Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 19. szám

Budapest, 1877. péntek, márczius 9. 19. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARHOK. Vártalom : Semm. teljes tanácsig, döntvény. — Legf. ítélőszék ügykimut. — Kereskedelmi döntvények. — Rendele' k. Seminitöszék teljes tanácsülési döntvénye. 1877. Február 22-ről. Ezen teljes tanácsülésben következő kérdés vétetett tanácskozás alá: ,Azon esetben, ha törvényszék rendelt el végrehajtást csupán ingókra és azt a maga kiküldöttje által foganatositatja, az elsőbbségi bejelentvények elintézésére, a törvényszék mint végrehajtó bíróság, vagy pedig a végrehajtás helyének jbirósága, mint a tulajdoni igény perek birája, illetékes-e?' Erre következő plenáris határozat hozatott: „Tekintve, hogy a perrend 410 411. 466. 467. s 468. §§-szai az elsőbhségi bejelenlvények birói illetőségét tüzelésen nem hatorozzák meg, — a perrend 467. § sza csak is a tulajdoni igény perekbeni illetőség iránt intézkedvén akként, hogy az egyedül ingó vagyonra vezetett végrehajtásnál felmerülő tulajdoni igénykeiesetekre nézve a végrehajtás helyének sommás birája az esetben is illetékesnek mondatik ki, a midőn az nem egyszersmind végrehajtó bíróság; ezen szabály azonban az elsőbbségi bejelentvényekre annál kevésbé alkalmazható, mivel a perrend a tulajdoni s elsőbbségi igények közöli —azok különböző jogi természetére való tekintettel — mindenütt kü lönbséget tesz, s a tulajdoni igény kereseteket a 402. és 464. §§ ban az árverési határnap kitűzése előtt, — ellenben az elsőbbségi bejelentvényeket a 410. s 411. §§-ban csak is az árverés után rendeli tárgya/ás s eldöntés alá vétetni, s ezen utóbbi esetben hozott határozatot a kielégítési sorrend megálla pitusához tartozónak mondja ki ;* „tekintve pedig, hogy a kielégítési sorrend megállapítására mindig a végrehajtó bíróság illetékes ;" s „tekintve végre, hogy a törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján a m. k. igazs mmister által 1876. nov. 30-kán kiadott — s amennyiben a perrend rendeleteivel világos ellentélben nem állanak, a köztörvényi ügyekben is az eljárás egyformasága végeit ulmiitalóul szolgáló — váltó eljárási szabályok 84. §. erielmében is, az elsőbbségi bejelentvények tárgyalására és eldöntésére azon bíróság illetékes, melynek kiküldöttje az árverési foganatosította;" „következőleg azon esetben, ha törvényszék rendelt el végrehajtást csupán ingókra s azt a maga kiküldöttje által foganatositatja, az elsőbbségi bejelentvények elintézésére is azon törvényszék, mint végrehajtó bíróság az illetékes." Jogesetül szolgált: Horváthi Albert — Laucsik Mihály e. 1000 írt erejéig marasztalást nyervén, végrehajtásért folyamodott; minek folytán az eljáró b.-gyarmati tsz ék 1875. febr. 3. kelt végzésével a kielégitési végre hajtás alperes ingóságaira elrendeltetett s foganatosíttatott. — A kiküldött végrehajtó 1876. júniusban beadott jelentésével. Streisinger Lipót elsőbbségi igény bejelentvényét is betérj, sztette; melyet azonban a tszék 1876. | jul. 5-ki végzésével a kiküldöttnek visszaadatn rendelte a végből, hogy azt a perr. 467. 446. §§. értelmében az illetékes b.-gyarmati sommás bírósághoz tegye át. — Míg ez magát arra illetékesnek nem találván, azt a tszékhez visszaküldötte. •— Ez az iratokat másodszor is a jbirósághoz utasitotta, kifejezésével annak, hogy ezen ügy a 468. §. szerint a tszék illetőségi körébe nem tartozik ; de ismét eredmény nélkül. Ezen illetékességi összeütközés elintézésére az iratokat utóvégre a tszék a Semmitőszékhez felterjesztette. A S e m m i t ő s z é k a bejelentvény tárgyalására s elintézésére a tszéket mondotta ki illetékesnek; „mert a perrend 410. 411. 466. 467. 468. §§. az elsőbbségi bejelentvények birói illetőségét tüzetesen nem határozzák meg. — A 406, §. a tulajdoni igény keresetek s elsőbbségi bejelentvények beadására felhívó hirdetmény tartalmát szabja elő; a 467. §. a tulajdoni j igény keresetek benyújtásának módjáról rendelkezik; a | 468,. §. pedig a tulajdoni igény keresetek illetőségét ' meghatározza ugyan, azonban az elsőbbségi bejelentvényekre nézve csak a tárgyalás módjáról rendelkezik." „Abból, hogy a tisztán ingókra vezetett végrehajtás folyamában felmerült tulajdoni igény keresetekre nézve a végrehajtás helyének sommás bírósága még azon esetben is, a midőn ez nem egyszersmind végrehajtó biróság,illetékes — az hogy az elsőbbségi bejelentvényekre nézve is illetékes legyen, nem következik ; minthogy a törvény a jogi természetükre nézve fenálló különbségből folyólag a tulajdoni igény kereseteket az elsőbbségi bejelentvényektől mindenütt megkülönbözteti. — Fő tekintetet , azonban az érdemel, hogy a tulajdoni igény kereset a perr. 402. 464. §. szerint az árverési határnap kitűzése előtt intézendő el; az elsőbbségi bejelentvények ellenben a perr. 410. 411. §§. szerint az árverés után kerülnek tárgyalás s eldöntés alá ; s az utóbbiak fölött hozott határozat a kielégitési sorrend megállapításához tartozik." „Minthogy pedig a kielég. sorrend megállapítására mindig a végrehajtó bíró illetékes; ebből következik, hogy az elsőbbségi bejelentvények tárgyalására s elin tézésére is mindig a végrehajtó biróság illetékes." „Hozzájárul, hogy a váltó eljárási szab. 84. §. vilá gosan akkép rendelkezik: miszerint az elsőbbségi bejelentvények tárgyalására s eldöntésére azon biróság var. hivatva, melynek kiküldöttje az árverést foganatosította, ezen szabályok pedig stb. stb. (mint a plenáris határozat végén van )ö Minthogy tehát a fenforgó esetben a tszék rendelt" el és saját kiküldöttje által foganatositatta a végrehajtást — a tszéket kellett illetékesnek kimondani." (1877. febr. 22. — 3252. 3251. sz. a.) 19