Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 95. szám - A közigazgatási igazságszolgáltatás különös tekintettel a külföldi törvényhozásra

381 közegeit megszabadítja attól, hogy mint „judex in pro­pría causa" határozzon és kivetkőzteti azokat a csalha­tatlanig mezéből, ez által kényszeritvén is haladásra, valamint az állampolgárok s/.emélyes és vagyonjogi sza­badságának^ tiszteletben tartására. Csak korlátlan álla­mok bitorolják igazgatási döntvényeik s intézkedéseik iránt a felebbezetlenséget; mig az alkotmányosság ezen ügyekben is a hatalom korlátozását követeli. Austria alkotmányos alaptörvényei már biztosítot­ták a közigazgatási igazságszolgáltatást; de sok évi halo­gatás és vajúdás után az csak folyó évben vált ténynyé ; azonban már egy két havi működése után is az egész osztrák birodalom számára Bécsben felállított közigaz­gatási törvéuyszék hosszú sorát mutathatja fel a legbe­csesebb határozmányoknak a közigazgatási tények, az adó, bélyeg illetékek stb. körül felmerült vitás ügyekben. Az 1875. évi oetober 22-én szentesitett de csak 1876. évi július 1-én életbeléptetett osztrák törvényt melyen a nevezett intézmény alapszik, ismerteti a fent idézett munka szerzője; müvét három részre osztván. — Az átalános részben megbeszéli behatóan az állam élet legfontosabb kérdéseit; és tüzetesen körvonalozza annak eltéréseit Európa más államaiban ; a különleges részben itészetileg világositja meg ezen törvényt a birodalmi tanáes tárgyalásainak alapján ; a történet statistikai rész­ben végre előadja lényeges pontjaiban a nevezett intéz míny történeti kifejlődését és a jelen közigazgatási tör­vényhozást Európa egyes államaiban. Ezen három rész mindegyike igen érdekes képet nyújt a közigazgatási biráskodás fogalmáról és felada­táról ugy, hogy minden nem csak jogászilag képzett egyén, ki ezen tárgyról tudomással nem bir, annak vilá­gos fogalmát szerezheti teljesen meg. Az osztrák rend­szerben uralkodó megsemmisítési eljárás szemben a má­6ut közigazgatási ügyekben divatozó, döntvény erejű véghatározással melyre successive törekedni kell, alkal­mat szolgáltat szerzőnek, hogy azon államok viszonyait ismertesse s fejtegesse, melyekben a közigazgatási tör­vényszékek alólról szervezve vannaks érdemleges dönt­vényezési hatalommal birnak és három folyamodásban bíráskodnak. Függelékül átalános szemlét nyújt szerző mindazon ügyekről, melyek az osztrák közigazgatási törvényszék illetőségéhez tartoznak, mi a Magyarországgal közösek­nek nyilvánított ügyek irányában, némi nehézséggel van össze 'kötve. Benünket leginkább érdekel itt a külföldi törvény­hozás melyet szerző majd nem kimeritőleg tárgyal, ki­mutatván többi közt mikép némely államokban csupa hivatalnokok, másokban vegyülve választott polgárok­kal szolgáltatják ki a közigazgatási igazságot. Minden tekintetben sok tanuságosat nyújt ezen munka, a minek hasznát vehetjük; — útmutatóul is szolgálhatván az e tárgy körüli codificatiónál, melyet a jogbiztosság érdekében sokáig mi sem uélkülözhetünk. Semmitőszékí döntvények. A bíróságok s közigazgatási hatóságok egymás hatáskö­rébe nem avatkozhatván, a községi számadások felett a megye hatóság állal hozott határozót per tárgyává nem tétethetik, s végrehajtása is csak közigazgatási uton eszközöltethetik. Nedelicz mező város Semlits Ferencz birája által — T o t o v e c z község ellen a feloszlatott csák­tornyai tszék előtt 1874. évben 419 frt 55 kr. iránt számadási pert indított, mely később az illetékessé vált nagy-kanizsai tszékhez áttétetett. Utóbbi törvényszék 1875. decz. 31-ken ez ügyben Ítéletet hozott, melylyel alperes községet a kere­setben elmarasztalta. A b pesti kir. tábla — hová alperes felebbe­zésére az ügy felterjesztetett — a tszék eljárásában hi­vatalbóli semmiséget észlelt — és az ügyiratokat a Sem­mitőszék elébe terjesztette. A Semmitőszék annak folytán a tszék ítéletét egész eljárásával hivatalból megsemmisítette (297. §. | 2 p) s a keresetlevelet visszaadatni rendelte; „mert a kereseti követelés a nevezett két községnek I egy községgé lett egyesülése folytán együttes feunállá­j suk idejéből eredő községi számadásokból illetve az azon j számaiások felett az alispáni hivatal által hozott hatá­j rozat alapján támasztatott, s miután az 1869 évi IV. : t. cz. 1. §. szerint közigazgatási hatóságok s bíróságok I egymás hatáskörébe nem avatkozhatván, az érintett i megye hatósági határozat per tárgyává n°m tétethetik, j s annak végrehajtása is közigazgatási uton eszköz­j lendő;'' „mert továbbá az 1871. 18. t. cz. 130. §. szerint is ' csak a községi számadások belügyministeri elintézésé­] ben meg nem nyugvó fél van jogositva 3 nap alatt a | számadás bírói megvizsgálását kérni; jelen esetben azoa­! ban már nem a számadás megvizsgálása, hanem a felpe­] res javára hozott határozat alapján az abban meg­állapított követelésnek bírói uton való ujabb megitélése végett lett a per megindítva „miután ennélfogva jelen ügy a polgári biró ható­j sága alá nem tartozik, — a hozott itélet az egész eljá­j rással hivatalból megsemmisítendő volt.'; (1876. nov. 7. j — 13581. sz. a.) Ha a bíróságnak felhivó fél felszámítása folytán kell akö­] vetélés érdeme felett határozni, — ezen határozat a követelés egyszerű megállapításán tul nem terjeszkedhetik. Ezen ítélet alakjában hozandó határozatban lehal felhi­j volt fél a felszámított összeg végrehajtás terhe alatti megfize­j lésében el nem marasztalhaló. Turóczi szül. Szabó Erzsébet — Török Albert mint Jász felső szent-gyó'rgy volt közgyámja ellen számadás előterjesztésére 1872. évben a jászbe­rényi tszék előtt felhívási pert indított. A tszék 1876. márczius 24 kén 1169. sz. a. vég­zést hozott — melyben felhivó fél számadási kimutatása alperes közgyám terhére jóváhagyatik, és eszerint néhai Szabó János hagyatékából felperesre háromlott s kis­korúsága alatt 1868 —1875-ig felhívott közgyám által kezelt ingó s ingatlan vagyon s örökrészre nézve a be­vétel 4<339 s a kiadás 1500 írtban s igy a tényleges vagyonérték 3139 frtban megállapittatik s köteleztetik alperes felhívott fél ezen értéket végrehajtás terhe alatt kiadni. Ezen végzés felebbeztetvén — a kir. tábla a tszék eljárásában hivatalbóli semmiséget észlelt; mert felhívott fél a felhívásra kitűzött időben sem feleletet nem adott, sem számadását elö nem terjesztette, annak folytán felhivó által beadott felszámitási kérvény felett (246. 250. §§.) a követelés érdemében itélet lett volna hozandó s ebben felhivó fél követelése a felhívott ma­rasztalása nélkül csak megállapítandó leendett (520. §.) 95*

Next

/
Thumbnails
Contents