Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 25. szám - A szegedi ügyvédi kamara 1876. évi jelentése 1. [r.]

9S ha az ős. pátens a régi végrendeleteket, melyek által a javak fiágra voltak szabályozva, nem csak a 6. §. szerint érvényeseknek, han jm hatályosaknak is tekintette volna. Ha most figyelembe vétetik, hogy az ősiség már a pátens előtt, vagy is az 1848. 15. t czikk által t e Íj e s e n, és tökéletesen eltörültetett; hogy továbbá az ős. pat. 5. §-a a végrendelet, és törvényes örökösödés alap­ján öröklött javak között különbséget nem tesz; hogy a 9. §-ban kivételesen megengedi, mikép az o. p. t. k. életbelépte előtt keletkezett jogok érvényesíttethes­senek ugyan, de csak egy év alatt; hogy végre az ős. pátens a régi zálogok visszaválthatását bizonyos időre szoritja, és többnemü pereknek az o. p. t. k. életbelépte utáni megindítását és az előbb meginditottaknak folyta­tását meg nem engedi; ha — mondom— mind ez figye­lembe vétetik: lehet e akkor képzelni, hogy az ős. pá­tenst életbeléptető törvényhozó épen akkor, midőn az ősiségnek teljes eltörlésénél fogva annak minden káros következményeit megszüntetni, a birtokviszonyokat az „uti possidetis" és nom a „quojureposside­tis" elv alapján szabályozván a birtokot minden meg­támadhatástól mentesiteni; a bizonytalanságot melynek a birtok a magyar törvény szerint ki volt téve, meg­szüntetni, és az o. p. t. k. szabályait minden jogviszo­nyokra alkalmaztatni szándékolta, — egyszersmind a magyar magánjognak oly intézkedéseit kivánta volna ha­tályukban meghagyni, melyek szándékával világos ellen­tétben állván azt végkép meghiúsítanák? vagy is kép­zelhető e, hogy a törvényhozó daczára az 5. §. azon in­tézkedésének, mely által a szabad rendelkezési jognak a régi törvényeken alapuló korlátait megszüntette, —meg­engedte volna, hogy a régi végrendeletekben szabályo­zott utóöröklési jogot a legkésőbb ivadék is, — tehát a ínég nem is született, hanem csak talán egy évszázad múlva születendő utóörökösök is, bármikor érvényesít­hessék? Már pedig ezen képtelenség természetes követ­kezménye lenne az első bírói ítélet indokolásának, mely szerint felperesi keresetnek azért adatott hely, mivel id. Tóth György szerzeményeiről szabadon rendelkezhetett. Hiszen az ezen indokolásban kimondott elv nem ismer más határt, mint azt, melyet az 1-ső biró az ős. pátens 5. és 9. §§-aiban megtalálhatott volna. A kérdéses esetben csak az első utóörökösök léptek ugyan fel utóöröklési joguk érvényesítése végett; de a fentebbi indoknál fogva oly utóörökösöknek keresetét sem lehetne elutasitani, kik valamely más végrendelet tartalma szerint talán csak az ötödik, vagy tizedik örökös halála után követ­keznének, hacsak a végrendeleti javak szerszeményiek volnáuak; vagy ha ezek most nem lépnének fel, vagy pedig még nem születtek, a telekkönyvi birtokosnak szabad rendelkezési joga mindaddig maradna bizonyta­lan, mig életben van oly várományos, ki az utóöröklésre van hivatva, — sőt mindaddig, mig a lehetőség fenuáll, hogy a végrendeletben hivatott örökösök születhetnek. Ha ily képtelenséget megengednénk; ha t. i. az ős. pá­tens 6. §-ának oly értelmet tulajdonítanánk, hogy a régi végrendeletnek nem csak érvényessége, hanem hatályos­sága is a régi magyar törvények szerint ítélendő meg: akkor az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének, mely az 1S48. évi 15. §. törvényczikkben kimondatott, és az ős. pátens 5. §-ának épen semmi