő, a jkönyv további eljárás végett (perr. 464. s köv: §§.) a bir. végrehajtónak kiadatni rendeltetett. Alperes ügygondnoka Körmendy Imre decz. 13. semm. panaszt adott be fentebbi végzés s eljárás ellen — kővetkező alapokon: 1. Mert az alapul vett fizetési meghagyások s Ítéletek már elévültek (perr. 62. 378. §§. s 1869. apr. 8. rend. 67. §.) 2. Mert végrehajtás el nem rendelhető oly vagyonra, melynek alpereshezi tartozandósága igazolva nincs. Mert az, hogy alperes attya elhalt, s utánua hagyaték maradt, nem indokolja még azt, hogy bármi néven örökrésze is lenne. Az ideig. törv. szab. I. R. 7. §. 3-ik bekezdése szerint jogosan ki is tagadható s ekkor örökrésze nincsen. Felperes tehát tartozott volna az alperest illető' örökrész létezését igazolni. — A bécsi tszék az activ követelések kért lefoglalását megtagadta, mert azok közelebró'l meg nem jelöltettek. Egyszersmind felmutatja az elhunyt apa 1877. apr. Kikán kelt végrendeletét, mely tanúsítja, mikép alperesnek oly vagyona, mely foglalás alá vétetett, nem is létezik — miután annak 2-ik pontjában ó az örökségből kitagadtatott, köteles része akkép szabályoztatván, hogy az ne ingatlanból áljon, hanem készpénzből és 500,000 ftot tegyen, miből a nagykorúsága óta attyától felvett öszzegek levonandók, s a fenmaradt összeg rendelkezésére ne bocsátassék, hanem kamatostól gyermekei részére biztositassék s mig azok nagykorúságukat elérik, többi fiai: Gyula, Viktor, Tibor és István kezei közt maradjon s ők csak a tőke 5°/0 kamatjait fizessék; s ha Gábor gyermekek nélkül halna el, az neveztekre száljon. A Semmitőszék a foganatosított eljárást, s arróli jelentést elintéző végzést megsemmisítette (297. §. 1. p.); „mert a perr. VIII. czimének szabványai értelmében birói foglalás alá csak oly közforgalmi tárgyak s dolgok vétethetnek, melyek a marasztalt adóst megilletik, s melyek megbecsülhetők, avagy különben is meghatározott értéket képviselnek. Az öröklési jog tehát, a mennyiben az határozatlanul az örökhagyó után maradt minden vagyon s jogok öszvegére vonatkozik, — végrehajtás tárgyául nem szolgálhat; ez azonban azt ki nem zárja, hogy a hitelező az örökhagyó halálával jogilag adósára szállott oly tárgyakra eszközöltethesse a foglalást melyekre nézve — habár még nincsenek is adósának, tényleges birtokában — kimutathatja, hogy azok volt tulajdonosuknak halála folytán, a perr. 578. §. szerinti öröklési czimek valamelyikénél fogva adósát egészben vagy részben megilletik." „De ily javak s jogok is, — különösen ingatlanokat illetőleg — az örökös tulajdonává csak a törvényben megszabott eljárás folytán válhatnak, és több örökös létében azokból csak az vétethetik valamely örökös illetményének, mi neki osztály utjánjut. A foglalás tehát — különösen az ingatlanokat illetőleg atelekk. rendt. 74. §nál fogva — ily esetben is az osztálynál, mind az öröklés, mind pedig a hagyományok és egyébb terhek tekintetéből felmerülhető igényekre nézve — sérelmes nem lehet." „Mindezekből következik, hogy a vélelmezett örökösnek esetleges örökségi jutalékába eső' tárgyak s dolgokra, vagy ezek értékére, az örökös hitelezője kérelmezheti a végreh. foglalást," — ha „a végrehajtató adósának törvényes, szerződési, vagy végrendeleti örökösi minőségét, és telekk. kivonat, hagyatéki leltár, vagy egyébb alkalmas bizonyíték által kijelölendő hagyatéki tárgyra nézve kimutatja, hogy ahhoz adósának egészben vagy részben a perr. bli. §. szerint megnyilt örökségi jogigénye van. Azonban ily esetben is a foglalás mások örökösi igényei, s a hagyatéki terhekre nézve az osztálynál sérelmes nem lehetvén, — ezen sajátlag csak biztositási s feltételes intézkedés által, a lefoglalt egyes tárgyak állaga, a hagyaték megosztását illetőleg — lekötve nem lehet." „Miután pedig jelen esetben felperes a fentebbieknek megfelelő'eg azon tárgyaknak, melyeket lefoglaltatni kívánt, létezését ki nem mutatta s a foglalás is általánosságban megnevezett, de tüzetesen ki nem jelölt örökségi jogokra s járadékokra foganatosíttatott, — ezen eljárást, minta törvényes szabályoknak meg nem felelőt, — s az azt jóváhagyó végzést fentartani nem lehetett; — az apai végrendelet alapján í'elbozoít kitagadás kérdése ez uton most már figyelembe vehető nem levén." „Ellenben a panasz, a mennyiben az a bécsi cs. k. keresk tszék végzése ellen irányul, elvetendő volt, mivel ennek vizsgálata ez uton és e helyen illetékesen nem eszeszközölhető; a bpesti keresk. váltó tszék pedig mint megkeresett bíróság annak vizsgálatába nem bocsátkozhatott, hanem foganatosítását elrendelni tartozott." (1878. april 2. — 4371. sz. a.) Kereskedelem jo<> i döntvények. A Semmitószéktől. Távügyleteknél a teljesítési és a rendeltetési hely legtöbbször különböző levén, azok egymás mellett nemcsak fenálhatnak, hanem azon kel hely egybeolvadása még abból sem véleU meiendó, hogy az eladó az áruszállításával járó kiadások s költségek viselését elcálalta. — A belföldi teljesítési hely illetősége tehát megállapítandó — külföldiek ellenében is — habár a rendeltetési hely külföldön volt is. A b.-csabai ,Gazdasági keresk. s hitelegylet' — Lövyt et Comp. drezdai czég e. 509 frt 19 kr. fizetésére 1877. mart. 31. keresetet adott be a b.gyulai tszékmintkeresk. bírósághoz — miután alperes a megrendelésre létesült termény adásvételi jogügylet folytán, Csorváson vasútra feladott s Drezdába szállított árpa árával hátralékban maradt. Alperes az illetékességet kifogásolta. A tszék 1877. febr. 25. — 1920. sz. végzésével illetékességét megalapitotta; mert a kérdéses szerződés mindkét fél részéről B. Csabán volt teljesítendő (perr. 35. §.) — a perr. 34. §-sza pedig a külföldieknek csak átalános illetőségét szabályozza, tehát a kivételes illetőségi szabályok az idegenek ellenében is érvényesek. Alperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette; „mert az, hogy a kérdésbeni ügylet az eljáró tszék hatósága területén — melyen ugy az eladó felperes telepe (B.-Csabán) mint az eladott árpa készlet létezett (Csorváson) - volt mindkét fél által teljesítendő, kétségtelen,