Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 75. szám - A bagatell peres ügyek 3. [r.]

301 — panaszkodónak főleg a fent hivatkozott 90. §-ra alapított illetőségi kifogásának elvetésével — helyesen mondotta ki magát illetékesnek." (1877. aept. 26. — 20451. sz. a.) A halasztások után használt illetőségi kifogás elkésetten beadottnak nem tekinthető, ha az elhalasztott határnapokon az ügy fel nem vétetett, hanem bírósági tag hozzájárulása nélkül csak halasztási jegyzőkönyv vélelett fel. Prückler Ignácz bpesti bej. kereskedő — S ümegi Julianna s érdektársai e. 181 fit 16 kr. számla tartozás fizetésére a bpesti VIII. k e r. j á r á s — mint keresk: biróság előtt pert inditott melynek kétszeri elhalasztása után alperes illetőségi kifogással élt. A jbiróság f. év július 28-ki végzésével magát illetéktelennek mondotta ki s felperest alperesek lakásának illetőségéhez utasította; mert a számla első tótele szerinti megrendeléstől már 3 év mult el s így itt a perr. 35. §. 1. p. szabálya nem alkalmazható. Egyszersmind felperest a megjelent 3 alperes részére 10--6 és 10 frt perköltségben marasztalta. Felperes semm. panaszt adott be. A Sem m it őszé k azt elvetette ; „mert az ügynek az eljáró biróság által a perr. 117. § szerinti felvétele, sem a f. é. apr. 18-kán mint a kereset tárgyalására kitűzött határnapon, sem május 23-kán ujabban kitűzött napon, a midőn ugyanis a felek részéről bírói tag hozzájárulása nélkül csak halasztási jkönyv vétetett fel s az ügy tárgyalása az eljáró bíró betegsége miatt hivatalból elhalasztatni kéretet, — hanem csak is jul. 28-kán történvén — az ugyanakkor és pedig nyomban a tárgyalás kezdetén mindhárom alperes részéről előterjesztett illetőségi kifogásuk a perr. 97. §-hoz képest kellő helyen s időben érvényesíttetett, a biróság által helyesen fogadtatott el s vétetett birói vizsgálat tárgyául;" „hasonlóan alapnélküli a me^itélt költségre vonatkozó panasz is, minthogy a hivatalból elhalasztott napokon való megjelenésért alpereseknek mi sem ítéltetett, — a tárgyalási határnapon felmerült költségek pedig, melyek tekintve, hogy alperesek mindenike külön ügyvéd által képviseltetett — túlságosaknak nem tekinthetők, — felperes által a keresetnek illetéktelen biróság előtt megindítása által idéztettek elő." (1877. sept. 26. — 19194. sz. a.) A biztosító — mint részvénytársaságok biróság előtti képviseletére nem ügynökségeik, hanem igazgatóságaik vannak hivatva. özvegy Adriányi Júlia felkai lakos — ,Victoria' életbiztositó társulat e. Szenczi Ágoston bpesti ügynök képviseletében 1876. nov. 25. a bpesti IV. ker. jbirósághoz sommás keresetett adott be 210 frt életbiztosítási összeg megfizetésére. Alperes kifogásolja az illetőséget, mert a részvénytársaságok igazgatóságaik által képviseltetnek és a Victoria igazgatósága s telepe Kolozsvárott létezik — tehát az ottani biróság és pedig mint kereskedelmi lett volna megkeresendő. A j biróság f. év május 1. hozott végzésével magát illetéktelennek mondotta ki — a kifogásokban felhozott indokokból. Felperes semm. panaszszal élt, főkép a perr. 33. §-ból kiindulva (2. p.) miután a Victoria székhelye nem Magyarországban, hanem Erdélyben létezik. A Semmitőszék azt elvetette; „mert tekintve, hogy a jelen kereset a .Victoria' biztosító társulat ellen Szenczi Ágost ügynök képviseletében — miután annak biróság előtti képviseletére ugy a perrend 84. — mint a keres. törv. 186. §§. szerint nem az ügynökség — hanem az igazgatóság van hivatva. — szabályellenesen indittatott meg, s nevezett ügynök általi idéztetése helytelenül történt „valamint tekintve, hogy a helyi illetőség megállapítása tekintetében, — miután alperes társaság igazgatósága nem az országon kivül, hanem Kolozsvárott létezik és czége ugyanott van bejegyezve, — nem a perr. 33. §. 2-ik hanem 1-ső bekezdése lehet egyedül mérvadó — e szerint pedig illetékes helyi bíróságnak csak is az tekinthető hol a társulat czége bejegyezve van és telepe létezik." (1877. sept. 26. — 19187. sz. a) Semniitöszéki döntvények. A felebbezés illetőleg az esküleiételi készség bejelenlésének, elmulasztása miatt csak igazolásnak lehel helye, de nem perújításnak is. — Oly mulasztásokra, melyek az alapperbeli ítélet után keletkeztek — a perr. 315. §~sza nem terjed ki. Kecskés Vincze — Maróthl Sándornak Somosy Béla perügyelő által képviselt csődtömege, továbbá Maróthy Irma, s gyámja Laczhegyi Gyula által képviselt Maróthy Lenke e. szatmári tszékhez perujitási keresetet adott be. A tszék f. év jan. 26. — 13608. sz. Ítéletével a perújításnak helyt adott; mert a perr. 315. §. a. p. helyes értelmezése szerint perirat alatt nemcsak a tulajdonképeni perbeszéd, hanem minden a per befejezéséig szükséges Írásbeli beadvány is értendő levén — a perújítás az elmulasztott eskü jelentkezési kérelemre is kiterjed; — mert a 315. §. a pontjának nem az az értelme, hogy perújításnak csak igazolás hiányában lenne helye, hanem akkor, ha az igazolásnak eredménye nem volt; és mert az alapperbeli 1875. — 2298. sz. ítélet volt felperesi ügyvéd Thurzó Gábornak 1875. jul. 28-kán kézbesitetvén, az annak felebbezési, illetve az esküre való jelentkezés köteles napjától számítva, az ujitott kereset beadása t. i. 1876. febr. 10-ig a 316. §. engedte félévi határidő még le nem járt. Ez ellen Maróthy Irma s érdektársai semm. panaszszal éltek. A Semmitőszék a neheztelt ítéletet megelőző egész eljárással megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a keresetlevelet visszaadatni rendelte; „mert felperes azért kiván perújítással élni, mivel ügyvédje az alapperbeli ítélet ellen nem csak a felebbezést mulasztotta el, de a megítélt esküre nézve sem jelentette be ügyfele készségét a törvényes határidőben; ezen kereset folytán pedig az eljárás szabályszerűen egyátalán nem volt megindítható; mivel nem forog fenn sem perirat mulasztásának esete, de az sem panaszoltatik, hogy az ügyvéd hibás védelme adott volna okot az alapperbeli ítéletre; a felebbezés, illetve eskületételi készség bejelentésének elmulasztása miatt pedig a perr. 306. íjban szabályozott igazolásnak van ugyan helye, — de nem perújításnak — azért, — mivel a perr. 320. §. szabványából kivehetőleg a perújítás mindenkor az alappernek sérelmes eldöntését feltételezi ; oly mulasztásokra azonban, melyek az alapperbeli ítélet után keletkeztek. 75*