Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 40. szám - Számokkali szédelgés

Budapest, 1877. kedd, május 29. 40. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Számokkali szédelgés. — Párviadal. — Váltójogi döntv. Sznmokkali szédelgés. Grosschmid Gábor tszéki biró úrtól. i az első bírósági királyi törvényszékek számának leszállítása a törvényhozás által elrendeltetett, a kissebb törvényszékek a megszüntetés aggodalmai között, a nagyobb törvényszékek pedig az itélő birak számának leszállithatásá félelméből, minden áron minél nagyobb ügyforgalmat elő mutatni kívánván, azt az iktatóba érkezett ügydarabok s/.áma szaporítása által vélték elérni, és mindent elkövettek csak hogy az ügyforgalom nagyobbnak látzassék. — A végzések kézbesítési ivei kezelése adott erre legjobb alkalmat; innen jött azután, hogy némely törvényszék ügyforgalmi száma rögtön ropantul szaporodott, mig más törvényszékeknél az ügyszámok csak szerény keretben növekedtek. Ugyan is a kézbesitési ivek kezelésére nézve a nézet a törvényszékeknél különböző volt; legtöbbnyire a kézbesitési ivek által nyerhető jogbiztonság ürügye alatt, minden beérkezett kézbesitési iv beiktattatott; több törvényszék ellenben azon nézetben levén, hogy a sok iktatói szám a kezelést bonyolitja, és ez által a birák áttekintését, és az elnök felügyeletét csak nehezíti, a jogbiztonság pedig egyszerű, de kellő jegyzékkel még könnyebben elérethetik, — egyedül a hiányos kézbesitési iveket rendelték beiktattatni. A kir. igazságügyi ministerium a felküldött kimutatásokból e különbözetről tudomást nyervén és 1876. évi január hó 20-án 1330. sz. a. kibocsátott rendelete által az egyöntetűséget behozni akarván, meghatározta, mely kézbesitési ivek beiktatandók, és melyek legyenek csak jegyzékbe vezetendök. De e rendelet is kettős magyarázatnak lett tárgya. A törvényszékek székhelyén a bírósági végrehajtók, vagy törvényszéki szolgák általi kézbesítés iveiről rendelkezett a törvénykezési rendtartás és az ügyviteli s abályzat, azért arról nem lehetett szó; a más bíróságoktól érkező megkeresvények következtében történt, — valamint a saját megkeresvényeik folytán érkezett kézbesítési ivekről szinte határozottan rendelkezvén a ministeri rendelet, — azokra nézve sehol sem volt különbség; de igen is volt a rendelet a/.on részére nézve, mely azt rendeli :hogy minden a törvényszék megkeresése következtében más hatóságoktól visszaérkezett kézbesitési ivek beiktatassanak. Mert számos törvényszék a területén létező, rendezett tanácscsal nem biró községek elöljáróit és kézbesítőit, kikhez a kézbesítésre nézve nem megkeresést, de meghagyást intéz, nem tartotta a törvényszék irányában más hatóságnak, és a visszaérkező aggálytalan, csak boríték alatti kézbesitési íveket egyszerű jegyzékbe vétetni, és az iratokhoz tétetni rendelte. Ezen eljárás által ismét újból beállt a különbség a törvényszékek ügyforgalmi kimutatásánál és nem csak a be nem avatott kö/.önség, de magok a szakértői körök is tévútra vezettettek, mert ritka a közön-ég közt, ki az ügyet az ügys/.ámtól megkülönböztetni tudja. Hogy világos példával felvilágosítást adják, felhozom a po;ionyi törvényszék 1876. évi kimutatását. E szerint 1872 ik évben 27,009 uj ügy érkezett be, 1873-ben 27,388, — 1871-ben 28886, 1875-ben 28339 de 1876-ban a ministeri rendelet után az egyszerre 47j223-ra rúgott. — A nem szakértő azt hiszi, hogy e roppant szaporodás mind uj ügy, pedig az csak a bejött előbbi mennyiségű ügyek kézbesitési iveinek beiktatása által idéztetett elő, mely beiktatás által a kezelő személyzet munkája tetemesen szaporittatott ugyan, de a birák tevékenysége, — miután a kézbesitési ivek rendszerint csak egy sorral intéztetnek el, csekély mérvben vétetett igénybe. Igen helyes volt a ministeri rendeletnek, azon alapeszméje, mely szerint a kézbesitési ivek a jogbiztonság fő tényezői. Mindenki elismeri, hogy azok helyes voltának megítélésére inkább a birák, mint a kezelő személyzet vannak hivatva, és hogy az >knak czél irányos kezelése a bíróságok fő kötelességei közzé tartozik. — De e kérdés megoldásánál csak azon két, irány merülhet fel: váljon a czél eléréséhez elkerülhetlenül szükséges e a kézbesitési ivek beiktatása, — vagy pedig elegendő az egyszerű, de kellő külön jegyzékbe vétel? Hogy az iktatókönyvbe történendő beiktatás nem feltétlen kellék, már az ügyviteli szabályzat által eldöntetett, midőn a székhelyen, a szolgák kézbesitési iv nélkül egyszeri': jegyzék mellett kézbesíthetnek, és e jegyzékek az iktató könyvekbe nem jönnek. De taglaljuk az ügynek gyakorlati oldalát, tudniL' illik: mennyire szaporittatik, vagy könnyítetik a munka az egyik vagy a másik rendszer által? Ugyan is, ha minden, bár mely hatóságtól vagy községtől érkező ké/besitési iv az iktató könyvbe beiktattatik, akkor először szaporodik a dolga az iktatónak, ki 30. szám helyett 60-at fog iktatni; — azután jön a mutatót vezető, ki is az iktatóban nyert számokat a mutatóba beírja; — azután megy az1 irattárba felszerelés végett, itt reá jégyeztetik a sorszám, és felszereltetik az előiratokkal, ha azok nincsenek az előadónál, és most jön csak az előadóhoz, ki ha az előszámok nála voltak, azokat keresi fel, és ha biztos akar lenni, legtöbbször ismét visszamén az iktatóba, és átnézi a most már megvastagodott, nagy terjedelmű iktató könyv tenger számait, ha' nem jött e be a netalán még szükséges c 11 c-n fél kézbesitési ive. — Vagy ha csak egyes elő'ratok nélküli a kézbesitési iv, akkor reá irja: csatolandó a számhoz, ez ismét a kiadóba megy, a kiadóból áz irattárba, és ismét kezdődik a circulus vitiosus. 40