Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 82. szám

Budapest, 1877. kedd, október 30. 82. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉl Vartalom : Jogeset: Az óvadékul letett értékpapírok szelvényei. — Teljes tanácsülési döntv. — Keresk. döntvények. Jogeset. A szelvények az értékpapírok tartozékát képezvén, az értékpapírokra mint óvadékul letelt ingókra szerzett zálogjog, nzok szelvényeire is kiterjed, — ezek is mint az értékpapírok növedekei óvadékul szolgálnak, és a szelvények esedékessége azon zálogjogot épen ugy nem csorbíthatja, mint nem csorbítaná azt az értékpapírok lejárata sem. Kauser János bpesti építesz — Eberling Gusztáv pesti ügyvéd által képviselt cs. k. katonai kincstár e. bizonyos — óvadékul letett állampapírok esedékes szelvényeinek kiadatása iránt 1876. évben a bpesti tsz ék előtt pert indított. A tszék 1876. nov. 27. — 43123. sz. a. ítéletével alperest a kereseti szelvények kiadására kötelezte következő indokokból: „Alperes a felperes követelése ellenében kimutatni törekszik, hogy a követelt szelvények az 1. sz. szerződés szerint szintén az óvadék részét képezik, tehát a kincstár arra is zálogjf got nyert; továbbá, hogy a szerződés értelmében felperes jogelődje az óvadékot s igy a szelvényeket sem volt jogosítva engedményezni; végre hogy a törvény a zálogjogát a szelvényekre is kiterjeszti." „Minthogy azonban a szerződés 5-ik pontja az óvadékot meghatározott összegben állapítja meg, a mennyiben az értékpapírokban tétetik le, meghatározza azon árfolyamot is, a mely szerint az értékpapírok óvadékul elfogadtatnak, — a szerződés, ezen pontja szerint ezen megállapított árfolyam szerinti értéket , az óvadékul készpénzben meghatározott összeggel, egy ugyanazon összegben állapítja meg, s igy a szerződés e pontjának azon intézkedése, mely szerint az órtékpapirok szelvényeinek letétele iránt is intézkedik, annál kevésbé tekintethetik olyannak, mintha a szelvények is az óvadék kiegészítő részének határoztattak volna, — minthogy a szerződés ezt nyilván ki nem mondja." „Minthogy továbbá a kincstár tagadásba nem vette, hogy Kauser J. István által óvadékul letett értékpapíroknak és szelvényeinek Kauser Jánosra lett engedményezését, nem csak tudomásul vette s a letétnél feljegyeztette, hanem a lejárt szelvényeket egész 1873. febr. l-ig Kauser Jánosnak akadály nélkül ki is adta ; mely cselekményével a szerződés 37. pontja által kikötött feltételtől önmaga elállott; a törvényes zálogjog pedig a növedékre csak addig terjed ki, mig a növedék a fődologtól elválasztva nincs; azontúl a jogosított fél a zálogjogot csak ugy tarthatja meg, ha ezen növedékre azt végrehajtás utján szerzi meg; a mennyiben a szelvények az értékpapírok növedékét képezik, ezek esedékessé válván, a fődolog kiegészítő részének többé nem tekinthetők; s igy ezekre a jogosított zálogjoga sem terjedhet ki többé j" „mindezeknél fogva alperesnek nem sikerült igazolui, hogy zálogjoga a szerződés s törvény értelmében a kiadatni követelt szelvényekre is kiterjed — saját beismert cselekvényével pedig igazoltatott, hogy a szerződés azon feltételétől, mely szerint Kauser J. István felperes jogelődje ez óvadékot engedményezni jogosítva sem volt, — elállott," „mindezeknél fogva alperes megezáfolt kifogásai elvetésével — és tekintve, hogy az 1 ->73. febr. l-ig lejárt szelvényeket kiadta, s ezzel elismerte, hogy a szelvényeket zálogjogával terhelt évadékot képezőknek nem tekintette, s felperesnek ahhoz való jogosultságát kétségtelennek vette;" „tekintve továbbá, hogy Reinbold és Nasztl tanuk vallomásaik megerősitik azt. hogy az óvadékként kezelt értékpapírok szelvényei az óvadék kiegészítő részének soha sem tekintettek, hanem esedékessé válván a jogosítottnak mindig kiadatnak — alperes kincstár marasztalandó volt." A bpesti kir. tábla f. év april 5. — 4235. sz. Ítéletével az első bíróságit megváltoztatta s felperest ezúttal elutasitotta. Indokok: „Felperes keresetében maga állította, hogy az ott felsorolt állainjáradéki papírok s magyar vasúti kolcsönkötvények Kauser J. István részéről a budai katonai kórház építése iránt vállalt kötelezettségek biztosítására vannak óvadékul alperesnél letéve." „Ezen kereseti állítás folytán kétségtelen, hogy a per tárgyának elbírálásánál a felperes jogelőde s alperes közt létrejött 1. sz. szerződés szolgál irányadó alapul." „Eme szerződés 5. pontja szerint köteles volt felperes jogelőde nem csak az értékpapírokat, hanem szelvényeiket is óvadékul letenni: 34. p. szerint pedig alperes jogosítva lett azon esetben, ha felperes jogelőde az elvállalt munkát szerződésszerüleg nem teljesitené, a munkát más által teljesítetni; s annak árát a letett óvadékból vagy más vagyonából is fedezni; a mennyiben azonban az óvadék ily módon el nem enyésznék, — annak megmaradt részét tulajdonaként megtartani." „A szerződés által igazolt eme körülmények mellett jelen esetben kérdés tárgya csak az lehet: váljon az értékpapírokkal együtt alperesnek átadott s nála letéteményezett szelvények, mint az értékpapírok növedékei, óvadékul szolgálnak-e? s van-e jogosítva felperes ezen szelvényeket most már, mielőtt igazolva volna az, hogy felperes jogelőde azon kötelezettségeknek, melyek teljesítésének biztosítására az értékpapírok s azok szelvényei letétettek, szerződésszerüleg megfelelt, — alperestől követelni?" „Midőn a szerződés 5. p. szerint óvadékul letett értékpapíroknak le nem járt szelvényei is alperesnek átadattak, ezen átadás ténye világosan tanúsítja: hogy az értékpapírok szelvényei is óvadék tárgyát képezték, s 82