Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 57. szám

226 Kereskedelem jogi döntvények. A perrend 545. §-sza a külföldön, nevezetesen Francziaországban kiállítóit ügyvédi meghatalmazoány külhelléheinek megbír álásánál alkalmazást nem talál. És az, hogy azon meghatalmazvány a franczia törvények szerint érvényesen állítatott ki, az ellen fél által kétségbe nem vonatván, annak bizonyítására felperes nem kötelezhető. Özv. Pomery és fia rheimsi keresk. czég — Duchange Ede bpesti vendéglős e. 1320 franc fizetésére 1876. okt. 25. keresetet támasztott a bpesti váltó mint keresk. tszék előtt — A. számla szerint alperes vendéglői üzlete számára szállított borok árában. A keresk. törvényszék f. év május 25. — 42022. sz. a. Ítéletével alperest a kereseti követelésben, kamataiban s 41 frt perköltségben marasztalta; mert alperes a követelés valóságát beismerte stb. Alperesnek a felperesi ügyvédi meghatalmazvány e. emelt kifogása elvetendő volt, mert a meghatalmazvány a perrendnek jelen esetben alkalmazandó 553. §-szában előirt kellékeknek teljesen megfelel. Alperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perr. 545 §-sza, mely nem rendelkezik a külföldön kiállitott okiratok külkellókeiről általában, hanem az ilyen okiratok vagy külföldi törvények j érvényességéről kiadott bizonyítványok hitelesítési j módját — az előző 544. §-szal egybefüggőleg sza- j bályozza — a jelen esetre alkalmazást nem talál; miután j panaszttevő sem a felperesi ügyvéd meghatalmazványán foglalt hitelesítési záradékok valódiságát, — sem azt, hogy azon meghatalmazvány kiállítása, helyének törvényei szerint érvényességgel bir — kétségbe nem vonta;— ezt tehát felperesnek szemben a perrend 157. §. első bekezdésének azon rendelkezésével: hogy a külföldi törvények vagy a külföldön kiállitott okiratok érvényessége csak az ellenfél kifogása folytán bizonyítandó, — annál kevésbé kellett bizonyítania, mivel a rheimsi közjegyző s az ottani tszék által hitelesített kérdésbeni meghatalmazvány a perr. 553. §. követelményeinek megfelel; s mivel az okiratok általi bizonyításra nézve a magyar állam s a franczia köztársaság közti viszonosság fenállása tagadásba nem vétetett." (1877. július 18. — 14699. sz. a.) Ha alperes a felebbviteli bíróság által feltétlenül marasztalván, az első bíróság a semm. panasz használata folytán kért biztosítást fellétlenül el nem rendeli, — oly nyilvánvaló perrendellenes eljárást követett, melynek költségében a résztvevő birák marasztalandók. Feiczinger Ferencz Mária — a Triesti azienda assicuratrice társulat e. 165 frt fizetésére keresk. pert indított a temesvári tszék mint keresk. bíróság előtt, melyben az első ítélet felebbeztetvén, a kir. tábla alperes társulatot feltétlenül marasztalta, mi ellen az semm. panaszt adott be. Ennek folytán felperes biztosítási végrehajtást kért, melyet a tszék f. év június 12. — 10002. sz végzésével megtagadott azon okból, mivel a perr. 338. §.-nak megfelelőleg a követelés veszélyezésének valószínűsége nem forog fenn. Felperes sem. panaszára — A Semmitőszék „a neheztelt végzést megsemmisítette (297. §. 17. p.) s a biróságot a bizt. végrehajtás elrendelésére utasította; egyszersmind pedig a tszék azon tagjait, kik a megsemmisített végzést egyhangúlag hozták, a sem. panasz 8 frt 15 krban megállapított költségeinek 15 nap s végrehajtás terhe melletti megfizetésében panaszttevő részére elmarasztalta;" „mert alperes társaság a bpesti kir. táblának f. év 2205. sz. ítéletével 165 frt tőke s járulékaiban felperes javára feltétlenül marasztaltatván el, s azon ítélet e. semm. panaszt adván be, e körülmények közt a bíróság a perr. 338. §. második bekezdése értelmében a biztosítást felperes kérelmére szintén feltétlenül elrendelni köteles lett volna. — Ennek megtagadása s az idézett törvényszakasz első bekezdésének merőben helytelenül alkalmazása által tehát oly nyilvánvaló perrendellenesség követtetett el, hogy azon bírákat kik a kérdésbeni helytelen végzést hozták, a semm. panasz mérsékelt költségeinek megtérítésében elkelett marasztalni" (1871. VIII. t. cz. 66. 67. §§.) „Egj^ébbiránt a tszéknek megjegyeztetik, miszerint 9141. sz. a. semm. panasz felterjesztése körül is szabályellenesen járt el, miután azt az ügyv. szab. 242. §. 2-ik bekezdéséhez képest a kir. tábla utján tartozott volna felterjeszteni." (1877. július 18. — 14501. sz. a.) A költségeket megállapító bírói határozat, az illetékesség kérdésében hozott végzés kiegészítő részéi képezvén, szintén csak végzés alakjában hozható. DelaczMáté — a felszámolás alatt levő ,Franko magyar bank'e. 750,000 frt iránt biztosítási keresetet adott be, a bpesti keresk. tszékhez mely f. év márcz. 20. — l^öö. sz. végzésével keresk. illetékességét megállapitotta — e végzést azonban a Semmitőszék f. év apr. 6. — 6458. sz. a. megsemmisítette, minthogy a biztosítandó követelés iránt a per a zágrábi tszék előtt már megindittatott, tehát jelen biztositási ügy is oda tartozik. Időközben megtartott tárgyalás folyamán alperes kérelmére a keresk. tszék f. év apr. 30. — 57877. sz. a. végzés alakjában felperest 100 frt perköltségben marasztalta. A kir. tábla, hová az ügy felebbe/,és utján került — hivatalbóli semmiség alapján felterjesztette; mert ily végzések nem tartoznak a felebbezhetők közzé és mert pénzbeli marasztalást tartalmazván, érdemleges határozatnak tekintendő, mely nem végzés hanem itélét alakjában hozandó. A Semmitőszék oly értesítéssel küldötte vissza; „mikép a költségeket megállapító kérdésbeni határozat az illetékesség kérdésében hozott végzés kiegészítő részét képezi s azért szintén csak végzés alakjában volt hozható." „Egyébbiránt hasonló eset akkor is áll elő, midőn a biró a költségek iránt perletétel folytán határoz, mert a perr. 71. §. értelmében ez esetben is csak végzés alakjábani határozatnak van helye." (1877. július 18 14090. sz. a.) „Hasonló határoz atot hozott a Semmitőszék ugyanakkor a Schneller Máté — ,Franko magyar bank' ellenes 850,000 frt biztositási ügyben is." (1877 július 18. - 14526. sz. a.) A keresetlevélből ki nem tűnvén, hogy alperesek ugy perelletnek-e mint közkereseti társak (ker. törv. 64. §.J nagy ügy mint a perbeli ügyletre alkalmilag egyesült résztvevők