Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 11. szám

Budapest, 1876. péntek, február 11. 11. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Vadászati döntvények. — Le«f. Itélöszéki ügykimutatáaa. — Seram. döntvények. — Min. rendeletek. Legfőbb itélöszéki döntvények. Vadászati kihágást ügyekben. A legfőbb ítélőszék a vadászati kihágásokra vonatkozólag eddigelé következő elvi határozatokat, hozott: ..A vadászati területre fölvigyázattal megbízott személyek, az 1872. VI. I. cz. 36. §. c) pontja értelmében nem a kir. járásbíróságnál, hanem az illető közigazgatási hatóságnál (szolgabíró, kapitány sal) jelentendök be, s ugyanez által látandók el hív. bizonyítvánnyal;" „mert, az 1872. VI. t. czben a biróság a hatóságtól mindenkor megkülönböztetve lévén, kétségtelen: hogy azon esetre, ha a törvényhozás az Mé/.ett t. cz. 36. §-ának c) ponjában jelzett teendőt az illetékes biróság által akarta volna teljesíttetni, ugy ezt az „illetékes bíróság" és nem az „illetékes hatóság" kifejezésével kellett volna törvénybe igtatnia." (1873. évi november 18-án 5484. B. sz. és 1874. aug. 11-én 4575. B. sz) N. sz. kir. város kapitányának följelenlése folytán több ottani lakos ellen, kik a kislnrtosok területén vadászlak, az illető kir. járásbíróság, az 1872. VI. t cz. értelmében való eljárásra utasíttatott; „mert: az 1872. VI t. cz. 2. §-ánál fogva, 100 holdra nem terjedő egytagú földbirtokon, — a 2-ik pontban jelzett eset kivételével, — senkinek, még magának a tulajdonosnak sem szabad vadásznia ;" „s mert vádlottaknak azon ellenvetése, hogy a 34. §. szerint, a közrend fentartására felállított hatósági, vagy községi közegeknek följelentési köre, csak a 24. 25. és 26. §§-ok eseteire térje het ki. annál kevésbé vehető figyelembe, mivel az 1872. VI. t. cz. 2-ik §-ának fenidézett határozata ellen vétő kisbirtokosok, a dolog természeténél fogva önmaguk ellen vádlókép föllépni nem fognának, a területükön vadászó idegeneket pedig az idézett 34. §. értelmében, mint se vadászattulajdonosoi<, se haszonbérbeadók avagy haszonbérbevevők bepanaszolni, magukat feljogosítva nem érezhetik, — és igy, ha az ilyetén kihágások illetékes följelethetésétől még a közrend fentartására felállított hatósági vagy községi közegek is el lennének zárva ugy az 1872 VI. t. cz. 2. §-ában jelzett kisbirtokosok területei közpréda tárgyává fajulva oly visszaélésekre tárnának mezőt, mely épen a vadászati törvény egyik fő czélját: a vadirtás meggátlását hiúsítaná meg ;" „noert végre : a közrend érdekében alkotott törvények megtartása fölött első sorban épen a közrend fentartására felállított hatósági és köztégi közegek köteleJ sek őrködni; az illetékes büntető biró pedig, valamint a ; bűntetteket, ugy a kihágási vétségeket is, mihelyt tudomására jutnak, hivatalból tartozik üldözni " (1874. augustus 22 én 4809. B. sz.) N. ÍV. ki tilos területen és időben nem ugyan szándékosan, hanem véletlenül egy nyulat elgázolt, s azt kocsijára téve haza vitte, a vadászati kihágás vádja és következményei alól tényálludék meg nem allapithatnsa miatt felmenteiéit; — de mivel a más területén agyon üt Ölt nyulai haza viven jogtalanul elsajátította: vagyon biztonság elleni kihágásban nyilváníttatott vétkesnek, s ahoz képest mnrasztaltatott el. (1874. november 5-en 6217. B. sz.) Panasz!ottak, kik tilos területen fegyverrel kapatván, azzal mentegetőztek, hogy csak varjakra, ölyvekre és más ragadozó madarakra vadásztak: az 1872. VI. I. cz. 21. §-ában jelzett vadászati kihágásban mondattak ki vétkeseknek ; „mert az 1874. VI. t. cz. 14. §-ában megnevezett szárnyasokra, akár szabad — akár tilos időben, csak Í9 a vadászat — tulajdonosnak, vagy entiek engedélyével szabad másnak vadászni." (1814. november 5én 6314. B. sz. — november 10 én 6779. B. sz. — 1875. febraár 23 án 1010. B. sz. és april 28-án 2306. B. sz.) N. N. panaszosnak H. János elleni ügyében — melyben az első biróság panaszloltat az 1872. VI. t. cz. 41. §-a alapján emelt elévülési kifogás mellőzésével, lényalladék meg nem állapithiilása miatt fölmentette, — a másod biróság pedig, az első birósági ítélet megváltoztatásával, panaszost elévült keresetével elutasította, — a másod bíróság ítélete megváltoztattatván, az első bírósági hagyatott helyben ; „mert: panaszos azzal, hogy az 1873. évi deczember 20-án törtéut kihágást 1874. évi január 22-én H. Simon ellen a biróságnál bepanaszolta, az 1872. VI. t. czikk 41. §-a rendeletének eleget tett; s igy azon körülmény, miszerint a vizsgálat során kiderült, hogy panaszos tanúi a tettes személyét illetőleg tévedtek, a kereset elévülését annál kevésbé indokolhatja, mivel panaszos eme tévedést megtudva, mielőtt még H. Simon az 1874. évi május J5-én hozott első bírósági Ítélettel a vád alól fölmentetett volna, már 1874. évi april 30-án benyújtott folyamodványában H. Simonra nézve, a további eljárásnak egyelőre való felfüggesztése mellett, a vizegálatot H. János ellen kérte folytattatni; mi el is rendeltetett." (1875. évi május II én 2863. B. sz.) „Panaszlottak, kik másnak tilos területén és tilos időben, állítólag görény fogás végett tőröket all Holtak fel, az 1872. 11