értelme sem volna; de még kevésbé lenne értelme a 9 §-nak; mert ha a birtokos nincs biztosítva a régi végrendeletben szabályozott, de csak az o. p. t. k. életbelépte utáa keletkezendő utóörök­lési jog miatti megtámadliatás ellen, akkor nem volt ok | arra, hogy a birtokos a 9. §, szerint az előbb már kelet­j kezett jogok érvényesítése ellen egy évi határidő kitű­zése és különbeni jogelenyészés fenyegetése mellett biz­tosittassék. Hiszen ha az ős. pátensnek czélja az volt, hogy a birtok bizonytalansága és ingatagsága megszün­tettessék,a hitel a később behozott telekkönyvek által emel­tessék, és az o. p. t. k. szabályai a további öröklési ese­tekre alkalmaztassanak, akkor ezen czél elérését inkább meghiúsítaná a még nem keletkezett, hanem quando coeli keletkezendő, mint a már az az o. p. t. k. életbelépte előtt keletkezett jogok érvényesítésének zár határidó nélküli megengedése. (Folyt, köv.) XA szegedi ügyvédi kamara 1816. évi jelentése. Ezen mindig az önálló s független szakvéleménye­zés hü kifejezéséül szolgáló évi jelentésben előre bocsá­tatnak a kamara beléleti müköodésére vonatkozó adatok. Ezekből látjuk, mikép a lefolyt évben hozzá folyó ügyekben 718 — s fegyelmiekben 207 bradvány érkezett. 1. A folyó ügyek közt ügyvéd felvételi kérvény volt: 26, — ügyvédjelölti pedig 30 — a többi ministeri rendelet, megkeresések stb — Ügyvéd felvé­tel csak egy tagadtatott meg. így 1876. végéig 183 ügy­véd volt bejegyezve. — Ezek közül 7 lemondás — s 2 halálozás folytán kitörültetett. — Pártfogó ügyvéd 16 rendeltetett ki. — Öt ügyvéd könyve hitelesíttetett. Ügyvédjelölti felvétel 2 esetben utasíttatott el. Be­jegyezve volt összesen: 79. — Elköltözött 11, ügyvéddé i felvétetett: 8; joggyakorlatát félbeszakította: 4. 2. Fegyelmi ügyeket illetőleg 33 ügyvéd e. • 54 esetben emeltetett panasz; melyekből illetéktelenség­| bői 23 s tényálladék hiányából 8 lett beszüntene, 1 visz­j szavonva. A tszékkez áttétetett 7 — rendre utasíttatott j 5, fegyelmi vizsgálat 4 esetben rendeltetett. Ügyvédjelöltek e. 2 panasz adatott be. A kamara 5 közgyűlést — 25 választmanyit — ] s 5 fegyelmit tartott. A kamara összes bevétele volt: 3040 frt 58 I kr. — ebben tagdijakból 1470 írt, felvételi dijakban 200 j frt. — A kiadás pedig tett: 2631 ftot 13 krt. A tény­| leges pénztári állapot az év végén 2S2 frt 2;) krt muta­| tott fel. A mi a kamara szellemi munkálkodását illeti, ; arra nézve megjegyeztetik: hogy „valahányszor véle­j ményadásra fölszólítva lettünk, véleményünket a fönn­i forgó kérdésben őszintén és léplezetlenül előadtuk. így tet­tük azt a telekkönyvi tjavaslattal szemben." Óhajtjuk, hogy fölszólalásunk kellő figyelemre méltattassék,mielőtt a törvényjavaslat a törvényhozásnak bemutattatni fog, és reméljük, hogy a mi és társkamaráink fölszólalásának figyelembevétele után beterjesztendett törvényjavaslat a törvényhozás által törvényerejére emeltetvén, az elmélet és gyakorlat követelményeinek egyaránt megfelelni fog." „Ez alkalommal nem mulaszhatjuk el sajnálatunkat | kifejezni a fölött, hogy Nagyméltóságod a föntjelzett utat csak kivételkép követi és igen tontos esetekben — mint p. o. a gyámi törvényjavaslatnál — az ügyvédi ka­marákat teljesen mellőzi." „Távol legyen tőlünk, hogy mi az ügyvédi kama­ráknak beavatkozási jogot vindikálnánk az igazságügyi törvények alkotására hivatott közegek eljárásába; de i legbensőbb meggyőződésünk, hogy például az u n. b é-

Next

/
Thumbnails
Contents