Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 70. szám

281 panaszló részéről azon perben lesznek érvényesíthetők, | melyben az itt szóban forgó tanú bizonyíték ellene neta- j talán használtatni fog." (1877. aug. 16. — 15238. sz. a.) Hagyatéki ügyekben, a perre utasításnak megfelelöleg a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatván — az örökség azon félnek át nem adható, a ki perre utasítva lelt. Baráth András hagyatékára vonatkozólag a nyitrai tszék által 16877. sz. a. hozott perre utasító végzésnek elég nem tétetett, — a kitűzött záros határidő alatt kereset be nem adatván. Ennek folytán — a tszék 1876. márcz. 31. kelt végzésével elrendelte, hogy a végrendelet nélkül elhunyt Baráth A. ingó s ingatlanból álló hagyatéka a perr. 590. §-hoz képest, az örökhagyó kiskoru leánya elhalálozása folytán s felmenő örökösök hiányában, az orsz. bir. értek. 10. 11. §§. értelmében az apai ágon leszármazó oldalági örökösül jelentkezett, kiskoru Molnár Rózának bíróilag tulajdonul átadatik; özv. Baráth Kovács Rozália, ki a vagyon apai ágróli származását kétségbe nem vonta — öröklési igényeivel elutasitatván. Özvegy Baráthné se mm. panaszára — A Semmitőszék fentebbi végzést következményeivel együtt, azonban a 3-ik személyek időközben netalán jóhiszemüleg szerzett telekk. jogainak érintetlenül hagyása mellett -- megsemmisítette (297. §. 22. p.) s a tszéket törvényszerű határozathozatalra utasította; „mert a perr. 590. §. értelmében, ha a perr. 587. §. szerinti perre utasítás folytán, a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott, az érdekelt, fél kérelmére — az örökség átadása, a perre utasított igényére való tekintet nélkül eszközlendő;" „a tszék tehát az idézett törvény rendelkezése ellenére járt el, midőn az örökséget, a kereset fűég n'm indítása következtében, a panaszló részéről beadott kérelem folytán hozó t neheztelt végzésével azon félnek adta át, a mely fél igényével a 16877. sz. végzés szerint p ;rre utasíttatott; s ezáltal a tszák jelen uton peres igény eldöntésébe bocsátkozott." (18 77. aug. 7. - 14542. sz. a.) A törvényszék nincs hivatva, kiküldött végrehajtója eljárásának vizsgálatánál o'y kérdések eldöntésébe bocsátkozni, melyek csuk tulajdoni, illetőleg elsőbbségi igény utján oldalhatnak meg. Rosenberger Hermán — ifj. Best énre iner János e. 464 frt erejéig, és Fiala Lajo^ B 'Stenreiner Róza első alperes neje e. 600 frt követelés erejéig marasztaló Ítéleteket nyertek, melyekre a pozsonyi tszék által a végrehajtás elrendeltetett, — mi le — illetőleg felül foglalással és pedig előzőleg Fiala Lajos részére ifj. Bestenreiter János ellen s ugyanazon ingóságokra foganatosíttatott. A tszék kiküldött végrehajtójának eljárását, illetve 1504. sz. jkönyvét, vonatkozva ifj. Bestenreiner János e. 464 frt erejéig Rosenberger H. részére foganatosított bizt. végrehajtásra — helybenhagyta; — ellenben megsemmisítette azt, mely a nő ellen 600 frtig eszközöltetett; mert az ingóságok Fiala Lajos és Niemtzik részére egészben és egyedül ifj. Bestenreiner János ellenében már le — illetve felülfoglaltattak; tehát ezen tárgyak mindaddig, mig igény be nem jelentetik s jogérvény esen el nem intéztetik, nevezettalperes tulajdonának tekin tendők s mint ilyenek más alperes ellenében le nem fog Ulhatök. Felperes semm. panaszára — A Semmitószék a végzésnek Fiaiára vonatkozó részét megsemmisítette (váltó elj. 91. §. d. p.); „mert a tszék kiküldöttje eljárásának előszabott megvizsgálása folytán hivatalból oly kérdések eldöntésébe bocsátkozni, melyek törvényszerűen csak tulajdoni, s illetve elsőbbségi igény utján oldathatnak meg, ez esetben különösen azért nem volt hivatva:" „mert a végrehajtást szenvedett felek közt az iratok szerint házassági s közös háztartási viszony forog fenn, — és az egyátalában nincs kizárva, hogy a később is érvényesithető igény kereset folytán a korábbi foglaltatók kielégítése után fenmaradó értékre nézve a tulajdonjog 3-ik személy javára állapitathassék meg." (1877. aug. — 16728. sz. a.) A perrend 139. 140. §§-ban nem foglalt esetekben, milyen különösen a számadási keresel is, a bíróság nincs elzárva altó'^ hogy az általa kitűzött, és záros időhöz nem kötött határidőt meghosszabbithassa. Szeg hő József — Blau Jakabé, számadási pert indított a bpesti t széknél — melyben alperes a biróság által kitűzött határidőre nézve halasztásért folyamodott. A tszék f év jun. 5-ki végzésével azt megtagadta; mert a perrend 139. I 10. §§-ban foglalt eseteken kivül, a törvényes határidők, s határnapok elhalasztásának helye nincsen. Alperes semm. panaszára — A Semmitőszék fentebbi végzést megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a tszéket a halasztási kérvény érdemi elintézésére utasította ; „mert a perr. 139. 140, §§-szai csak az ezekben tüzetesen kijelölt periratokra vonatkoznak; s ezekből nem 'ehet következtetni, hogy az idézett §§. esetein kivül, milyen az itt szóban forgó számadási kereset beadása is, a biró az általa kitűzött oly határidőt is, mely törvényes záridjhöz kötve nincs, tekintet nélkül a felhozott netalán alapos okokra, meghosszabbítani egyátalában nem lenne jogositva;" „a kért halasztás tehát az idézett §§. alapján annál kevésbé volt megtagadható, mivel épen azok szerint is a biró egyvszeri halasztást adni jogositva van." (1877. aug. 16. — 15217. sz. a) Valamint az államliszlviselők fizetése s nyugdija iránti kérdések, uyy azon keresetek is, melyek a rendes fizetés s nyugdíj közötti különbözet megtérítésére irányoztalnak — a közigazgatási útra tartoznak. Gyulay Sámuel nyug. hivatalnok, kolozsvári lakos — a m. k. kincstár ellen a jogügyi igazgatóság képviseletében 1875. nov. 23. a bpesti tszék előtt 19425 frt mint fizetés hátralék iránt keresetet támasztott. A bpesti tszék illetőségét megállapította ; mert alperes a bírói illetőség elleni kifogása támogatására mi érvet sem hozott fel; a hatáskör elleni kifogás pedig az ügy érdemével együttesen tárgyalandó s bírálandó meg. Alperes semm. panasz a folytán — A Semmitőszék a tszéki végzést az egész eljárással együtt megsemmisítette (21)7. §. 2. p.) s a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte; „mert alperes mint volt erdélyi kormányszéki s udvari kanczellariai tisztviselő az 1850-ik évtől mint nyugdíjaztatása idejétől lefolyt időre azon különbözetet követeli, 70*