Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 58. szám

Budapest, 1877. kedd, július 31. 58. szám. Tizeukileuczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogeset: hivatalos iratok mint közös iratok. — Keresk. döntvények. — Semmitőszéki döntv. — Rendeletek. Jogeset. Azon hivatalos iratok* melyek az államkincstár s államhivatalnok között létezett hivatalos szolgálati viszonyra vonatkoznak, — közös okiratoknak tekintendők, s ennélfogva a hivaalos mulasztással vádolt hivatalnok által azon okiratok elöáll itására irányzott alkereselnek helyadandó. A m. k. kincstár — dévai Balogh Sándor volt államhivatalnok e. a dévai tsz ék előtt 36483 frt 18 kr. hivatali mulasztásból keletkezett kártérítés megítélésére pert indított. Ennek folyamában alperes 1876. nov. 6. bizonyos hivatalos mint közös okiratok közlése iránt alkeresetet adott be, melyekkel igazolhatni véli, hogy hivatalos mulasztás részéről nem forgott fenn. A dévai tszék 1876. decz. 30. — 10689. sz. a. következő végzést hozott: „Az alkeresetben elősorolt (1850. 1851. 54. 56. 58. évekből származó s vajdahunyadi levéltárban létező 9 dar.) inspectoralis jelentések, — továbbá a pénzügyigazgatóságnak 4 dar. rendelvényei s kibocsátványai, továbbá a nagy-szebeni pénzügyigazgatósági levéltárból Volmer Ede felügyelőnek 1860. évi jelentése — a fenforgó perben közösöknek nyilvánitatnak ; következőleg ezen végzés kézbesitésétől számítandó 15 nap alatt felperes vagy közölje azon okiratokat, vagy a vajdahunyadi erdészeti hivatal, illetve a nagyszebeni pénzügyigazgatóság levéltárnokai által esküt tegyen arra, hogy sem azon okiratok nincsenek a kincstár birtokában, sem pedig azok tudtukkal meg nem semmisítettek ; — ellen esetben azon okiratoknak az alperes által alkeresetében állított tartalma bebizonyitottnak tekintetik ;ft „mert az alperes által állított tartalmú okiratok döntő befolyással birnak annak elbírálására: hogy az alperesnek tulajdonított mulasztások, a kártérítési kötelezettséget illetőleg, beszámithatók-e vagy sem ? — és mert félre nem ismerhető, hogy azok alperesnek hivatalos állásában jutottak ugyan kezeihez, de épen azért azokat magánál nem tarthatván, azok az illető levéltárakba voltak helyezendők; s minthogy azok alperesnek tulajdonított mulasztások következményeinek elbírálásához tartoznak ; — önként következik, hogy azok épen a fenforgó kérdést illetőleg közösöknek voltak nyilvánítandók, s felperes azok közlésére kötelezendő, el nem zárhatván alperes elől azon utat, hogy védelmét ugyan oly nemű okiratokra fektethesse, a melyekre kártérítési kötelezettsége felperes által alapitta tik." A marosvásárhelyi kir. tábla f. év márczius 24 — 1 <! 77. sz. a. végzésével a tszékit megváltoztotta s Balogh Sándort alkeresetével elutasitotta ; „mert az alkeresetben felsorolt s közöltetni kívánt okiratoknak közösségét egyedül azon körülmény, hogy a/okból Balogh Sándor alperes az ellene folyamatba tett kártéritési perre vonatkozólag védelmet kiván meríteni, — még meg nem állapithatja ; már pedig a perr. 188. §. szerint csak a közös okiratok közlése követelhető." A legf. ítélőszék következő végzést hozott: „A kir. tábla végzésének megváltoztatásával — az első bírósági végzés hagyatik helyben; „mert a közöltetni kért s tüzetesen körülirt okiratok közössége magának a fel- s alperes között létezett hivatalos szolgálati viszonynak okszerű folyománya; s e körülmény az alkereset rendén kifejezetten fel volt említve s megvitatva." „mert továbbá a rendszeresitett hivatali ügykezelés természeténél fogva alperesnek hivatalos szolgálata megszűntével nem állott szabadságában, hivatalos ügyeket tárgyazó iratokat magán tulajdonaként megtartani „annak megbirálása pedig, hogy a kérdéses okiratok mennyiben szolgálhatnak a fő perbeli kérdések eldöntésénél egyik vagy másik irányban bizonyítékul, a jelen alkereset keretébe nem tartozik." (1877. július 4. — 6386. sz. a.) Kereskedelem jogi döntvények. A legf. It él ö széktől. A számlán azon kitétel: hogy fizetés csak felperesnek, vagy Írásbeli megbízására teljesítessék, nem levén különösen az áru vevőhöz intézve, ez azáltal nem volt eltiltva attól, hogy a fizetést az ügynöknek teljesítse, kinél az árukat megrendelte. Pollák R. János bpesti bej. gyáros — Sarkadi György debreczeni keresk. e. 88 frt fizetésére a bpesti V. ker. j ár ás mint keresk. bírósághoz keresetlevelet adott be A. B. számlák szerint tőle vásárolt árukért. A járás mint keresk. bíróság f. év márczius 14. — 10890. sz. ítéletével alperest 50 frt 36 krban elmarasztalta, s felperest 37 frt 64 kr. keresetével elutasitotta, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén; mert „felperes a per során azt, hogy alperes Eibisch utján 37 frt 64 kr. árut megrendelt s azt neki kiszolgáltatta önmaga beismeri; ezzel szemben tett azon kifogása, hogy Eibisch pénz felvételére jogosított meghatalmazottja felperesi czégnek nem lett volna — a ker. törv. 43. 45. 48. §§-ból kiindulva — figyelembe nem vétethetett, mert a telep helyén kivüli ügyletekkel megbízott meghatalmazottak az általuk kötött adásvételek után járó vételár felvételére jogosítottak; azt pedig, hogy a vétel jogérvényesen megkötve s teljesítve lett — felperes önmaga is beismeri; miből folyólag az alperes által 4. számlaként teljesített fizetés a fenti törvényes oknál fogvva feltétlen elfogadandó levén, annak fizetésére alperes kötelezhető nem volt." 58