Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 28. szám

Budapest, 1877. péntek, april 13. 28. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Észrevételek egy jogesetre. — Szegedi ügyvédi kamara jelentése. — Keresk. döntvények. Észrevételek a „Törv Csarnok" mnlt évi 91. számában közlött jogesetre. M . . . cs M.. .-tói. (Vége.) A harmad bírósági határozat alakját vagy is a másod bírósági ítéletnek végzés általi feloldását és ezen bíróságnak érdemleges Ítélet hozatalára lett utasítását illelőleg észrevételeim a következők. A kir. tábla midó'n felpereseket keresetükkel elutasította, nézetem szerint oly érdemleges ítéletet hozott melynél érdemlegesebb alig képzelhető. Hogy a tábla ítéletét csak az ős. pátens 9. íjával indokolta, az tetszésétől, s belátásától függött; de ezen indokolás az ítélet érdemleges minőségén mit sem változtat, épen ugy, mint ha a kir. tábla egy adósági perben felperest csak azért utasította volna el, mivel felperesi követelés elévült, vagy fizetés által elenyészett, vagy mivel felperes arról lemondott sat. Az ősiségi pátens 9. §-a habár más szavakkal de ugyanazt mondja, mit az o. p. t. k. 1478. §-a mond: hogy azon jog, mely bizonyos idő lefolyta előtt nem érvényesíttetett, elévül elenyészik; a különbség csak abban áll, hogy a 9. §-ban érintett határidő kezdette, és vége a naptár szerint van meghatározva, az elévülési idő pedig csak concret esetekben határozható meg, és hogy az elévülés félbeszakítható, a 9. §-be1i jogeb-nyészés pedig nem; de a dolog lényegét tekintve a 9-ban kimondott jogelenyészés az elévülés miatti jogvesztéssel tökéletesen azonos. Már pedig senki sem fogja tagadhatni, hogy az elévülési kifogás nem halasztó, hanem ügydöntő kifogás épen ugy, mint a fizetésre, lemondásra, és hasonnemü ténykörülményekre fektetett kifogás. Ha tehát a biró felperest azért utasítja el, mivel a kereseti jog a 9. §-ban kitűzött határidő alatt nem érvényesíttetett, ez által azt mondja, hogy a kereseti jog akár létezett akár nem, felperesi keresettel nem érvényesíthető, mert nem létezik; és épen ezt mondja a biró akkor, midőn felperest elé/ülési fizetési vagy lemondási kifogás alapján elutasítja. Valamint pedig a felső biró az alsót azon esetben, midőn ez elutasító ítéletét lemondással indokolja, uj Ítélet hozatalára nem utasíthatja, ha a lemondást nem látja bebizonyítva : épen oly kevéssé indokolható ily utasítás oly esetben, midőn az alsó bíró Ítéletét elévülés vagy a 9. §. szerinti jogelenyészéssel indokolja. Ily eljárás nem jelentene mást, mint az alsó biró kényszerítését, hogy meggyőződésétől álljon el, és felperest más indokból utasítsa el, vagy a keresetnek helyt adjon ; ez pedig a prdtás szabályaival, a jogorvoslati rendszer természetével, és a biró függetlenségével össze nem egyeztethető. Más tekintet alá jönnek a halasztó kifogásokon alapuló ítéletek. Ha például a biró a keresetet mint időelőttit azért utasítja el, mivel a felmondás, melytől a követelés érvénytelenítése függ, nem bizonyittatott be: az ilyeu határozat igen is nem tekinthető érdemlegesnek, mert a biró ily esetben sem azt nem mondja, hogy a kereseti jog létezik, sem azt, hogy nem létezik, hanem azt jelenti ki, hogy egyelőre, vagy is add:g, míg a felmondás meg nem történik, nincs hivatva a kereseti jog felett érdemleges határozatot hozni. Azonban ily határozatot olyannal, mely által felperes véglegesen elutasittatik, összezavarni nem lehet; mert ez utóbbi határozat elleni f lebbezésnek tárgyát az ügy érdeme, vagy is a jog elenyészése, vagy létezése, — az előbbi határozat elleni felebbezés tárgyát pedig csak azon kérdés képezi, és képezheti : váljon a jog már most érvényesíthető e vagy nem? Hajlandó vagyok ugyan hinni, hogy a harmnd bíróság szeme előtt az ős. pátens 33. §-a lebegett. Ugyan is az ős. pátens több nemű pereknek nem csak megindithatását, hanem az előbb már meginditottaknak folytatását is megszüntette; ha tehát valamely már a pátens előtt megindított per folytathatása alperes által kétségbe vonatik, a bíróság a 33. §. értelmében mindenek előtt a fjlytathatás iránti kérdést, tartozik eldönteni; azonban a kérdés alatti esetben nem a per megindithatása, vagy folytathatása hanem az örökségi jog fennállása vagy elenyészte képezte a vita tárgyát. Ugyan azért a kir. tábla ítéletét az idézett 33. §. alá sem lehet subsumálni. A harmadbiróság feloldó végzése az i 848 előtti peres eljárásra emlékeztet, mely szerint minden kifogást külön ítélet által el kellett intézni, és ezen ítélet felebbezettnek nyilváníttatott; de a per csak végleges Ítélet elleni felebbezés folytán volt a felső bíróhoz felterjesztendő. Ha azonban az alsó biró a kereseti jog — actoratus — kérdésében elutasító Ítéletet hozott, a per felperes felebbezése folytán azonnal felterjesztetett, és az ügy érdemébeni tárgyalásnak csak akkor volt helye, ha a fels<! biró az elutasító — condescendáló — ítéletet megváltoztatván a kereseti jogot megállapította. Ezen eljárásnak azonban jelenleg érvényben lévő peres eljárásunkban nyoma sincs; mivel most már a kereseti jogot az ügy érdemétől, mely a kereseti jog tárgyának mi és mennyiségéből áll, elválasztani, és sem külön tárgyalni, sem pedig külön ítélettel eldönteni nem lehet. De ha már daczára a fentebb mondottaknak a harmad bíróság a kir. tábla ítéletét nem tartotta érdemlegesnek, még sem tartom annak végzés általi feloldását indokolhatónak; mert a peres eljárás természeténél és a prdtás 108. §-ánál fogva csak ott lehet helye az alsó bírói ítélet feloldásának, hol a tárgyalás hiányos, vagy is a per anyaga nincs annyira kifejtve, hogy alapos ítéletet hozni lehessen. A felső biró, midőn az alsó biró ítéletét feloldja, nem itél; tehát nem mondja azt, hogy az alsó biró a fenforgó ténykörülményekre helytelenül alkalmazta a törvényt, és hogy helytelenül utasította el felpe2S