Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 20. szám

Budapest, 1877. kedd. márczius 13. 20. szám. Tizenkilenczedik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Zálog perujitás. — Kir. tábla és Szolnoki jbiróaág ügykimut. — Kereskedelmi döntvények. — Rendeletek. Zálog perujitási josjc seí. A perujitás az ősiségi rendelet áltat meg van engedve., — de arra a polgári törvények elévülési ideje nem alkal mázható. Az alapper annak idejében lett megindítása a perújításhoz való jogosultságot, az ősis. rend. 22. §. egy évi határidején tul, nem állapithatja meg. A visszaváltási pernek azon kivételes záros haláridő alatt meg nemi nditása miatt maga a jog végkép elenyészettnek tekintetvén — az alappernek azon határidő után történt kedvezőtlen befejezése, lefolytatása által ezen jog sem fel nem éleszthető, sem a záros — 1 évi — határidő megszakitotlnak nem tekinthető azért, mivel az alapperbeli keresetlevél annak idejében adatott be. Fáy Miklós, Fajgel Gyula és Dobozy Fajgel Eszter mint perujitó felperesek — Zmeskál Zsigmond mint ujitott alperes e. bizonyos zálogos javak visszaváltására a kecskeméti (szék előtt 1873. deczember 20 kán ujitott pert kezdett. A kecskeméti tsz ék felpereseket perujitási kérelmükkel elutasította, s 60 frt perköltségben marasztalta, az ügyvédek dijait 50—50 frtban állapítván megkövetkező indokolással: „Tekintve, hogy az alapperbeli keresethez csatolt A. a zálog visszaváltási jog alapjául szolgáló felülfizetési okmány kelte 1837. évi június 5-kétől számítva az abban a visszaváltásra kikötött 32 év még 1869. június 5-kén lejárt; az ősis. pat. 22. §. 1. pontja értelmében pedig a visszaváltási kereset a visszaváltási idő lefolyta után egy év alatt benyújtandó;" „tekintve, hogy felperesek részéről ujitott jelen kereset csak 1873. decz. 20-kán nyújtatott be s igy a keresetbe vett zálog váltási jog elenyészett;" „ennélfogva miután az a körülmény, hogy felpe rések a különben keresetük elutasításával befejezet alap pert a maga idejében megindították, a záros határidőhöz, kötött jogelenyésztét nem akadályozhatja, s annak érvényesítésére nézve felperesek jogát a záros határidöntul, — különösen pedig az alapperbeli Ítélet jogerejüvé válta utáni több mint egy évi határidőre is ki nem terjeszheti, — felperesek keresete pedig az allapperbeli itélét 1872. évi nov. 14-kén lett jogerőre emelkedésétől számítva is több mintegy év múlva nyújtatott be; — a keresett visszaváltási jognak fentebbiek szerint lett érvényesítésével szemben — jelen per tárgyára nézve felperesileg felhozott uj bizonyítékok, a csatolt okirafok, s a kihallgatott tanuk vallomásai lényegeseknek nem találtathattak; s igy a kért perujitás figyelemmel a perr. 315. §. e. pontjára megengedhető nem volt.* (1876. apr. 11. — 1506. sz, a.) Ujitó felperesek felebbezvén — A bpesti kir. tábla 1876. július 10. — 29348. sz. a. következőleg i t é 11: „Az első bírósági itélet indokaiból s még azért is helybenhagyatik; mert azon körülmény, hogy felperesek az alappert annak idejében megindították, miután abban keresetükkel elutasitattak,és a sikertelenül lefolytatott per a záros határidőhöz kötött jogelenyésztét meg nem szakította, — figyelembe nem vétethetett. — Ks mert a perujitás oly jogot mely az ősis. pat. 22. §. szerint már elenyészett, fel nem éleszthetett." Felperesek további felebbezésóre — A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok: „Az alapperbeli keresetlevélhez A. alatt csatolt, s a zálog vissza váltási jogalapjául szolgáló felülfizetési szerződésből megtetszik, hogy a zálogbaadás 1837. év június 5-kén ujabbi 32 évre eszközöltetvén, — a visszaváltásra kikötött 32 év 1869. június 5-kén lejárt s a visszaváltási kereset az ősis. pat. 22. §. 1 p. értelmében a 32 határidő után 1 év alatt benyújtandó levén, — felperesek perujitási keresetükkel elutasitandók voltak, mert a most emiitett határidőn tul azt elke'sve vagy is 1873. deczember 20-kán nyújtották be." „Azon körülmény, hogy az alapper annak idejében inditatott meg, felpereseknek az ujitott perhez való jogosultságát a fentjelzett határidöntul nem állapítja meg]; mert a zálogos pernek már megkezdése a rendes elévülés határidejétől eltérőleg a visszaváltási jog különbeni elenyészése mellett rövidebb és pedig oly záros határidőhöz van kötve, mely az alapper sikertelen befolytatáaa által többé fel nem éleszthető." „Habár tehát a perujitás az ősiségi viszonyokat szabályozó rendeletben nyilván kizárva nincs, mindamellett a zálog kiváltására engedett határidők lejárta után az meg nem engedhető; s az 1868. 54. t. cz. 315. 316. §§-szai melyek szerint uj okiratok alapján a perujitás mindaddig lehetséges, mig a per tárgya a polgári törvények szerint el nem évül, — jelen esetre nem alkalmazható; mert a perrend. §§ szaiban nyilván oly jogokról van szó, melyek érvényesítése a rendes, vagy is 32 évi elévülés szabályai alá esik, — holott az ősiségi rendeletben érintett zálog visszaváltási jog érvényesítése nem tsik a rendes elévülés szabályai alá, a mennyiben az ez iránti pernek záros határidőbeni meg nem indítása miatt maga a jog végképen elenyészettnek mondatott ki; miből önként folyik, hogy az alappernek a mondott határidő után történt kedvezőtlen befejezése, illetőleg lefolytatása által, — ezen jog ujabban, sem fel nem éleszthető, sem a záros határidő azért, mert az alapperbeli keresetlevél annak idejében beadatott, megszakitottnak nem tekinthetó ;" „ennélfogva a kir. tábla ítéletét ezen okokból helybenhagyni kellett." (1876. nov. 13. 10753. sz. a.) 20