Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 79. szám - A birói fizetések- és a beneficium competentiae 2. [r.]

3 16 tozván s épen e miatt, ha arra az egész fizetés mellett is, akár, mint az imént emiitők, könnyelműségből, akár mivel valami „non putarem" adta elő magát, reá szorulnának, tisztességes kölcsönt nem köthetvén, számtalan oly kisebb összegű kölcsönpénzek felvételére nyitna alkalmat, melyek csak formailag vétettek fel és adattak kölcsön, de melyekről mind a biró tudja, hogy nem kell azokat visszafizetnie s nem is fogják tö'le visszakövetelni, mind pedig a kölcsönadó, hogy nem fogja azokat visszakapni s ő visszakövetelni; oiy kölcsönökre, melyeknek formája alatt adásvétel lappang, mely nek tárgyát az igazság vagy oly kisebb — nagyobb előnyök képezik, melyeket a biró hivatalos állásánál fogva eladhat vagy nyújthat. — Hogy az ily kölcsönöknél a kölcsönző szerepét az ügyvédek játszák, azt hiszük annak, ki a helyzet alapos ismeretével bir, mondanunk sem szükséges. Egyébbiránt, hogy ezen veszedelem akkor is fenyegeti az igazságszolgáltatás érdekeit, midőn a beneficium competentiae a birói fizetésnek csak egy bizonyos részére terjed ki, midőn a biró fizetésének lefoglalható része már oly tetemes összeg erejéig van lefoglalva, hogy a birónak hitele többé nincs, tisztességes kölcsönt nem köthet, ugy gondolom, nemcsak e sorok Írójának jutott a szerencsétlenség tapasztalni, hanem rajta kivül még sok másnak is. És most lássuk, megfelel-e a beneficium competentiae czéljának nálunk, ugy, a miként, a milyen terjedelemben az alkalmazást nyert, vagy nem ? Török János. Jogeset. Az ki valamely vagyont teherrel megvett, azért az arra nehezedett zálogjog alapján, a megvett s jelzálog tárgyát képező birtok értéken lúl fizetésre nem kötelezhető, ha az adásvételi szerződésben különösen ki nem köttetett, hogy a vevő a megvett vagyon értékén túl saját vagyonával is felelős. Kovács Sándor losonczi ügyvéd — gróf Forgách Antal gácsi birtokos e. 900 frt kamat hátralék fizetésére 1876. nov. 2. sommás keresetet támasztott a losonczi j bíróság előtt következő alapon: gr. Forgách Antal 1873. april 17. örökáron megvette Kossuh Gyulától a reá Kuhinka Ferencz örökhagyó után háromlott összes hagyaték V részét s az e feletti szerződésben elválalta a Kossuh Gyula által Kuhinka Gabriela javára hagyományozott 20000 frt tőke s kamatai kifizetését — a 6°/0 kamatokat 1876. jan. 1-től gr. Forgách ön maga tartozván fizetni. És miután az egyesség folytán bekebelezett okmány szerint a 20J00 frt tőke utáni kamatok tulajdonjogilag felperest illetik, azokat azonban gr. Forgách meg nem fizette; ennélfogva a lejárt 3/4-évre járt 6°/0 kamatokat — 900 frtban — megítéltetni kéri. Az érintett B. alatti adásvételi szerződés gr. Forgách mint vevő s Kossuh Gyula mint eladó közt köttetett az 1870. nov. 11. kelt végrendelet által Kuhinka Ferencz gyáros által Kossuhnak hagyományozott '/5 rész ingó s ingatlan hagyatékra nézve, mely rész Kossuhra a nógrádi tszék 1871. évi 2535. sz. végzésével tulajdonául beszavatoltatott. A vételár 20000 frtot tett. És vevő a szerződés 2-ik pontjában kötelezte magát, hogy a közös hagyaték terheit képező adóságok, hagyományok s kötelezettségeknek az rész hagyatékra eső jutalékát — ugy a végrendeletben Kuhinka Gabrielának hagyományozott s azon ys részből 18/5. decz. 15-kén kifizetendő s addig a közös hagyaték jövedelméből