Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 94. szám

376 biztosító a bejelentett követelés kifizetését meg nem ta- I gadja s ebbeli határozatát a kedvezményezett tudomá- | sára nem hozza, addig a kereseti jog érvényesítéséről s ebb^l folyólag az elévülés megkezdéséről szó sem lehet. — Már pedig alperes maga beismeri, hogy a fizetés megtagadását az 5. sz. alatti — 1 b76. jan. 15-kén kelt s így felperes kezeihez legfeljebb e napon érkezett levelében tudatta felperessel; tehát az elévülés megkezdésének időpontja az 5. sz. levélnek felpereshez jutásától vagy is legfeljebb 1876. jan. 15-töl számitható." „Az elévülés kezdetének idejében tehát az 1876. jan. 1 jén életbelépett ker. törvény már érvényben levén, az elévülés itt ezen törvény szerint bírálandó meg. — Miután pedig 487. s 506. §§-szai szerint a biztosítási j ügyletekből származó kereseti jog 1 év alatt évül el, — a törvény által előirt, az ált. elévülési határidőtől eltérőleg már különben is rövid időre szabott 1 évi elévülési batáridő pedig magán egyesség által meg nem szorítható; 8 miután felperes keresetét, illetékes helyen 1877. jan. l-jén s így a törvény által eló'szabott 1 évi elévülési időn belől megindította; végre miután alperes maga beismerte, hogy felperes keresetét az átall, feltételek 13. íjhoz képest kellő időben a bpesti kir. tszék előtt megindította, — ezen kereset pedig, habár az illetéktelen helyen lett is beadva, tekintettel a perbeli körülményekre, az elévülés megszakítására alkalmas volt, mert a társulat alapszab. 27. §. szerint, per esetében, a pesti tszék lett kikötve, s itry épen alperes szabályai szolgáltattak okot felperes felrevezésére; következve ezen szabályai által előidézett tévedésből alperesre előny nem is származhatik." „De nem áll alperes azon kifogása sem, hogy a biztosított a hozzá intézett kérdésekre hamis feleletet adott, mivel idétlent szült s már a 3. '/. alatti felvételkor sorvadásban volt, s igy az átall, feltét, ^.ij-ként a szerződés érvénytelen. Mert alperes viszonválaszából kitűnik, hogy az A. alatti szerződés hatályát nem vesztette s igy azt újra feléleszteni s a 3. "/. a. orvosi bizonyítványt újra felvenni szükséges nem volt. — Az A. szerződés érvényeben fenálván — az átallános kérdésekre adott feleletekre nézve, csak a/on tények jöhetnek tekintetbe, melyek fenálltak már akkor midőn alperes s a biztosított közt az •/. alatti ajánlat elfogadása által, az A. alattiban foglalt szerződés létrejött, — nem pedig azok, melyek az •/. s 3. •/. alatti kelte közötti időben netalán bekövetkeztek. — Alperes maga sem állítja, hogv a sorvadás melyben alperesként a biztosított ténylett. az-/, alatti kiállításakor már létezett volna; s ennek ellenkezőjét igazolja a társulat orvosa által kiállított 2. •/. alatti; ezen állítás tehát, ha igazoltatnék is mint a szerződés megkötése után bekövetkezett körülmény, a szerződés érvénytelenségét maga után nem vonná." „Alperes állítja ugyan a felperesileg tagadott azon körülményt, hogy a biztositott idétlent szült, de azt nem is állítja, hogv ezen esemény s a bekövetkezett halál között oki összefüggés léteznék ; mert ezen kérdés tisztán elméleti szempontból, ugy az idétlen szülési, mint a halált ho/ó betegségi állapot teljes ismerete nélkül meg nem oldható. Már pedig alperes maga sem állítja, hogy a kihallgatandó tanuk, a biztosítottat mindkét betegségében gyógykezelték, s igy a két betegség összefüggésére vonatkozólag é>zleleteket tehettek volna. — Ezen oki összefüggés igazolása nélkül pedig eztn tény a szerződés