Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 14. szám - A bagatell ügyek rendezéséhez 1. [r.]

Budapest, 1877. kedd, február 20. 14. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Bagatell ügyek. — Kereskedelmi döntvények. — Teljes tanácsü. döntv. A bagatell ügyek rendezéséhez. Debreczenyi Miklós úrtól (Székesfehérvárott.) A bagatell ügyek rendezésének kérdése hova tovább nagyobb hullámokat vet a sajtóban; s mennyire az ily tárgyú értekezéseket figyelemmel kisérhetém, azt tapasztaltam, hogy ezek két nagy csoportba sorozhatók: egyik, mely a bagatell ügyek elintézését a közigazgatási szolgabirákra ruházni véli jónak; másik, mely az 1869. évi IV. tezikk rendelkezésének megfelelően ellenzi, hogy a törvénykezési és közigazgatási teendők ugyanazon kézben öszpontosittassanak. Nem czélom itt a két vélemény árnyalat érveinek latolgatásába részletesebben bocsájtkozni; csupán annyit jegyzek meg elfoglalt álláspontom jelezése gyanánt, hogy miután a két kormányzati ág — közigazgatás és törvénykezés — elkülönítése által a modern ujitás magaslatára fölemelkedénk 1869. évben,'minden oly irányzatú törekvés, mely ezt megtagadja — hátralépést jele^; s a helyett, hogy a czélszerü munka felosztás elveinek hódolva, a mindenik ágban óriás nagyságra növekedett tenni valókat szakképzett erők által dolgoztassa fel, csak össze bonyolítja a helyzetet és munkakört; s javítás helyett — mit akarna, —ront — mit pedig épen kerülni óhajtana. Ennek előre bocsájtása után legyen szabad nézeteimet következőkben előadni, melyek szerint én a bagatell ügyek országos rendezését czélszerüen keresztül vihetni vélem. Országv lág tudja, hogy a kir. járásbíróságok tevékenységét ez idő szerint legnagyobb részben azon ügyek ellátása veszi igénybe, melyek kizárólag a bagatell ügyek rovatába tartoznak. S mivel a legcsekélyebb garasos ügyet is ép oly ceremoniális elbánásban kell részesíteni, mint az ezen biróságokhoz utalt egyébb — nem többé bagatell ügyeket: természetes, hogy haladni velők ugy, — mint tárgyuk jelentéktelen volta magá val hozná, vagy mint azok gondolják, kik ilyenekkel gyakorlatilag nem foglalkoznak, — épen nem lehet; — kivált ha meggondoljuk, hogy nálunk minden ember prókátornak képzelvén magát, elengedhetlennek tartja, hogy a legvilágosabb Ügyben is, legalább egy felebbezést vagy egy gyönge semmiségi panaszt megreszkirozzon. Fő dolog volna tehát mindenekelőtt az ügyeket osztályozni; a bagatell ügyeket nem annyira egyedül az összeg vagy érték, hanem jogalapjuk szerint, vagy mindkét tekintetben — körvonalozni, s ezekre nézve a lehető legegyszerűbb és legsommásabb eljárást behozni. Annak világos meghatározása mellett, hogy mik tekintessenek bagatell ügyeknek, — ezeket bátran lehetne a jbiróságoknál hagyni; olyan formán mégis, hogy miután valamennyi kir. jbiróság rendszerint több mint egy birói személyből áll, — egy [birói tag különösen a bagatellák ellátásával lenne megbízva. — így legalább jogban jártas bíró intézné ezen apróbb dolgokat is, melyek között nem ritkán akad olyan is, mely bizonyára több vagy legalábh is más ismeretet igénynyel, mint a milyennel egy falusi paraszt biró bir, vagy egy közigazgatási szbiró más irányban szerzett tapasztalatától kívánni lehet. Az eljárás pedig következő lehetne: A bagatell járásbiró, a jbiróság területén levő községek közt a napokat felosztja s eleve meghatározza, hogy melyik községben mikor jelen meg. E meghatározás minden községben kifüggesztendő, nem csak, de a néppel a legszélesebb hirdetési módon — koronként ismételve is, — tudatandó. — Minden községi biró s különösen jegyző köteles lenne az ügyes bajos feleket, ezek netaláni tanúival együtt azon napra, midőn a jbiró — bizonyos turnus szerint — megjelenend, eleve — birói pecséttel vagy egyébként megidézni; mi czélból vezetne egy jegyzéket, hogy legalább az ügy felvételénél a jelentkezés sorrendje valamennyire megtartassák. Megjelenvén pedig a jbiró a községben, — a jegyzékben előforduló feleket röviden kihallgatja, vagy szintén a tanukat is, és a felhozott bizonyítékok perrendszerü mérlegelése után ítéletet mond. írnia csak az ítéletet (vagy a netaláni egyességet, mi minden ügynél megkisérlendő) kellene egy arra rendelt per könyvbe; melynél az indokolás — mivel szóval elmondatott ugy is — egészen mellőzendő. Aláírás — biró és felek részéről elmaradhat; legfölebb a biró akkor irja alá, midőn a jelentkezett valamennyi féllel dolgát végezte: — oly formán, mint ez a kereskedői könyvekre nézve divatban van. A mint a biró az ítéletet kimondotta, akkor mindjárt megbizza annak végrehajtásával a községi jegyzőt vagy más — arra alkalmatos, a bagatell-törvényben eleve megjelelendő — közeget ;s hogy ez eljárhasson, részére az itélet vagy egyesség hiteles alakban kiadatik, s a nyertes fél puszta szóbeli kérelmére, mi azonban csak az itélet vagy egyességben a kötelezettség teljesítésére kiszabott idő után lehetséges — teljesiti feladatát aképen, mint az adó végrehajtásoknál ennek előtte ezokásban volt. — A végrehajtó közeg feletti ellenőrzést ismét a járásbiró gyakorolná — legczélazerübben a következő törvénykezési napon. A tárgyalás és ítélethozatal a lehető legnyilvánoaabb lenne, mint például a mostani sommás eljárásban. (Vége köv.) Kereskedelem jogi döntvények. Semmiséget képez, ha a bíróság határozatában azt mondja ki hogy a szakér lói dijak előlegesen be nem fizetése esetében felperes a pertől elállónak tekintetik. 14