Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 91. szám - A birói fizetések- és a beneficium competentiae 4. [r.]

Budapest, 1877. kedd, decz. 4. 91. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Benef. competentiae. IV. — Kereskdelmi döntvények. — Semmitőszéki döntvény. A birói fizetések — és a beneficinm competentiae. (Vége.) IV. Végig tekintvén az eddig elmondottakon, azokat a következőkben vonhatjuk össze : 1. A beneficium competentiae czélja: biztosrani a nagyobb fizetés közvetlen czélját, mely nem más, mint hogy a bíráknak tisztességes, gondnélküli megélhetést, nyújtson s ez által elejét vegye a meg nem élhetés következményeinek, nevezetesen a megvesztegettetésnek s az igazság áruba bocsátásának. 2. A beneficium competentiae a fizetésnek csak egy részére alkalmazható, de oly részére, melyből a birák, ha a többi lefoglaltatnék is, állásukhoz képest, családjaikkal együtt, tisztességesen megélhetnek ; végre 3. minthogy a beneficium competentiae az egész fizetésre ki nem terjeszthető; ott alkalmazva pedig, hol a fizetés nem nagyobb, mint a mennyi a tisztességes megélhetésre okvetlenül szükséges, sértő kivétellé fajulj s minthogy nálunk a járási s törvszéki bíráknak fizetése ennél semmi esetre sem nagyobb: a beneficium competentiae itt, fenti czéljának megfelelőiig, nem alkalmazható. Azt hinni azonban, hogy a beneficium competentiae ott, hol a birák fizetése oly uagy,liogy annak egy részéből is tisztességesen megéghetnek, minden ellenmondás nélkül alkalmazható, — minden bizonynyal nem kis tévedés volna. — A beneficium competentiae minden esetben kivétel az általános jogállapot alul, melynek magánjogi alapja absolute niuc>en; s melyet az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekeinek megóvásán és biztosításán kivül mással éppen ívm indokolhatni. — Túlságba esni azonban nem szabad; mint mindennek, ugy a kivételeknek is megvan a maga határa, melyen tul azok kivételek lenni megszűntek s jogtalan sérelemmé fajulnak el. E határ pedig ott van, hol a kivétel által másokon vagy más jogelveken ejtett sérelem nem nagyobb, mint ama jó, melynek kedvéért az általánosság alul kivételt tettünk. Ily határvonalon állónak véljük mi a beneficium coinpetentiaet akkor, midőn az a birói fizetésnek csak egy, de olyan részére terjed ki, melyből a birák állásukhoz képest, családjaikkal együtt tisztességesen megélhetnek, melyen tul esik és puszta kivétellé fajul, midőn az egész fizetésre kiterjed; elíenban innen marad és az elérni kivánt jó eredményt meg sem közelitjük, midőn az csak oly részre terjed ki, melyből gond nélkül megélni nem lehet. — Más szavakkal: a beneficium coinpetentiaet ugy kell alkalmazni, „hogy a kecske is jól lakjék" (az igazságszolgáltatás követelményeinek is elégtétessék) és a káposzta is (az egyetemes jogállapot is, habár csak részben is) megmaradjon. Hogy e mellett oly óvszabálynak, mely nem képezne az egyetemes magánjogi és közjogi állapot alul ily eclatans kivételt s a czélnak, melyet a beneficium competentiae által elérni törekszünk, mégis csak ugy meg felelne, mint ez, sokkal nagyobb előny tnlajdonitandó, az kétségtelen. — Kérdés azonban van-e, — lehetséges-e egy ilyen óvszabály? Van. Lehetséges. Ott van az 1875. I. t. cz. 4. §-nak b. pontja. Ki kell terjeszteni azt a birákra is. Ki kall mondani, hogy a biró, kinek tényleges szolgálati illetménye valamely jogérvényesen megitélt követelés erejéig, kielégítési végrehajtásilag, birói zár alá vétetik, ha e zár bizonyos idő alatt fel nem oldatik, hivatalát, e záros határidő lejártával elveszti, a nélkül, hogy ezt bármely felsőbb hatóságnak külön is ki kellene mondania. Nem képzelhető intézkedés, mely a birák vagyoni hitelét ugy s oly bizonyosan korlátozni fogná, s mely a megvesztegettetésnek s az igazság áruba bocsátásának biztosabban útját állaná, mint ez. A birák vagyoni hitelét kétség kivül azok állásának nagyobb biztossága s az ezen állással összekötött fizetés ál lapítják meg. Mi lesz már most e hitelből, ha az ennek p.1 apját képező állás biztossága 8 az azzal járó fizetés ingadozóvátétetik? Majd nem teljesen megsemmisíttetnék. Kölcsönözni mindenki vonakodni fogna, mert félne, hogy a biró urnák már több más adóssága is van; hogy ma — holnap ezek miatt tán már végrehajtást is szenved és fizetése lufoglaltatik; s hogy e miatt tán hivatalából is kiesik, akkor pedig pénzét többé soh sem fogná látni. De másrészről, azt hiszük, maguk a birák is meggondolnák a dolgot jobban s nem fognák hivatalukat koczkáztatni könyelmü kölcsönökkel, hanem megtanulnának addig nyújtózkodni, a meddig a takaró ér. — És igy elkerülnék a bepereltetéseket, a foglalásokat; fizetéseiket csonkittatlanul kapnák és nem szenvednének szükséget, mely őket az igazság áruba bocsátására kényszerithetné. Ily körülmények közt csak a magával és övéivel mit sem gondoló biró kölcsöaözgetne s vinné oda a dolgot kölcsönözgetéseivel, ;hogy fizetése lefoglaltassék s e miatt hivatalából kiessék. — S hogy az ilyen kiessék, az igazságszolgáltatás érdekében kívánatos. Képzelhető az lelkiismeretesnek, igazságosnak a mások dolgában, ki maga s övéi iránt lelkiismeretlen, igazságtalan és könyelmü? Bizonyára nem. S ha van is ilyen minőt nem hiszünk, ugy csak 100 közül van egy. S ez egyért, e fehér hollóért ne alkalmazzuk talán az 1875. I. t. cz. 4. §-ánál b. pontját a bírákra is? Söt inkább ez is e mellett szól: inkább ez egy is veszszen, hogy ama 99 megradjon. A kár itt csak ugy áll a haszonhoz, mint egy a 99-hoz. A legérzékenyebb, a legigazságszeretőbb léleknek sem lehet itt scrupulisáloi csak egy szemernyit is. De még sokkal inkább emelni fogná ez intózkedés91