érvénytelenségét maga után nem vonhatná." „Továbbá alperes határozottan nem is ál itja, hogy az idétlen szülése az 7. alatti — 1 J73. sept. 30 kán kelt ajánlat előtt történt volna, — a tanuk által is azt akarja igazolni, hogy ezen eset az 1873 — 1874. évek valamelyikében történt, -- Már pedig akkor midőn alperes a bizt. szerződést ezen eltagadott tény alapján akarja érvénytelenitetni — határozottan azt kellene igazolnia, hogy ezen tény 1873. sept. 30. előtt már megtörtént; s igy a biztosított által 1873. sept. 30-kán a hozzá intézett kérdésre adott felelet csakugyan hamis volt. — Ez azonban a tanuk kihallgatása által sem volna megállapítható ; mert ha ezek igazolnák is, hogy a biztosított 1873 —1874. évek valamelyikében idétlent szült — az esemény időpontja, vagy is hogy az 1873. sept. 30. előtt avagy után történt-e, meghatározható még sem lenne." „Ily körülményekben a czélhoz nem vezető bizonyítási eljárást mellőzni s alperest marasztalni kellett." A bpesti kir. tábla f. év jul. 30. — 3732. sz. a. az 1-ső bir. ítéletet indokaiból helybenhagyta. A 1 e g f. ítélőszék következőleg itélt: „Habár valamely a ker. törv. 474. §. szerint fontosnak mutatkozó körülménynek a biztositott részéről történt eltagadása a bizt. szerződés érvénytelenségét vonja maga után még az esetben is, ha az eltagadott körülmény s a bekövetkezett halál között oki összefüggés kimutatható nem volna is; és igy alperesnek azon kifogása, hogy biztositott a biztosítási ajánlat tétele alkalmával az idétlen szülést eltagadta, — az idétlen szülés és halálozás közötti oki összefüggés hiánya indokából nem volna mellőzhető; mivel azonban az aloeres által ez irányban indítványozott tanú hallgatás az 1-ső bíróság által kifejtett okokból a bizonyítandó ténykörülmény igazolására nem alkalmatos" — „a 2-od bírósági Ítélet az abban felhívott s a fentebbiekben helyreigazított indokok alapján helybenhagyatik." (1877. decz. 4. — 767. sz. a.) Az ki az árunak meghatározott összegű utánvét melletti szállításával bizati/i meg, nincs jogosítva a szállitmáni/t nagyobb utánvéttel terhelni- — s ha mégis ezt le?iné, s ezen szerződés ellenes eljárása által az áru at nem vételét idézné elő, — az innen származott vesztsség csak öt terheli s megtérítését megbízójától nem követelheti. Nagel s társa czég — ifj. Roth Hermán fa kereskedő e. 571 frt 69 kr. iránt a kassai tszék mint keresk. bíróság előtt 1876. sept. 25-kén pert indított. A tszék f. év marcz. 13. hozott Ítéletével alperest 571 frtban elmarasztalta, ha felperes főesküt tesz arra: hogy alperest többször értesítette, mikép Zamoscsik oderbergi czég a szállított talpfát el nem fogadja ; hogy nem igértetett alperesnek mikép a Kassa-oderbergi vasuttársulattól felperesnek biztositott szállítási díj leengedésben részesitetni fog; ezen vasuttársulat 150 ftot a vitelbérből felperesnek vissza nem téritett; és hogy akkor midőn alperes a talpfákat szállítás végett felperesnek átadta, nem léptek oly alkura, mely szerint felperes a 251 frt vitelbért s mellék kiadásokat Kassáig semmi esetben sem fogja alperesnek számításba hozni. Ellen esetben felperes keresete alperesi 251 s lfO frt vis'.onkövetelés beszámításával 170 frt 59 krra leszállitatik. „Mert alperes az A. kötéslevél valódiságát, a 13. sz. számla s az erre vonatkozó szállító levelekben foglalt összegek helyességét beismerte. — Mert alperes a°z A. kötés tanúsága szerint a talpfák szállítása körül felperesnek szabad rendelkezést adott s kötelezte magát minden abból keletkező költségek megtérítésére; mert felperes az