kamatozandó 200 0 frt összeg tőke terhét átválalja s kifizetendi — a vételárt pedig 1873. május 1. s okt. l-jén fizetendi meg — addig kamatok nem járván és a sommás eljárás kikötésével. — Ellenben feljogositatott, hogy azon 1/s rész ingatlanokra vevő a tulajdonjogát bekebeleztethesse, — melynek birtokába s használatába szerződés alairás után azonnal belépend; eladó pedig szavatosságot vállal csak az iránt, hogy őt a hagyatékot terhelő terhekre nézve többé semminemű felelőség sem illetvén — csupán az eladott ingatlan birtok s tartozmányok tulajdonáért szavatol. Kovács Sándor mint Kuhinka Gabriella engedményese az annak javára 32000 frt hagyományi tőke után járó 6°/0 kamatok erejéig bejegyzett zálogjogra — évenkint 1200 frt húzásával — az alzálogjog bekebelezéseért folyamodott 5655 frt biztosítéki összeg erejéig — mit a losonczi jbiróság 1873. sept. 20. el is rendelt (C. alatt.) A knmátok nem fizetetvén — mint fent láttuk — Kovács S. a grófot beperelte. A losonczi jbiróság 1877. febr. 28. kelt Ítéletével alperes grófot a 900 frt kamat hátraléknak a megvett örökrészből ezen örökrész erejéig teendő megfizetésében elmarasztalta következő indokokból: „mert felperes a C. okirattal s megelőzőleg kelt engedménynyel, annak alzálogjogilag telekk. bekebelezésével igazolta azt, hogy a 20000 frt utáni esedékes kamatokhoz törvényes joga van ; s hogy ezen alzálogjog megszűnt, kitörültetett vagy visszavonatott volna, alperes nem igazolta; s azt 2—4. sz. okiratai meg nem döntvén a felperesség megállapitandó volt;" „tekintve a B. a. szerződés 2-ik pontjában megjelölt, alperesileg elvállalt azon kötelezettséget, hogy ezen per alapját képező 20000 frt tőkét alperes 1875. decz. 25. kifizetni, a kamatokat a közös hagyatéki jövedelemből törleszteni köteles volt, miután a tőke fizetési határnap lejárván, s alperes azt hogy a kamatokat lefizette s fizetni már nem köteles — nem igazolván, meg nem tagadta, s a tőke fizetés határnapja lejárván, a kamat fizetése annál inkább lejártnak tekintendő; miért felperes keresetét időelőtt nem indította;" „tekintve tevábbá azon körülményt, hogy alperes ezen örökségi jutalékot az azzal járó terhekkel, a kamat fizetésének a megvett közös örökségi birtok jövedelméből leendő fizetése mellett vette meg — a végrendelet értelme szerint is az esedékes kamatok fizetésére a bírtak jövedelme jelöltetvén ki — felperes a C. engedménynyel csak is ezen örökségi jutalékra levén alzálogjogilag biztosítva s több jogot mint engedményesei birtak nem igényelhet — de különben is ezen követelése a telekk. bekebelezéssel biztosítva levén, — az hogy ezen alzálogjogi biztosítással követelése az alperes által megvett örökségi ingatlannal fedezve nem lenne, vagy veszélyben forogna — semmivel sem igazolta, de azt meg sem kísérletté; s igy alperes azon kifogásának, hogy a marasztalás csak a megvett örökségi birtok erejéig legyen kötelezhető — helyt adni kellett — (az 5 okir. alapjáu is.«) A bpesti kir. tábla f. év april 30. — 21176. sz. a. az első Ítéletet felebbezett részében megváltoztatta s alperest azon ítéletben felsorolt összeg fizetésében feltétlenül elmarasztalta: „mert alperes ki a B. alatti okmányban mint vevő szerepel felperes irányában, nem csak a megvett — de minden vagyonával felelős annál inkább, minthogy alperes a fenti okmány 5-ik pontja értelmében a hagyatékot terhelő minden kötelezettséget, adóságot és hagyó-